Kedves Marci!

Egy furcsa kérésem lenne. Felvettem a kapcsolatot Gáspár Mátéval, interjú ügyében, már mentek a kérdések is, de semmi reakció. Később küldtem ugyan a kérdéseket, de véleményem szerint hamar tudna rájuk válaszolni. Kérem, ha tudja, valahogy értesítse közvetlenül.

Üdvözlettel,

Kriston Attila
ART.CO magazin
art.co.hu/

Kedves Attila,

kérem keressen meg a mail címemen:
gulyas.marton@kretakor.eu
Mátéval felvettem a kapcsolatot.
Köszönöm!

Sziasztok, régen beszéltünk, de nyomon követem az eseményeket!
Tehát: ezt nagyon szerettem volna megnézni, de mikor a férjemnek felvetettem, azt mondta, hogy ő képtelen az öt éves kisfiú tragédiáját még egyszer átélni, ezért ne is kérjek tőle ilyet, mert nem jön velem. Sajnos ennek hatására elgyávultam, és én sem mentem el, viszont egyfolytában azon gondolkodom, hogy Magyarországon, ahol állítólag minden, a társadalmat érintő borzalmat azzal intézünk - vagy nem intézünk - el, hogy agyonhallgatjuk, ha az egyes egyének szintjére bontva képzeletbeli interjúkat készítenénk, hány embernél derülne ki, hogy csak azért hallgat, mert a történtek puszta megidézése is olyan sajgó fájdalmat okoz, annyira szívbemarkoló, hogy arra nincsenek szavak. És, mondanám szívesen, ha csak az érzelmeimre hallgatnék, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell - persze, hogy miért nem lehet, az más kérdés, nem a szavak hiánya, hanem a kín miatt, de hát tudom én, hogy a felvilágosult, civilizált európai polgárnak kötelezettségei vannak: nem hallgathat csak az érzelmeire, nem szaladhat el, mert a dolgokról beszélni kell, a szavakat ki kell mondani.
Reméljük, most már melegszik az idő, fújnak majd a böjti szelek, és végre kitavaszodik, rendesen.
üdv:
viki