ez a koncert megint nagyszerű volt, a második rész kifejezetten izgalmas! még még ilyeneket!

Köszönjük Gusztáv, igyekszünk - legközelebb Pécsett kínálunk különleges akusztikai élményt, Dargay Marci vezetésével. Gyere el!

Szubjektív izgalmaim: én nem ismertem eddig az Accord Quartet-et, de az első mű végére biztos voltam abban, hogy nem fogok a fiúkban csalódni. Alázat/a partner felé, az ember felé, a többi ember felé, mi felénk, a szerzőhöz, a műhöz, a hangszerhez, a hanghoz és a többi hanghoz. Együtt voltak nagyon, olyan volt, mintha azt is tudták volna a másikról ( alkotói kohézió ) ki, mikor, mennyi ideig vesz levegőt egy-egy résznél. Játszottak. Az állapotuk a második, harmadik műnél már-már teljesen lefedte a termet, ahol minden korosztályban voltunk együtt és egyfajta oda-vissza játékot láttam kialakulni. Az ő figyelmük és koncentráltságuk ránk ragadt -> így mi is már sokkal koncentráltabban figyeltünk -> így létrejöhettek IGAZI feszült pillanatok -> IGAZI izgalmak -> IGAZI csöndek.(az elterjedt csakúcs, vagy mű csöndekkel szemben). Hatottunk egymásra. És arra jöttem rá, hogy ha nincsen valódi tét, szándék, motiváció, befektetett munka, izzadság cseppek, a Hatás mögött, akkor csak hatásvadászunk, vagy műhatunk. Egy szó, mint száz, kurva erős volt az első etap. Kicsit megijedtem mikor vége lett és elmesélték, mire számítsunk a második félidőben. Több tér. Ismétlés. (hisz a mű és a sorrend nem változik, vagy mégis?) Kísérlet. A kamerás-tévés-ketyerés audio-vizual adathordozók bevonásával vajon elérhetik e, ugyanazt az eredményt mégis más és új úton, új művészi értéket létrehozva. Ráadásul a mi helyzetünk is változik. (nézők,hallgatók) Az első részben elém van pakolva, egy nemzetközileg is elismert, komolyzenét játszó csapat a lehető legklasszikusabb módon. A szabályoknak és a határvonalaknak ki sem kell rajzolódnia, annyira vágjuk már mi ezt mind. Kicsik és nagyok, mi a székbe fogunk ülni, velünk szembe majd a KULTÚRA, a végén taps, de nem különösebben azért mert tetszett, hanem mert egy elcsökevényesedett reflexé, beidegződéssé vált és azon már nem is gondolkodunk miért tapsolunk. Vagy nem (mintha otthon a tévé előtt lennénk...-> emiatt még +ban is szép és irónikus számomra a tv-k megjelenése) Az ember és a tér-idő-cselekmény nyert. Vajon az Emberek-Terek-(szerintem lehet, hogy ugyanazon idő alatt ment le a dolog, de személyes idők lettek, mint a koncertet adók és vevők részéről is) Idők-Cselekmények valóban többet adnak-e, mint a statikus verzió?
Többet. A statikus verzió, csak egy csontváz. /halkan bele súgom a klaviatúrába azért, hogy ezek azért nem olyan óriási dolgok, ha legalább VALÓDI gondolkodásra, írásra, beszélgetésre kéztetnének, vagy ilyen precíz és alázatos lenne egy-egy munka az átlag palettán, nem csigázna fel így egy "vonósnégyes"/ Mert kitölt, mert tovább gondol, gondolkodásra késztet, kommunikálni akar. A mi helyzetünk a bábokból, akik között már lehet, hogy voltak, akik "megszülettek" a második részben teljes értékű emberek válnak. Fel kell állnunk, utána kell mennünk a dolgoknak. Akkor most ők kísérleteznek vagy mi?! Vagy együtt, vagy ez az én laborom, az én bandám és az én kollégáiam a többiek és én vagyok az örült tudós? Magukat szülik a dolgok. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy a fiúknál, abban a teremben ahol jobb technikai feltételekkel voltak, (ha jól emlékszem nagyobb és más típusú hangfalak ez még ki bliccelhető ÉS a más tér, ami már egyéni akusztikát szül és nem baj) ott létre jött nekem ugyanaz a nagybetűs igazság, mint mikor egy térben, egymás mellett játszottak. A másik kettő nekem már mást jelentett, elvitt, mert a zuhanyzóban játszó Ölveti Mátyás személyisége, ha csak némán ült volna ott a hangszerével, elég lett volna. Sok mindent hoz magávaL. A gyerekszobában lévő muzsikus meg pont ellenkezőleg ő ledobott valamiért magáról. Szerintem sokat tanulhattunk ebből a koncertből. Egymástól, egymásról, egymásért.
Sajnálom ha a vége felé kicsit összecsapott érzést keltek. De most ennyi. És ennyi fér bele. Ui: a koncert legjobb pillanata, a bónusz track volt!

A Dés Andrisékat meg mindenkinek ajánlom! Volt szerencsém és csudajó!

@s.a: És mi volt a ráadás?
Én a délutáni koncertet hallgattam meg, azon még nem volt bonus track.

@MaD: Sajnos nem tudom a címét. Írtam volna, mert nagyon tetszett. Egyetlen egyszer hangzott el, az első felében csak annyit mondtak, hogy lesz egy ráadás a másodikban, a másodikban ez elhangzott egy szobában, én egy másikban voltam, ahol egy tévékészülékből valamit hallottam. Macera leves. Ha valaki tudja, írja ki, szeretném én is tudni. Most nagyon remélem, nem én hallottam valamit félre.