Ezután a CNAC tanárai tartottak előadást a cirkuszművészet új irányzatáról, annak oktatásáról és nemzetközi hálózatairól. Elsőként Gwenola David pedagógiai tanácsadóbeszélt az irányzat kialakulásáról. Elmesélte, hogy sok kortárs művészeti kezdeményezéshez hasonlóan a nouveau cirque is a ’68-as szellemiség eredménye. Bár politikai töltetet is hordoz, alapvetően egy esztétikai forradalom következményeként jött létre. Ez a forradalom a hagyományos cirkuszi paradigma (számközpontú dramaturgia, narratíva hiánya, állatok szerepeltetése, etc.) megtörését tűzte ki célul magának. Gwenola elmondása szerint bár egy fiatal színházi irányzatról van szó, mely mindössze 30 éve létezik, mégis már most a konzerválódás veszélye fenyegeti, mert a színházi szempontok dominálni kezdtek a cirkuszi szempontokkal szemben. Jelenleg a cirkuszi szempontok színházművészeti revideálásában és korszerű képviseletében látja a CNAC legnagyobb szakmai feladatát..

Gwenola után Catherine Copperé ismertette az intézmény működését. Mint elmondta, a képzés 3 éves és a kezdetektől a diákok sikeres pályára állítását célozza. A felvételire már választott professzióval és megfelelő fizikai előképzettség birtokában kell jelentkezniük. Az első évben rögtön kihelyezett szakmai gyakorlaton vesznek részt a diákok. A második év az egyéni professzió tökéletesítéséről szól, és ennek az évnek a végén mutatják be egyéni diplomamunkájukat. A diploma azonban csak a harmadik évben zajló vizsgaelőadás főpróbáján válik hivatalossá – ez az év a szakmai bevezetés éve. Az iskola két évre előre kéri fel a vizsgamunka elkészítését végző művészt, ezzel neki is időt adva a megismerkedésre. Schilling Árpád a 21. évfolyam előadását fogja elkészíteni. Az elmúlt két évben színházrendezőket hívtak, míg korábban főként koreográfusokkal dolgoztak. Jövőre első alkalommal fog cirkuszművész dolgozni a cirkusziskolában. Az előadás próbafolyamata szeptemberben kezdődik. Az iskola kikötése csupán annyi, hogy az évfolyam minden diákja a maga professziójával vehessen részt a produkcióban, melyet egy kör alakú sátorban hoznak létre és utaztatnak. Az előkészítésre négy hónap áll a csapat rendelkezésére, a bemutató után turnéra indulnak. Előbb a párizsi Parc de la Villette-ben töltenek öt hetet, ezen időszak alatt szakmai találkozókat szerveznek a sajtó és a szakma képviselőivel, sőt az előző évben végzett diákok is lehetőséget kapnak arra, hogy az elballagásuk óta kifejlesztett számaikat bemutathassák. Az idei turné külföldi állomásai Málta, Olaszország, Románia és Magyarország lesznek. A nemzetközi turné célja az előadás bemutatásán, a vándorélettel való ismerkedésen túlmenően, a helyi cirkuszművészekkel való találkozások kialakítása.

Harmadik előadóként Fred Cardon beszélt a diákok önmenedzselési képzéséről. Az általa vezetett órák keretében az előadások finanszírozásáról, szervezéséről és forgalmazásáról szereznek ismereteket a hallgatók. Megismerkednek a munkavállalói lehetőségeikkel, megtanulják, hogy mit jelent alkalmazásban állni, hogyan kell költségvetést készíteni, szerződéseket kötni. A projektekkel kapcsolatban azt vizsgálják, hogy valami miért és hogyan valósítható meg, és mi az, ami életképtelen, fenntarthatatlan. Fred civil életében egy cirkuszprodukciókat létrehozó és utaztató irodát vezet, s egy nemzetközi cirkuszszínházi hálózatot is irányít. Ezen a hálózaton keresztül európai partnereiket tudják tájékoztatni a legfiatalabb cirkuszművészeti kezdeményezésekről. Fred elmondása szerint a kultúrpolitikai folyamatok kedvező alakulásával vált Franciaországban egyre könnyebbé a cirkuszművészeti produkciók finanszírozása – ez vonatkozik mind a társulatok, mind a befogadó helyek üzemeltetésére. Náluk erőteljes a kapcsolódás a képzési központok, a fesztiválok és a befogadó helyek között. A párizsi székhelyű, Hors les Murs elnevezésű kutatói és oktatási szervezet mediátori tevékenységet végez a szakma, a közönség és a politika irányába egyaránt. Az ő tevékenységüknek is volt köszönhető, hogy a Francia Kulturális Minisztérium a 2001-2002-es évet a cirkuszművészet évévé nyilvánította, ami nagyban elősegítette a progresszívebb törekvések megerősítését. Az új cirkusz fiatal irányzat, emiatt a rendelkezésre álló forrásai is sokkal szűkösebbek, mint például a tánc- vagy színházművészeti területé, de az elmúlt években mind több lehetőség nyílik az előadások utaztatására, az önmagukban is gyakran multikulturális társulatok külföldi megismertetésére. Fred előadásának második részében az európai cirkuszművészeti hálózatok működéséről beszélt. Mint elmondta, vannak regionális, régiók közötti, nemzeti, európai szintű hálózatok, és jelenleg már szélesebb, interkontinentális hálózatok is kezdenek kirajzolódni. A legfontosabb nemzeti szintű, francia hálózat a Territoires de Cirque. Ez a cirkuszszínházi előadások létrehozására, és forgalmazására létrehozott fesztiválokat gyűjti össze. A kezdeményezések mögött gyakran egy-egy megszállott szakembert találunk, akik csak hosszú évek munkájával tudtak országos elismertségre szert tenni. Jelentős nemzetközi hálózat a négy skandináv országot egyesítő New Nordic Circus Network (dánok, norvégok, svédek, finnek). A Circostrada európai szintű információs, kutatói és szakmai eseményeket szervező szervezet, amely azonban produkciókat nem hoz létre. Európai hálózat a Circlearound is, amely kifejezetten a porondon játszódó előadásokat utaztat a kontinensen. A Fred által vezetett Fiatal Cirkuszi Tehetségek Hálózata uniós projektként, öt társszervező bevonásával igyekszik biztosítani az európai dimenziót: finn, angol, belga és gall központból szövik a hálózatot. A szervezet missziója fiatal cirkuszművészek felkutatása és felkarolása. Három fázisban választanak ki projekteket. Az első forduló során egy írásos dokumentációt kérnek be, a második során a legérdekesebb jelölteket meghívják az egyik szervezet székhelyére, ahol a tervükből ki kell dolgozniuk egy rövid részletét, amit szakmai zsűri előtt mutatnak be. A harmadik fordulóba jutottak kapnak egy 15.000 eurós ösztöndíjat, illetve meghívást a hálózat egy adott intézménybe, ahol a következő 6 hónapban dolgozhatnak a projektjükön. A hatodik hónap végén egy 20 perces bemutatót kell tartaniuk részben szakmai, részben civil közönség előtt. Ez a program egyben lehetőség is arra, hogy a fiatalok saját kapcsolati hálójukat fejleszthessék.

