Itt az év vége, ezért elkészítettük az idei számvetést: átnéztük, milyen munkákat végeztünk el, milyen tanulságokkal lettünk gazdagabbak. Az alábbiakban projektekre lebontva osztjuk meg a gondolatainkat az érdeklődőkkel. Észrevételeiteket, hozzászólásaitokat, ezúttal is, örömmel vesszük!
(1) Anyalógia – 2010. január 28-30-31.
Január végén három este, A szabadulóművész apológiája c., 2009 tavaszán megvalósult akciósorozatunkból készült multimédiás kiadványunk bemutatójának alkalmával, koncerttel egybekötött színházi estét tartottunk Gönczy Pál utcai Bázisunkon. Az Anyalógia, Schilling Árpád rendezésében, Sárosdi Lilla és Nagy Zsolt közreműködésével megvalósult előadás volt, amely a férfi-női együttéléssel, a gyermekvállalással és az elköteleződéssel kapcsolatos problémákat vizsgálta. A happening-szerű esemény innovatív módon egyesítette a szoba-színház klasszikus közvetlenségét, a nagyszínházi, képszerű fogalmazásmóddal. Az élő akciók és a filmbejátszások együttese különös hatást eredményeztek, melynek során a férfi-nő viszonyban egymásra projektált szerepkörök, és a tényleges, mozgóképes vetítés izgalmas, egymásra reflektáló összhatást eredményeztek. A három estén A szabadulóművész analógiája zenészcsapata – Dargay Marcell zenei vezetésével és többek között az Accord Quartet tagjainak közreműködésével – adott a színházi előadásokkal egyenértékű koncertet, melynek során a hagyományos szerepkörök határainak feszegetése, és az ezzel együtt járó közvetlenség eredményezett különleges élményt.
Maga a kiadvány úttörő vállalkozás a hazai színházi-dokumentáció történetében – mind formai-vizuális megoldásaiban, mind anyaggazdagságában és választékosságában egyedülálló. A kiadvány tartalmi egységei: egy, Schilling Árpád személyes, napló-szerű feljegyzéseit, színházművészettel kapcsolatos gondolatait és a projekt dokumentációját tartalmazó füzet, valamint két DVD lemez, melyek egy önálló dokumentumfilm mellett a projekt összes állomását mozgóképben, és egyéb, alternatív-vizuális megközelítésben, részletgazdagon, kulisszatitkokkal együttesen tárják az érdeklődők elé.
Az eseményről többek között beszámolt a szinhaz.net, a Színház magazin, és a Népszabadság Online is. A látottakra érkezett reakciók közül Juhász Bálint kommentjét ajánljuk figyelemetekbe.
.
(2) Majális – avagy az Utópia Kollégium elfeledett története – 2010 április 30., május 1-2.
A Pécs2010 – Európa Kulturális Fővárosa programév keretében 2009 szeptemberében kezdtük el a Majális néven futó projektünk előkészítését. Vállalásunk szerint a pécsi civilekben rejlő kreatív energiákat akartuk felmutatni egy előadóművészeti esemény keretében, amely a kívülről érkező, beavatatlan nézők számára is élményszerű bevonódást kínál – vagyis megfelel a színházi előadásokkal szemben támasztott alapvető követelményeknek. Ez a célkitűzés összhangban állt a programév eredeti ötletgazdája, Takáts József, által megfogalmazottakkal. Három napos rendezvényünk végül Az Utópia Kollégium elfeledett története címet kapta. A program, és vele együtt az elnevezés, eredetileg Szuhay Márton és Fazekas Bálint nívódíjas, az Akna kulturális hasznosításával kapcsolatban fogalmazott pályázati anyagának volt a része - az ötletgazdák közreműködése nélkül a Majális eredeti formájában nem valósulhatott volna meg, ezúton is köszönet érte.
