2010 február 24 és 26 között Rigában jártunk, egy – a 2011-es Prágai Quadriennálé előkészítéseként szerveztt - szimpóziumon. A 2011-es Intersection elnevezésű nemzetközi programban a Krétakör egy szabadtéri performance létrehozására kapott felkérést, melynek munkacíme: proJekt.

A szimpóziumon elméleti szakírók, és művészek egyaránt tartottak előadásokat a színházi térrel és a színházi nézővel kapcsolatos témákról. Konkrétabban azt vizsgálták: milyen terekben jelenhet meg a színház és miért, mennyiben befolyásolja a befogadó direkt megszólítása a művészeti termék megítélését?

 

A sokfelől jött előadók igen különböző módon adták elő mondandójukat. Néha kissé feszengve hallgattuk az időnként hosszúra nyúlt beszédeket; a Krétakör 15 éves tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy semmi újat nem hallottunk. Volt, amit meg nem értettünk, mert számunkra túl bonyolult fogalmazásban megírt, angol anyanyelvű előadók tollából származó esszék voltak, melyek felolvasása - bizonyára szakszókincsünk hiányosságai miatt is - elsuhant mellettünk. Az említett kollégák figyelmetlensége is számon kérhető, amiért egy 90 százalékban nem angol anyanyelvű közönség előtt, egy Kelet-európai országban nem reagáltak a nézőteret megtöltő, összeráncolt homlokkal, előredőlve fülelő emberekre. Véleményünk szerint papírból felolvasni egy ilyen szimpóziumon eleve ciki. Ezen szövegeket elkértük, hátha olvasva közelebb kerülünk majd hozzájuk.

 

Tartottunk mi is egy prezentációt, minthogy az első szekció kerekasztal-beszélgetésének egyik résztvevője Árpád volt. Nyomtunk egy igen rövid és direkt fapados prezentációt a powerpoint amúgy nem túl tág technikai lehetőségeit is szándékosan a lehető legkevésbé kiaknázva. Miután a teremben ülők közül csak hárman ismerték a Krétakört, elégedetten nyugtáztuk, hogy jól döntöttünk, amikor főként a bemutatkozásra helyeztük a hangsúlyt.

 

a prezentációt letöltheted innen

 

A diák végignyomása alatt Árpád összefoglalta a Krétakör 15 éves történetét, majd levetítettük a Szabadulóművész apológiájáról szóló 14 perces videónkat, mely a nyitánytól a fináléig mutatta be a teljes sorozatot az utcai installációktól a dia- és videóinstallációkon át, színházi előadásokkal, civil akciókkal egy közösségi happeningig, a fináléig.

A videó megtekintése után többen is érdeklődtek. Annak ellenére, hogy a PQ eredetileg egy, a színházi látványra specializálódó monstre kiállítás-sorozat, nem a Szabadulóművész gazdag látványvilágától, hanem az Artproletarz három előadásától voltak lenyűgözve. Gondoltuk is, hogy most csuklanak a lányok (Kollár Adél, Nagy Bea, Schermann Márta), annyit emlegetjük őket. Bár a szimpózium lényege a 2011-es „fesztivál” elméleti megalapozása, a partnerek egymással való megismertetése volt, mi inkább a konkrét munkára fókuszáltunk. A PQ főszervezője, Sodja Lotker társaságában beszélgettünk a terveink megvalósíthatóságáról.

 

A konkrét tervről egyelőre annyit árulhatunk el, hogy egy, a filmet és az élő színházat ötvöző szabadtéri akciósorozat lesz, egyfajta alternatív saga, amelynek központi alakja az a Jan Palach, aki 1969 január 16-án, a prágai Vencel téren felgyújtotta magát, hogy ezzel buzdítsa a csehszlovákokat az őket megszálló szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra. Jan még három napig szenvedett a kórházban mielőtt meghalt.

 

Terveink szerint az alkotást itthon is bemutatnánk 2011-12-ben, ha találunk olyan fesztivált, amelyik lelkesedik az ötletért, és hajlandó pénzt áldozni annak megvalósítására.

 

Fancsikai Péter

Schilling Árpád