sziasztok!

ez nem akarnátok kirakni valami emberi hangformátumban? ami alatt azt értem, hogy nem real audióban...

előre is köszi!

Közben megtaláltam az MP3-at. Ha minden igaz, miután lemegy, itt lesz: real1.radio.hu/kossuth/MP3/7-Vas/Vas-K20.mp3

Most lett vége...és nagyon tetszett!
Szocreál stílusa, és az önreflektáló narráció roppant érdekes egyveleget mutatott.
...és játékos volt!, egy pillanatra sem vesztettem el érdeklődésemet, vitt magával a cselekmény, a szálakkal együtt fonódtam én is.
Mikor a nő, a kertről beszélt, s virágneveket sorolt, mályvát...lassan, andalítón..ez a rövidke, szünetszerű a pörgő monológok között jól megfért. Szépen hangzott, és közegből kiragadó hatású volt.
A vége, feszült pillanatai is szépen elkülönültek.
Talán az egyik legnehezebb műfaj ez, mivel itt csak egy médium áll az alkotó rendelkezésére, ezen keresztül tud csak játszani, ezen keresztül tud csak hatni!
A hangsúly, a szünet itt hatalmas erővel bír, mit mikor használunk.
Érdekes feladat...s ha eljátszunk a gondolattal, felszínre kerül, milyen gazdag is ez a közeg, amivel most feladatunk van, hogy megmunkálhassuk. A hang, s ami a torkon kifér határtalan, s észbontó dolgokat lehet vele művelni!
S ez ebben a hangjátékban meg is mutatkozott.
Szívből Gratulálok a művészeknek mindehhez, és örülök, hogy megismerhettem Mikó Csaba művészetéből egy szeletet.

U.I.: A hanganyag valahol újrahallgatható?

Szép estét:)

már érdeklődtem a rádiósoknál, hogy kitehetjük-e, de még nem kaptam választ. de a link, amit vferi megadott, működik, úgyhogy onnan letölthető

Köszönöm, Júlia, amit írtál. Már az érdeklődést is köszönöm mindenkinek. Először foglalkoztam hangjátékkal. Ezt a lehetőséget elsősorban Mikó Csabának köszönhetem, aki tavaly augusztusban hívott fel azzal, hogy az ORTT pályázatának keretében hangjátékot készítenének az Idillből, és ő arra gondolt, hogy vállaljam el én a rendezését. Csabával pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor másik két darabját olvastuk fel a Krétakör Színház színészeivel. Izgalmas munka volt, vitáztunk is, amikor belenyúltam a szövegbe. Csaba komoly srác. Megtisztelő volt, hogy eszébe jutottam újra. Elvállaltam. Megcsináltam. Rengeteget tanultam belőle, amiért is a rádiós kollégákat illeti köszönet. Ez nem az eredeti darab, ez egy alkalmazott változat. Olvassátok el az eredetit is! Az Idill a Testínség című kötetben jelent meg. A kiadót elfelejtettem...? És azt sem tudom, hogy ha van még belőle, az hol található. De szerezzétek meg, mert van még benne pár másik darab is, és azok is komolyak. A színészeket arra kértem, hogy olvassák fel úgy, ahogy akarják. Az ügyetlenségemből gyúrtunk metódust. Nem tudtam még, miért lenne jó, ha külön olvasnák fel a szöveget, csak egyszerre nem értek rá mind. Aztán a felvett anyagot megszólalásonként illesztettük egymáshoz. Vágtam már képet is, meg hangot. De itt "csak" fülelni kellett. Nagyon élveztem. Nem tudom még pontosan hány hibát követtem el, de igyekeztem megjegyezni mindet. Ilyen módszerrel akkor érdemes dolgozni, ha már kipróbálta az ember. Meg kell próbánlom újra. Ritmusok, hangsúlyok, hangerő, és akkor miről is szól, hogyan is néz ki ez? Igyekeztem nem blöffölni, de sohasem foglalkoztam zenével. Olyan magas fokon, ami ehhez a munkához szükséges. Csaba zenei formákban gondolkodik, én meg a szövegdramaturgiában. Ezért alkalmaztam, és nem megzenésítettem. Pedig azt is érdemes volna. Szóval, vannak itt hiányosságok dögivel, azt is mondhatnám, hogy a létrejött anyagnak csak egy része volt tudatos döntések következménye, a többi inkább rá, -illetve melléérzés. Hallottam más hangjátékokat is, lehet, hogy a mi formánk eleve tévedés. Nem tudom.

