De jó, már hiányoztatok! :D

Valahogyan a "gyilkosos" ("maffia") játékhoz hasonlított - ha mond ez valakinek valamit. Szerintem aránylag ismert játék, én sokat játszottam egyetemistaként.
Maga az alapmotívum, hogy minden szereplőnek van feladata, amit csak ő tud, aztán egyre több minden derül ki maga és a többiek számára is, ahogy haladunk előre.
De, basszus, engem itt legjobban az előzmények, a felkészülés érdekelt volna. Hogy pl. hogy jutott el az egyik játszó lány oda, hogy azt mondja a végén a beszélgetésnél, hogy majdnem nekiment a Terhes Sándornak, azért is ment ki a szobából, mert, mint mondta, voltak itt már előzmények. Szóval, vannak itt bizonyos ajtók, amiket jó lenne kinyitni. De persze ez az ajtó - előttem - zárva. Asszem, ideális Judit lennék, legalábbis ami az ajtók mögé benézés óhajtását illeti. A Szabadulónál is, nem titkolom, az egyik kedvenc részem volt a levelezés.
üdv
v.

Az improvizáció irodalma hatalmas, én biztosan alig tudok róla valamit, de azt érzem, hogy Péter komoly kísérletbe fogott, amelynek deklaráltan egy workshop jellegű bemutatóját láthattuk (sztem), és nem a megtalált módszertan prezentációját. Érezni lehetett, ahogy a színészek koncentráltak, labdákat dobtak fel és ütöttek le egymásnak, játszottak. Nyilvánvalóvá tették, hogy a szándékuk valami egészen lehelet finom határvonal kialakítása a fiktív és a valóságos között. Ebben sokat segített a közeg, és hát a színészek tapasztaltsága is. Ami hiányzott még, az a dramaturgia. Szándékosan nem írok történetet, mert akkor kevésbé lenne érthető, amire gondolok. A sztori lényege a figyelem konstans megragadása, ennek rendel alá mindent az előadóművész. Bármilyen mesterműről is beszélünk, mindegyiknél szembetűnő az érdeklődés felkeltésére tett ajánlat. Ezért gondolom, hogy Péter még kivár. Azt a pillanatot várja, amikor a kísérletben résztvevő színészek tartósan emancipálódnak a felkínált keretek betartásával, és kezdetét veszi az élet imitációja. Ha kezünkben lenne a módszer - akár hajdan Sztanyiszlavszkijnak a naturalizmusa -, akkor elmondhatnánk magunkról, hogy toltunk valamit a színház szekerén a III. évezredben is. Bocsánat az emelkedett tónusért, valahogy egyszerre idealizálom és trivializálom a témát, ezzel is elősegítve annak megkerülhetetlenségét.
Viki, leírnád, hogyan nézett ki az a maffiás játék? Én nem ismerem.

