hm... és merre van ez a bázis? a raktárbázison?
www.legalja.hu/current/20070429_raktarbazis.mp3
lol

igen, ott keresd.

Szevasz,

ez nagyon jó, kösz hogy belinkelted!
Amúgy a Kálvin tér mögött, Gönczy Pál u. 2.

kösz, láttam baloldalt a címet, de nem volt egyértelmű. bocs ha arrogánsnak tűnt a kérdés...

menjek én is? nem.. raaérek végülis semmit se csinálok.. akkor a bázis a raktárbázison. najólvan szeervusz sanyikám vagy hogy hívnak, marci. nem érek most rá tovább mert nincs semmi dolgom, aztán hanem inkább abbahagyjuk ezt a beszélgetést, jó? ....
szeervusz,
gábor

Na Gabi, végül voltál? Mit láttál?

...én voltam! És végre láttam Gábor képmesterségéből egy szeletet.

hakni:
alkalmi előadás;
színész, énekes, zenész alkalmi fellépése, főleg vidéken, művelődési házban, kultúrtermekben stb., külön díjazásért

...ez kellett, hogy tudjam mit ír a papírformikus szakszótár.
s hogy mit láttam?...hát amit, láttam az nekem nagyon érdekes volt, mivel én nem ismerek utcazenészeket. A zenével kapcsolatban állok, de a zenélés ennek a formájának a bemutatása ismeretterjesztő volt számomra.
Talán ezért is ültem kukkancsként a kerekasztal egyik szegletében, mert nekem előbb le kellett ülepednie ennek a sok mindennek. Aztán jöttek, meg voltak, és áramoltak a gondolatok, még ihlet is jött...persze nem az, hogy én is neki vágok, dalolni fogok. S aztán hátra hagyva rövid perces porondomat, nyugtázva a napot vonatra szállok...de mégis valami olyasmit éreztem.
Küzdelmes dolog a zenélés, főleg ha az ember meg is akar belőle élni, valamilyen sablont le kell nyelned hozzá. (úgy érzem, s sajnos látom is)
Az utcazenélés, szerintem kimondottan örömzenélés, óriási elhatározás kell hozzá. S egy teret gátlástalanul ki kell sajátítanod, ami akkor csak a tiéd, a zenéd megszületik rajta. D e hamarosan majd megválsz tőle, s tovább kell adnod, vissza adod a városnak.

Én remélem azért, s hiszek is benne, hogy nem kell sablonnyelőkké válnunk ahhoz, hogy valamit, érdemeset létre hozzunk, valamit ami embercsalogató.

S még azt is gondolom, hogy minden előadás más, és más még ha azt vagy századszor is játsszák.
Minden hang mindig máshogy szól, van hogy a hely is más, a hallgatóság biztosan változik, s az előadó is minden percben más.
Például Szőke Szabolcs, és Tóth Evelin játéka egyszerűen zseniális, játékkal teli, képlékeny, folyton mozgó, rugalmas.

....és most tehát ezek kívánkoztak ki belőlem a filmmel kapcsolatban, kicsit bohókásan, rendezetlenül.

..és még annyi, honvágy érzés az volt, szülő-községemben is minden évben egy éjszaka dáridótól hangos.
S a filmen ez a hangulat visszajött, jól.
Igen, kifejezetten azt éreztem, h ami nem az én világom, s nem szeretem, nézhetővé válik.
Egy másik világba ültetődik ez által.

..és már befejezem!, csak még: dokufilmet a legnehezebb csinálni, vagy fotózni dokut...mert akkor nem mindegy ám a kép sorrend, meg hogy hol állsz, és hogy ő hol áll:

...s köszönöm, a filmkészítőnek(filmkészítőknek)még további sok sikert kívánok:) !

ZS