Rendezvényünk középpontjában a ma már használaton kívüli Gróf Széchenyi István Akna állt, amelyet – az általunk kitalált fikció szerint – az egykori Utópia Kollégium kollégistái hoztak létre. Történetünkben az akna eredetileg egy gépezetet, egy ún. transzhumán masinát rejtett magában, melynek segítségével a kollégisták az aktuális kor szellemi energiáit örökítették volna tovább a jövő számára. A II. vh alatt azonban a kollégisták zömét internálták, a szénbányászat pedig leállt. Miután a gép magára maradt, önálló életre kelt, és Pécs városa ellen fordult: a kollégisták leszármazottjai elhatározták, hogy új évfolyamot toboroznak, és megjavítják a gépet.
A rendezvény első napján, április 30-án, egy multimédiás túrán az önként jelentkezők egy GPS készülékkel barangolhattak Pécs belvárosában a „kollégium egykori tagjainak” történeteit – még élő bányászokkal készült, dramatizált interjúkat – hallgatva, majd személyesen is találkozhattak némelyikükkel.
Május 1-én az újjáalakult Utópia Kollégium megnyitotta kapuit. Több mint 400 ember vehetett részt „a gép megjavításában”, ami egy nagyszabású, koreografált oratórium volt Schilling Árpád rendezésében, Dargay Marcell zeneszerző és pécsi középiskolások, zeneművészetisek, kóristák, kreatív szervezetek és egy helyi bányászzenekar közreműködésével. Külön kiemelendő a partnerek sorából a Kulturális Labor Szociális Szövetkezet, illetve a Retextil Alapítvány, akik oroszlánrészt vállaltak a látvány megalkotásában.
Május 2-án az Akna közvetlen vonzáskörzetében található pécsi településrész – Pécsbánya-telep – közösségi házának udvarán tartottunk szcenírozott majálist. Ennek keretében a legkisebb „kollégistáktól” a rangidősekig bezárólag vettek részt a tettre kész pécsi erők a három napos rendezvényt lezáró finálé létrehozásában. A nap csúcspontjaként átadtuk a közösségnek a pécsbányai fiatalok - két hónapos műhelymunka során létrehozott – nagyméretű falfestményét, mely reményeink szerint hosszú távon hirdeti majd a helyben végzett munkánk eredményét. A falfestmény Katona Kriszta és csapata, a Murál Morál Mező munkáját dícséri, akik szakmailag előkészítették és lebonyolították a fiatalokkal folytatott munkát. Az eseménynek továbbá része volt az a fotókiállítás is, amely munkatársunk, Tóth Ridovics Máté által vezetett műhelymunka során elkészült fényképeket prezentálta. A több hetes közös munka során egy másik pécsi külvárosi rész (Hősök tere) cigány származású fiataljai vizsgálták egyedi nézőpontból lakókörnyezetüket, és annak lakóit.
A majális megvalósításáért ezúttal is külön köszönetet érdemelnek a Fekete Gyémánt Fúvószenekar tagjai, a Keleti-városrészi Óvodák illetve a Bátaszéki Óvoda kiscsoportosai, és mindenek előtt a pécsbánya-telepen élő cigány és nem cigány származású fiatalok.
A három nap eseményein közel 1000 fő vett részt nézőként, mintegy 300 fő pedig alkotóként és szereplőként. A rendezvény szakmai visszhangja egyértelműen pozitívnak mondható. Írásban, és videóban is beszámolt a látottakról az index, cikkezett a Népszava, a Népszabadság, és a HVG is. Az orgánumok döntő többsége a rendezvényről, mint az eredeti EKF célkitűzések megvalósítójáról beszél, ezen keresztül méltatva a produkció létrehozásában szerepet vállaló szervezetek munkáját. Külön szeretnénk felhívni a figyelmeteket Oroszlán Anikó írására, ami teoretikus megközelítésben, imponáló felkészültséggel és alapossággal tárgyalta a Majális megvalósulásán keresztül a társadalmi performanszok gyakorlatát.