Nagyon szeretem a rádiójátékokat gyerekkorom óta, nagy gyûjteményem van még abból az idôbôl, amikor le lehetett tölteni legálisan a rádió oldaláról, meg azóta is, hogy nem lehet. Így aztán mindig nagy öröm, amikor hallom, olvasom, hogy valaki komolyan veszi, és értékelni tudja a mûfaj lehetôségeit. És mondjuk innen (radiojatekok.extra.hu ) is tudom, hogy mennyien szeretik, hallgatják, megigézôdve a csak hangtól. Köszönöm ezt is. Töltöttem. Még kérek.

Szevasztok!

Fültanúja voltam és tetszett. Alapvetően nagyon bejönnek a hangjátékok, elképesztő hatása van a hangnak/zenének...70 évvel ezelőtt ezrek rémültek halálra és hagyták el pánikszerűen otthonaikat Orson Welles Világok harcájának hatására. (Naja! Mire is képes a modern média:)))

Pont ezt akartam kérdezni, hogy hogy vettétek fel!
Nagyon elidegenített, ezért valahogy nagyon rá tudtam kapcsolódni. Tök sok érdekes dolog jutott eszembe az ilyen copy-paste, cut-collect vágással kapcsolatban, meg magával a hangjátékokkal kapcsolatban is. Remélem kísérleteztek még vele, érdeklődéssel hallgatnám!

(Csináljátok meg mondjuk a Bánk bánt lódobogással a háttérben:D Na jó ez már csak a fáradtság és az irónia mondatja!)

üdv
újvári milan

Sejtettem (hallottam) hogy valami ilyesmi áll a háttérben, hogy az egyes megszólalások külön-külön lettek rögzítve és így lettek megvágva. Ez a megoldás kicsit a korai Godard-filmekre emlékeztetett, amelyekben többször vettek fel úgy vitákat, hogy tkp. két monológot vágtak össze - néha akár mondatok, szavak közepén is megszakítva azokat - ezzel tovább fokozva a szituáció tágabb értelemben vett lényegét, de ugyanakkor azt a lehetőséget is felvetve, hogy ez az "eljárás" egyben elidegenítő effektként is értelmezhető (lehet).
Az Idill esetében viszont az adott egyfajta többletet a dolognak, hogy ezúttal -a műfajból adódóan- egyedül csak a hang volt a közvetítő közeg, a látvány (gesztusok, mimika stb.) "kiiktatásával" erősebbé vált a verbális kifejezés (zeneiség?) és fellépett a már közhelyszerű "a kevesebb több" esete.

Gratula és üdv.

Szép volt, az összes vélt, vagy valós hibával együtt.
Ahogy hallgattam, rögtön eszembe jutott a Feketeországból a pisztolygolyók monológja. Az önreflektálás, a gondolati ismétlések, amik nagyon szilárd kohéziót alkotnak, és ahogy mindez egy előre sejthető végkifejlet felé menetel szigorú-monotonan, mint egy bűncselekmény befejezett kísérleti stádiumánál; a dolgok haladnak a maguk pályáján, és nincs mód és nincs érkezés onnan eltéríteni őket.

MaD Godard vonalához csatlakozva eszembe jutott egy régi olvasmány a francia új regény idôszakából:
Alain Robbe-Grillet Radírok címû könyve, szintén bûn - ügyi vonatkazású téma, a fôhôs nyomozza a bûnöst, azaz sajátmagát. Csak ott a könyv esetében a konstrukció elidegenítô hidegségét, nem tudta oldani a megszólaló hang érzékisége, mondjon bármit is az a hang.

jó kis anyag lett, érdekes kísérlet. közepes fülessel, este sötétben, vízszintes helyzetben felért egy hipnózissal :) tetszett, ahogy az utolsó pár másodperc belassul, megáll.

a szereplők közül a terhes-tóthorsi páros hangja hihetetlenül ott van, a gondnok hölgyé is (egyedül mintha ő "játszott" volna). valahogy lilla és nagy zsolt kevésbé erősen volt jelen nekem.