Azért itt elhangzott egy elég erős vélemény Váradi Júlia részéről a Krétakör lassú öngyilkosságáról, meg a "közönség" ehhez nyújtott asszisztenciájáról, és persze arról, hogy mindez, ami itt történik nem színház...
Efölött valahogy elég gyorsan napirendre tértek a beszélgetés résztvevői...

A mai délután után, biztosan állítom, hogy erről szó sincs :)

sajnos nem tudtam elmenni :( pedig szerettem volna

mi ez a lassú öngyilkosság dolog?

Élünk, és színházat csinálunk.

Ennyi, Hajnau, szinte szószerint idéztem. De, nem fontos. Csak egy kritikai észrevétel volt valaki részéről.

Gabriella, örülök, hogy megismerkedtünk a beszélgetésen, talán én vagyok konzervatív, de egy idő után szeretek továbblépni a "nulladik típusú találkozástól". Jó dolog szemtől szembe állni valakivel, akiből korábban csak egy kis darabot ismerhetett meg az ember.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam résztvenni az utolsó eseményen, de sajnos a beszélgetésből arra mentem haza, hogy lakásunk egy ispotállyá alakult, gyermekeim lebetegedtek.
Most, hogy vége ennek a kalandnak, az ember érez egy kis ürességet, mint amikor egy nagyon jó könyvet kiolvas, és szeretné, ha tartana még, de persze semmi nem tart örökké. Valószínűleg a Szabadulóművészhez tartozó fórumbeszélgetésekre is igaz lesz ez, ezért most, még egyszer szeretném megköszönni ezt az interaktív színházat, a beszélgetéseket és a gondolatokat, amik ezek nyomán születtek. Meg persze azt, hogy ezen a fórumon írhattam, hogy ezt egyedül ez a fórum tudta elérni, hogy tollat ragadjak (nem szoktam ugyanis aktívan használni az internet nyilvánosságát, mert engem taszít többnyire ez az arctalan, szabados szabadság, ami az internetes kommunikációt jellemzi).

Remélem, lesznek még hasonló akciók, ahol ismeretlen ismerősként üdvözölhetem a mostani résztvevőket.

Minden jót a legközelebbi viszontlátásig:
Gubucz Viki

@gviki: ahhoz, hogy új születhessen, előbb a régit kell megölni. szerintem ezt Júlia is megértette, megjegyzését én cinkos összekacsintásnak értettem, hogy fiúk, ti nem cicóztok. vagy?

@gviki: SZia, vártam is, hogy ott maradsz a vetítésen vagy esetleg másnap találkozunk...
Talán valahol.

@udvardy: rendben, ha Te így érzed, semmiképp nem szeretnélek ebbéli hitedben megingatni. Lehet, hogy az én fülem túlérzékeny, és hall ki valami olyasmit, ami talán nincs is ott. Mint ahogy Schilling Hajnaunak írt válaszában is éreztem valamit, ami talán nincs is ott, de minden esetre engem arra indított, hogy ezt a témát itt és most jegeljük.
Talán lesz még rá alkalom, hogy ilyesmiről beszélgessünk. Talán.
Az azért elgondolkodtatott, amit Árpád mondott a balul sikerült árverezésről. (Azok kedvéért, akik nem voltak a beszélgetésen: szóval egy régebbi történet szerint egy Krétakör által meghírdetett adománygyűjtő árverezésre kb. tízen mentek el, míg az azt követő ingyenes? Színésztánczenekar koncerte ezren - hogy ez miért történt) Valóban, jó lenne, ha ez a "közönség" nemcsak közönségként működne, hanem például bevethető csapat lenne jó ügyek érdekében. Akár egy pályaudvar rendbetétele, akár pénzgyűjtés a feladat. De azért ezen még van mit dolgozni, mert én magam is láttam, hogy Hamlet.ws előadásra valakik egyetlen fillért sem voltak hajlandók adni, ami nemcsak egyenesen pofátlanság, hanem megfosztja az embert annak a magasztos érzésnek a megélésétől, hogy támogathat valami olyasmit, ami erre érdemes, illetve, hogy magamnak azt mondhassam otthon: igen, én meg tudom fizetni, és meg is fizetem, ha valamit számomra nyújtanak, nem várom el, hogy valaki más tartsa el azt, amin én is jól szórakozom. Húsz éve mi is sportot űztünk a csóróságból (autóstopp fesztiválokra, sörre valóért ultizás a helyi erőkkel, cigilejmolás és parkban alvás), mert nem nagyon volt miből fizetni;, ma már - hülyén hangzik - szeretek fizetni bizonyos dolgokért, és büszke vagyok arra, hogy fizethetek, adhatok, támogathatok.
. Szóval, egy szellemi kör. Vagy olyan színház, ahol a gyerekem és én is jól szórakozunk. Mert mégiscsak furcsa, hogy az én gyerekeim nagy szemekkel néznek, mikor elmeséljük, hogy most olyan színházba megyünk, ahol a közönség pl. együtt vesz egy jó fürdőt. (Kicsi lányom által nagy becsben van tartva az a szappan, amit az ovisok készítettek az Oxitocinhoz, újra és újra el kell mesélni neki, hogy ezt apa hogyan szerezte).
De, elnézést, nagyon messzire kalandoztam a Neked szánt választól.
Gabriella, én sem így terveztem a május 1-ét, hogy lázas gyereket ápolok, de sajna én tervezek, aztán valaki más meg végez...
üdv
v.