(3) URBANRABBITs – 2010 június 19-27. (Budapest), július 23-25 (Pécs)
Még 2007-ben érkezett a felkérés az új-cirkusz műfajának képzési fellegváraként ismert, francia illetőségű CNAC (Centre National des Arts du Cirque) részéről, hogy Schilling Árpád rendezze meg a 2009-ben végző osztály diploma-előadását. Az URBANRABBITs című előadás a Krétakörrel közös produkcióban valósult meg. A premierre tavaly december 17-én került sor az iskola székhelyén, a Párizstól 200 km-re keletre fekvő Chalons-en-Champagne-ban. Az előadás 2010 januárjában indult (többek között hazánkat is érintő) nemzetközi turnéra.
Az előadás 16 artista személyes történetének, egyéni professziójának és cirkuszi eszközének felhasználásával, közel 3 hónapos műhelymunka eredményeképpen készült el. A „városi nyulak” metaforizálták a mindannyiunk által ismert élethelyzeteket, és ezáltal az akrobatikus elemeket egy egyedi valóságsík köznapi kommunikációs eszközeivé avatták. Ebben a valóságsíkban, ahol a nyulak élnek, a mozgás ugyanolyan adekvát instrumentuma a gondolkodásnak, az egyéni szándékok kifejezésének, a figyelem megragadásának, mint saját hétköznapjainkban a beszéd. A „városi nyulak” színpadi poézise a verbális közlésmódok és az akcióban kifejezésre juttatott szándékok organikus együttesével, illetve páratlan humorával hatott nézőire. A produkció összesen 7 alkalommal került bemutatásra Pesten, és további 3 alkalommal Pécsett. Az előadások látogatottsága minden korábbi várakozásunkat messze felülmúlta – a két helyszínen közel 5500-an látták a produkciót. Az előadásról beszámolt az index, a Népszabadság, és a Színház Magazin. A produkció trailereit közvetlenül innen érhetitek el, itt pedig Fancsikai Péter Franciaországban készült próbafotóit láthatjátok.
(4) HOL A HATÁR? – KAMPÁNY A MÉRTÉKLETES ALKOHOLFOGYASZTÁSÉRT
A ShowHivatal közvetítésével kapott megbízást a Krétakör a Heineken Hungáriától, hogy kitalálja és legyártsa a Hol a határ? című, mértékletes alkoholfogyasztást népszerűsítő kampányának kreatív-elemeit. A kitűzött cél elsősorban az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a fiatal felnőttek túlzott alkoholfogyasztásának legvalószínűbb okaira és legfeltűnőbb következményeire. Korábban még hasonló megrendelést sem kaptunk, a projekt felelőse, Fancsikai Péter, és művészeti vezetőnk Schilling Árpád mégis úgy döntöttek, hogy vállalják a feladatot. Ennek legfőbb oka a már jó ideje megfogalmazott Krétakörös szándék, miszerint nyissunk az üzleti, profit-orientált szcéna irányába is, próbáljunk meg piacgazdasági körülmények között is kreatív tartalmakat szolgáltatni. A felkérés – bár konkrét témát jelölt meg – meglehetősen tág teret hagyott az alkotói kreativitás számára.
A munka első fázisában egy animáció és egy internetes reklámfilm készült el. Ezek alapjául az EIKKA Kutatóintézet által végzett ifjúsági kutatás eredményei szolgáltak. A vizsgálat célcsoportja a 18-35 éves korosztály volt. Azalkoholfogyasztás szempontjából a minta három főbb csoportból állt össze:35% a legalább heti, 25% a havi rendszerességgel alkoholt fogyasztók aránya, a válaszadók mintegy 30%-a pedig ennél is ritkábban fogyasztott alkoholt.Különféle károsnak minősülő tevékenység közé helyezve az alkoholfogyasztás káros megítélése relatíve alacsony. A válaszadóknak mindössze fele gondolta kifejezetten károsnak a nagy mennyiségű, alkalmi alkoholfogyasztást.A kutatási eredmények ismeretében a Heineken Hungária által támogatott soproni Volt és a Heineken Balaton Sound fesztiválokon Fancsikai Péter felkért színészekkel különböző fesztiválozói viselkedésformákat megjelenítő akciókat rendezett meg, majd ezeket a fesztiválközönség reakcióival együtt videón rögzítette. Így születtek olyan felvételek, amelyeken részegen sátrat állító, esetleg földön fekvő színészeken nevetnek vagy csak szó (és segítségnyújtás) nélkül odébb sétálnak a fiatalok. Az előbb említett jelenetek egyikét rögzítő amatőr felvétel egy hét alatt 1 milliós nézettséget ért el a legnépszerűbb videómegosztókon. A kampány leginvenciózusabb elemének az a kísérlet tekinthető, amelyet Péter néhány beavatott és egy beavatatlan fiatallal együttműködve végzett el. A társasági nyomásgyakorlást vizsgáló akció keretében a beavatottak arra próbálták rávenni a beavatatlant, hogy minél több alkoholt fogyasszon el, még akkor is, ha saját meggyőződéséből vagy rossz közérzetére hivatkozva ezt nem szívesen tenné. Bár a kísérlet végeredményére számítani lehetett, a látottak ennek ellenére döbbenetesek.