A szimpózium utolsó felszólalójaként Schilling Árpád rövid bocsánatkéréssel kezdte, mert – amint azt Lakos Annától, a Francia Intézet egykori munkatársától az est folyamán megtudta – a CNAC több vizsgaelőadása is látható volt már korábban Magyarországon az Intézet szervezésében. Vagyis az általa készítendő produkció nyári, hazai bemutatója ilyen szempontból nem nevezhető kuriózumnak. Ezután elmesélte a felkérés körülményeit, majd a várható kihívásokról beszélt. Mint elmondta, ez lesz az első olyan rendezése, amelynek keretében 17 különböző alkotó egyéni világképét, művészeti elképzelését, mániáját kell zárt egységbe fogalmaznia. Éppen ezért sokkal inkább szervezőként, vagy dramaturgként tekint magára, mintsem egy olyan rendezőre,  aki egy határozott stílust vagy koncepciót képvisel. Saját bevallása szerint a konkrét helyzetre igyekszik majd reagálni, próbálja felfedezni mind a résztvevők személyiségét, mind az általa eddig nem ismert cirkuszművészetben rejlő lehetőségeket. Június végén ismerkedés-bemelegítés gyanánt két héten keresztül tréningeztek együtt a diákokkal a francia intézményben. A munka a diákokkal folytatott egyéni beszélgetésekkel kezdődött, amelyek során a fiatalok a választott eszközeikhez, az iskolához, tanáraikhoz, társaikhoz, illetve magához a cirkuszművészethez fűződő kapcsolatukról vallottak rendkívül nyíltan és személyesen. Az ott töltött második hét végén Árpád egy dramaturgiai sorrenddel állt elő, ami a majdani előadás lehetőségeit volt hivatott tesztelni. Már ekkor kiderült, hogy sok minden nem úgy működik ebben a közegben, ahogy ő azt előzetesen elképzelte. Az előadással kapcsolatos legkomolyabb szakmai feladat az, hogy minden egyes diák meg tudja magát mutatni, ki tudja magát fejezni benne. Az olyan korábbi vizsgaelőadások, amelyeket táncművészek rendeztek, rendkívül jól koreografálták a diákokat, de talán kevesebb lehetőséget biztosítottak a számukra, hogy egyéni sajátosságaikat kibontakoztathassák. Árpád egyszerű keretrendszerrel igyekszik előtérbe helyezni a résztvevők egyéniségét. Korábbi színházi munkáihoz hasonlóan itt sem lesz se díszlet, se jelmez, és többnyire generálvilágításban fognak játszani a szereplők. Az URBANRABBITs című előadás, tervei szerint nem egyetlen történet kifejtése lesz, hanem önálló gondolatokat közvetítő fejezetek egymásmellettisége. A munka szeptember végén folytatódik Chalons-ban, ahol a sátorban készülő előadás bemutatóját is tartják december közepén. A turné sajátosságaiból adódóan valódi népszínházi produkcióra lehet számítani, ami ezáltal nem pusztán a kritikusoknak és az elit értelmiségnek szólna. Az előadáshoz kapcsolódóan egy blog is készül, ami 2-3 hét múlva már elérhető lesz, és amelyen keresztül folyamatosan követhetik majd az érdeklődők a próbák és a turné menetét. Zárásként elmesélte, hogy Pesten utcai akciók is készültek – amelyekről fotókat itt, az index által készített videó riportot itt, a NOL-ét pedig itt találhatjátok. Befejezésül megemlítette, hogy jelenleg a parkour vonala érdekli a leginkább a kortárs, alternatív, urbánus mozgásművészetekkel kapcsolatban. Hogy mire is gondolt konkrétan Árpád, azt ebből a videóból értheted meg.