@gviki: Jobbulást a gyermekednek, Neked meg a legjobbakat.

Viki, csak azért jegeltem az ügyet - bár adós maradtam a kifejtéssel -, mert Juli összesen a Temetőt látta, tehát azon túl semmit. A Temető alapján nagyjából én is ennyit gondolnék erről az egészről. Mi azonban tovább mentünk, ő meg a végére "esett be", amit maga sem tagadott. Hát most mit kezdjen az ember egy ilyen gyorslövetű véleménnyel?
Maradjunk együtt! De erről elsősorban nekünk, krétakörösöknek kell majd gondoskodnunk. Aki a hamlet.ws-re nem ad pénzt, az egyszerűen csak él a választás lehetőségével. "Nem könnyű embernek lenni." - Roy Andersson

Rendben, Árpád, érthető, ha Te sztoikus nyugalommal veszed a hamlet.ws kapcsán történteket - akár a helyenkénti dicstelen fogadtatást, nemfizetést, stb - , mert részedről ez így nagyvonalú, sőt, így kell ennek lennie, én azonban itt a dolgozó sarkomból nyugodtan megmondhatom, hogy itt kisstílű, kicsinyes dolgokról van szó, és hogy a nemfizetést pedig egyébként potyázásnak hívják. És, hogy pontosan erről szól a mai közélet (politika), hogy emberekkel lehet azt gondoltatni, hogy miért fizessenek ők valamiért, amit ingyen is megkaphatnak, vagy, hogy aki fizet, az a lúzer, aki meg nem, az a tökös gyerek. Boldogabb vidékeken az a tökös gyerek, aki fizet (pl. adót - is).
"Már nem ember, még nem állat" - Menyhárt Jenő

Szerettem volna megnézni újra azt a videót (az ihletősek közül), amiben a radiohead zenéje szól, és Denis Lavant megy az alagútban, de nem találom. Segítsen valaki. köszi vera

Szükség lehet még, Viki, a harcos kiállásodra. Most állami támogatásból ünnepeltük meg a tavaszt, a születést, a közösségbe tartozást, az együttlétet, a képességünket az újjászületésre, a nyíltságot és nyitottságot, az önzetlenséget, az önkéntességet, a civil kurázsit. Holnaptól lehet, hogy közösen kell majd összedobnunk ugyanerre. Emlékezzünk mindannyian arra, amit Viki írt! Nem proféta szól belőlem, csak egy vidéki realista.

@veronu:
www.dailymotion.com/video/x7dvqg_unkle-rabbit-in-your-headlights_music
(a youtube-on sajna Magyarországról nem érhető el)