A kampány lezárásaként a Krétakört a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia meghívta a Mértékletesség éve c. rendezvénysorozatuk lezáró konferenciájára, ahol a „Hol a határ?” kampány megbízottjaként Péter a kampányról és annak tapasztalatairól tartott előadást.
(5) ÚJ NÉZŐ – 2010. augusztus 2-15. Ároktő, 18-29. Szomolya
Hosszan, és több részletben számoltunk be a projektről, ami talán a legértőbb szakmai visszhangra talált az idei munkáink közül. A Káva Kulturális Műhely, az anBlokk Egyesület és a Krétakör programjának célja az volt, hogy két borsodi település (Ároktő és Szomolya) cigány és nem-cigány származású lakosai között fennálló feszültségeket csökkentse, hogy felmutasson olyan modell(eke)t, amelyek a békés egymás mellett és egymásért élést biztosíthatják. Vagyis, átélhetővé kívántuk tenni az élményt, miszerint a falu közös.
Olyan színházi szituációk kialakítására törekedtünk, amelyekben a közösség (avagy a közönség) tagjai által formált történet valójában a saját életük tükre, legyen szó a házastársi életről, vagy a cigány és nem-cigány származású emberek közti nézeteltérésekről. Megfigyeléseink szerint a közös színházi tapasztalás olyan erős élmény lehet, hogy a következményei tudatos rákészülés nélkül is a mindennapok részévé válhatnak. Ahogy a Káva tagjai megfogalmazták, ez már nem is színházi-nevelési kategória, hanem gyakorlatilag a „résztvevő színháza”.
Az első faluban eljátszott történetünk szerint egy fiatal házaspár érkezik Ároktőre, akik úgy döntöttek, hogy itt, ebben a faluban telepednek le, itt fogják megalapítani közös háztartásukat. Az első négy este folyamán a házaspár az összes klasszikus nehézséggel szembe került, ami az együttélésből, illetve a vidéki, pontosabban az ároktői élethelyzetből adódik. A játszók minden este mint színészek és beszélgetésvezetők-moderátorok léptek nézőik-résztvevőik elé. Az adott estén feldobott téma kapcsán (pl.: Házat kell venni, vagy kocsit? Mit kezdjünk a feltornyosult hiteleinkkel?, és így tovább) a nézők egyéni preferenciáik, értékválasztásaik alapján érvelhettek – az így megismert egyéni tapasztalatokat pedig a játszók beépítették a színházi jelenetekbe. Az ötödik este folyamán aztán – az időközben a falu fiataljaival végzett, a színházi előadásokkal paralel futó munka eredményeképpen – a felnőttek megtekinthették, hogyan képzelik el gyermekeik a jövő Ároktőjét. A közösen eltöltött este másnapján aztán a legélesebb kérdést dobták be témának a játék vezetői – maradni, vagy elmenni Ároktőről? Az este folyamán kiscsoportokban dolgozták ki a falusiak az érveiket, majd a bátrabbak egyik vagy másik szerepbe beállva is képviselték a csoportjuk által összeírtakat. Az utolsó este a program lezárásaként, technikai malőrök mellett, de lehetőséget adtunk az eltelt színházi esték, a megszületett reakciók, a felkínált tapasztalatok visszanézésére, egy közel 50 perces film formájában, amelyet az előző esték folyamán rögzítettünk.