A játékosok körben ülnek. A játék elején kisorsolják - mindenki húz egy cetlit -, hogy kik lesznek a gyilkosok, ki lesz a felügyelő, kik az ártatlanok. A húzás eredménye szigorú titok! Ha pl. tizenkét, vagy több játékos van, akkor abból kb. háromnak kell lenni gyilkosnak, egy felügyelő van - az mindig egy - a többiek ártatlanok. Van egy játékvezető, aki mindent tud, kívülállóként vezeti a játékot, de információt nem adhat senkinek. A játékban nappalok és éjszakák váltakoznak. A játékvezető a cetilik kihúzása után közli, hogy eljött az első éjszaka. Mindenkinek le kell csuknia a szemét. A játékvezető most felszólítja a gyilkosokat, hogy nyissák ki a szemüket, egyedül ők. A körben ülve mindenki látja, hogy ki a gyilkostárs. Jelekkel, halk artikulálással, mutogatással, kacsintással stb. megbeszélik, hogy kit ölnek meg az ártatlanok közül. Vigyázniuk kell, mert a csendben minden hallatszik. Már itt az elején egy egész stratégiát megbeszélhetnek, hogy milyen elv alapján, milyen sorrendben, stb. gyilkolják a polgárokat, de az is lehet, hogy ad hoc gyilkolnak éjszakánként. A gyilkosok a játékvezető számára is egyértelműen mutatnak rá a leendő áldozatra. Ezután a játékvezető (j.v.)felszólítására becsukják a szemüket, majd a j.v. felszólítja a felügyelőt, hogy nyissa ki a szemét, és kérdezzen. Természetesen csöndben, mutatva kérdez. Rámutat valakire, a kérdése mindig az, hogy az illető gyilkos, vagy ártatlan. A játékvezető bólintással, fejrázással válaszol. Ekkor a felügyelőnek van egy olyan információja, ami a ártatlanoknak nincs. A gyilkosok nincsenek tisztában a felügyelő kilétével, rájuk nagy veszélyt jelent. A felügyelő nappal az áldozatokat segíti, de úgy, hogy a gyilkosok ne sejtsék, hogy többet tud, mint egy sima ártatlan. Az is lehet, ha már eleget tud, akkor felfedi magát, és megnevezi, hogy szerinte kik a gyilkosok, illetve ki az, aki biztos ártatlan. Vagy hisznek neki, vagy nem, de ő éjszaka már biztos, hogy meg fog halni, a gyilkosok nem engedhetik meg maguknak, hogy életben hagyják. Most kicsit előreszaladtam, szóval ott tartottunk, hogy a felügyelő kérdezett, a j.v. bólintott. Felügyelő is becsukja a szemét. "és eljött a reggel, meghalt x.Y." - közli a játékvezető. Akit bejelentettek, hogy meghalt, nem mondhat semmit! Ez a nappali kivégzésekre is áll. Tehát eljött a reggel, meghalt valaki éjszaka - ő már kiesett - ekkor elkezdődik a találgatás, kombinálás, stb, hogy kik lehetnek a gyilkosok. Az ártatlanok a felügyelő személyét meg sem próbálják kitalálni, hiszen az értük dolgozik éjszaka, a legnagyobb titokban. Ha a közösség úgy ítéli, hogy x vagy y nagyon gyanús, akkor szavaznak a j.v. felszólítására. A szavazással az ártatlanok nappal megölnek valakit, akiről úgy gondlják, hogy gyilkos (többségi szavazás van). Lehet mondani védőbeszédet, és persze ha a gyilkos gyanúba keveredett, akkor minden erejével megpróbálja ezt hárítani, másra kenni, hazudni stb. Ha hisznek neki, és eltántorítja a lincselő tömeget a szándékától, akkor éjszaka tovább gyilkolhat a társaival. Ha nem, akkor meghalt, és marad két gyilkos. Sajnos nyilván legtöbbször ártatlan hal meg.
A játék elején még nincs sok a közösség kezében, csak az éjszakai zajok. Ahogy megyünk előre, egyre többet lehet kombinálni, viselkedésből kitalálni, összevetni az elmúlt nappalok történéseit.
Ha megöltek egy játékost nappal, akkor és csak akkor leszáll az éjszaka. Persze olyan is van, hogy nagyon nem tudnak nappal gyilkolni, ekkor a j.v. engedélyt ad, hogy halál nélkül menjen le a nap. És éjszaka kezdődik minden elölről, a gyilkosok gyilkolnak, a felügyelő kérdez, reggelre pedig ismét meghal egy ártatlan, lehet, hogy olyan ember, akit amúgy nagyon gyanúsnak tartottak nappal, és már majdnem megölték. Most akkor kiderült, hogy ártatlan volt szegény feje. Vagy mégsem? A gyilkosok nagyon ravaszak, feláldozhatnak maguk közül egyet, persze ezt nagyon "át kell beszélni", hozzá kell járulnia az illető gyilkosnak is. A gyilkosok éjszakai gyilkolása attól is függ, hogy ha van olyan ártatlan, akiről menet közben derül ki, hogy veszélyes, akkor a megbeszélt sorrendet - pl. balra kezdve gyilkolnak sorban - miatta fel kell borítani. Ugyanez a helyzet a végre előjött felügyelővel is.
Természetesen, mint feljebb mondtam, akit megölnek, semmit nem mondhat, hogy életében milyen szerepe volt. A halál tényét faarccal kell tudomásul venni. A hullák a továbbiakban nézők, és nagyon élvezik ezt is.
Ezt a játékot mi éjszakákon át játszottuk, néha tíz, néha húsz játékossal, nem kell hozzá semmi, csak lelkesedés, játékkedv.
Remélem, nem hagytam ki semmit.
üdv.