A Krétakör Majális három napját keretező történet Jaroslav Jicinsky, cseh-morva bányamérnök személyéhez köthető. Amikor a pécsi Labor Kulturális és Szociális Szövetkezet tagjai (Fazekas Bálint és Szuhay Márton) pár éve kidolgozták nívódíjas pályázatukat akciónk helyszíne, a Gróf Széchenyi István Akna kulturális újrahasznosításával kapcsolatban, Jicinksy személyét választották elképzelésükhöz méltó példaképnek. A pécsi szénbányászat modernizálásának legendás alakja, példamutató személyisége a Krétakör stábját is megihlette. Így nem volt más dolgunk, mint feldolgozni történetét, majd szellemiségét újrafogalmazni a kor kívánalmai szerint. Következzen most részletekben a Jicinsky sztori, a Majálisra való ráhangolódásként.
Jaroslav Jicinsky cseh-morva bányászdinasztia tagjaként látta meg a napvilágot 1870-ben. Német és francia nyelveken egyaránt olvasott, így kora ifjúságától kezdve tanulmányozta a legaktuálisabb nyugat-európai szaklapokat a kémia, a biológia, a mechanika és fizika tárgyköreiben. Olvasmányai során feljegyzéseket készített minden olyan felfedezésről, amelyek az élő szervezetek funkcióit próbálták mechanikusan lemásolni, reprodukálni. Kiterjedt levelezést folytatott Nadarral, és a párizsi székhelyű Levegőnél Nehezebb Repülő Szerkezetek Barátainak Társulatával; Ponton d'Amécourtral a gőzzel hajtható helikopterről értekezett, de figyelmét már egyre inkább az új idők új energiaforrása, az elektromosság, felé irányította – kapcsolatban állt az ekkor még ismeretlen Nikola Teslával is. Édesapját követve, bányamérnöknek tanult, és summa cum laude szerzett diplomát. Szakmáján belül hamar rendkívüli hírnévre tett szert, aminek következtében a Dunagőzhajózási Társaság vezetősége felfigyelt rá – 1912-ben felkérték egy, a pécsi szénkincs kitermelésének hatékonyságát növelő javaslat kidolgozására. Jicinsky korábbi tapasztalataira építve fogalmazta meg koncepcióját – a sok kicsi bányatelep helyett központosított termelésben gondolkodott. Tervei meggyőzték a Társaság vezetőit, így 1913-ban Pécsre hívták az elismert mérnököt, hogy terveit kivitelezze. Ennek keretében két új telepet hoztak létre – Szent István és Gróf Széchenyi István Aknákat. Míg István Akna hagyományos bányaaknának lett tervezve, addig Széchenyi Aknáról Jicinksy valami egészen rendkívüli vízióval bírt – erről azonban a külvilág mit sem sejtett.