A két hetes ároktői munkát követően, a hónap második felében Szomolyán folytatódott a program. Az ároktői tapasztalatok, és a megváltozott közeg okán jelentős átalakításokat hajtottunk végre a színházi esték szerkezetén. Az ifjúsági programot több részre osztottuk, és négy helyi fiatallal, akiket a kutatók régről ismertek, egy fikciós kisjátékfilm leforgatásába kezdtünk, melynek történetét maguk írták, a szerepeket maguk játszották. Ezzel párhuzamosan a felnőtteknek szánt programban több összevonást is eszközöltek a program gazdái annak érdekében, hogy az ismerkedés szakaszán viszonylag hamar átessen a közösség, és maradjon idő a direktebb problémafelvetésekre is. Így alakult, hogy a harmadik színházi estén egy egyszerű köszönés elmaradásának illusztrálásával, miután végigvettük a jelenlévőkkel együtt, hogy mit jelent a helyzet, ha a két ember közül az egyik fél gazdagabb mint a másik, mit jelent, ha az egyik fél idősebb mint a másik, felvetettük a legégetőbb kérdést is: mit jelent a fenti jelenet, ha a két ember közül az egyik cigány, a másik magyar? A pillanatnyi dermedt csendet követően, ami megszállta a közel száz fővel telített iskolaépületet, soha nem tapasztalt intenzitással özönlöttek a vélemények a döntően cigány résztvevők részéről. Akinek nem köszöntek, az sértse meg a másikat, próbálja lekenyerezni, üsse meg, kérjen tőle bocsánatot, állítsa meg, és beszéljenek! Az este során nem a spanyolviaszt találták fel a teremben ülők, de eljutottak az együttélés alapfeltételeinek közös megtapasztalásához, majd kimondásához. Tették mindezt az érintettségük okán, a játszók részéről megtapasztalt figyelem okán, és legfőképpen azért, mert – ahogy itt is bizonyítást nyert – az ember, élethelyzetétől függetlenül, alapvetően kommunikálni vágyó lény. A szomolyai munkánk lezárásképpen ugyanúgy levetítettünk egy összevágott anyagot a színházi esték reakcióiból, a már említett négy cigány fiatal közreműködésével létrehozott kisjátékfilmet – melyben egy szomolyai magyar fiú kálváriáját ismerhettük meg, aki nagy keservek árán jut csak el odáig, hogy végül felvállalja cigány szerelmét – illetve Káva két drámapedagógusa – Kardos János és Sereglei András – vezetésével a falu legkisebbjeinek tartott foglalkozást bemutató videóklipet. A filmek fogadtatása elsöprő volt: a közösség, ha nem is feltétlenül ekképpen tudatosította magában, de felismerte a tapasztalatok megosztásának közösségképző, illetve az esztétikum közvetítő erejét.
(6) TOVÁBBI ESEMÉNYEK AZ ÉVBEN
(ELŐADÁS) Schilling Árpád több workshopot és előadást is tartott Európa szerte. Amszterdamban, Sepsiszentgyörgyön, Pozsonyban, Prágában, Szabadkán és Rigában beszélt az átalakult Krétakör célkitűzéseiről, a strukturális újításokról, a megváltozott működés művészeti és társadalmi programjáról.
(SZÍNHÁZSZAKMA) Gáspár Máté és Schilling Árpád is meghatározó szerepet töltött be a független színházak idei történetében. Máté az OKM független színházakat támogató pályázatának kuratóriumi elnöke volt, Árpád pedig az év végén csatlakozott a VI. kategória előadóművészeti törvényben való bennmaradásáért folyatott kultúrpolitikai küzdelemhez, annak ellenére, hogy a Krétakör 2008 óta nem pályázik, így nem is kap állami támogatást, mint VI. kategóriájú színház.
(VÁLTÁS) 12 rendkívül sikeres, együtt töltött év után Gáspár Máté idén júliustól megvált a Krétakörtől, és az Open Society Institute „Art’s and culture program”-jában folytatja pályafutását. Ügyvezetőként döntő szerepe volt abban, hogy Európa-hírű formációvá válhatott a Krétakör brand. Magyarországon a rendkívüli kisszámú kulturális-menedzserek közül ma az egyik legfelkészültebb, színházi témában pedig őt tartjuk az etalonnak. Mátéval továbbra is baráti viszonyban maradunk, az új munkájához ezúttal is sok sikert és kitartást kívánunk!
(OPERA) Schilling Árpád 2010 márciusában a Bayerische Staatsoper végzős stúdiósaival operát rendezett. Az előadásról bővebben itt számoltunk be.
(ÜZLETI ÉLET) A már említett, a Heineken Hungáriával folytatott közös munkánk mellett az év másik, üzleti szempontból jelentős fejleménye, hogy Árpád ősszel - a Sensation Kft. felkérésének eleget téve - részt vett az alakuló Magyar Brands kapcsán szervezett konferencián.
(7) KONKLÚZIÓ
A 2010-es évből mint munkatárs, és mint ügyvezető is, két alapvető fontosságú eseményt emelnék ki. Az első a művészeti programunk továbbépítésében bír meghatározó jelentőséggel: a társadalmi performanszoknak A szabadulóművész apológiája-val elindított gyakorlata idén májusban Pécsett, helyi erők összefogásával, a nagyközönség számára is élvezhető fesztivál-produkciót eredményezett. Augusztusban pedig – egyik legfontosabb szakmai partnerünk, a Káva Kulturális Műhely felkérésének köszönhetően – az utóbbi idők legelőremutatóbb, társadalmilag legrelevánsabb színházi kezdeményézését valósíthattuk meg: ez volt az Új Néző program.
A másik fontos fejlemény, a Hol a határ? kampányban végzett munkánk, ami bár nem választható élesen külön a művészeti program célkitűzéseitől, mégis, jelentősége érzékletesebben ragadható meg, ha nem az alkotói szempontok szerint közelítünk felé. A ShowHivatallal és a Heineken Hungáriával folytatott munkánk kicsiben ugyanis már egy lehetséges, a jövőbeni működésünk szempontjából meghatározó irányvonal első gyakorlati megvalósulása volt. Fontosnak, és a hosszútávú fenntarthatóság szempontjából is alapvetőnek tartom azt a célkitűzést, hogy az üzleti élet szereplői, és a Krétakörös kreatív potenciál találkozzon, és alakítson ki mindkét fél számára előnyös együttműködéseket. Hazánkban, ahol a termelő-szolgáltató viszonyok elégtelenségét napi szinten tapasztaljuk, ahol a piacgazdasági keretek még mindig a sátáni kényszerűség szinonimái, ott - a létrejövő tartalomtól természetesen nem függetlenül - már az együttműködés puszta tényét is példaértékűnek tartom: egy sikeres for-profit vállalat, és egy elismert, korábban pusztán állami támogatásából működő kreatív műhely közös célokat talált, és együtt dolgozott ezen célok megvalósításának érdekében.
Tervünk és alapvető célkitűzésünk, hogy az esztétikai/művészi minőségünk megtartása és folyamatos fejlesztése mellett, a társadalmilag is releváns kreatív-tartalmaink az előadó- illetve társművészetek minél gazdagabb és sokszínűbb formai megoldásait hasznosítva, a társadalomtudományok tapasztalatainak integrálásával, az állami és az üzleti források optimális felhasználásával valósuljanak meg. Ez lenne a szándék. A megvalósításhoz szükséges tervekkel hamarosan jelentkezünk. Egy év múlva pedig újból mérleget vonunk, és meglátjuk, mennyit haladtunk e fenti cél elérésének érdekében. Támogatásotokra, érdeklődésetekre továbbra is nagy szükségünk van – kizárólag Veletek együttműködésben lesz lehetőségünk sikerre vinni az elképzeléseinket. Köszönjük, hogy fontosnak tartjátok a munkánkat!
