Meglep, hogy senki nem írt kommentet az artproletartz topikhoz, mert szerintem nagyon izgalmas dolgok történtek itt. (Megvan a személyes kedvencem, amit nem fedek fel, mert nagyon érdekel, hogy mások mit gondoltak a három akcióról.) Szóval: művészet vagy közösségépítés? És tényleg közösségépítés? Vagy mégis inkább művészet?

kedves naív arborb nekem se nem közösségi se nem művészet kövezzen meg bárki de nekem a giccs szó jut eszembe roluk.
kréteakörös beépített ember vagy?

@plumm:
Kíváncsi lennék neked ma Budapesten v Magyarországon mi az ami közösségi v mi az ami művészet? Mit ajánlanál az igazán progresszív valamire vágyóknak?

A Vécsey Előtér III. fordulóra készített pályaműve az artproletarz.blog.hu oldalon tekinthető meg. Véleményeket szívesen veszünk itt az oldalon. Kérjük, "szólj hozzánk"! (A feladat leírását a www.artproletarz.hu weblapon találjátok.)

@plumm: Róluk? Azaz Rólunk? Hát ez mindenhez fogható, de a giccshez egyáltalán semmi köze-ja és nem vagyok beépített ember csak bevont:)

Kár, hogy plumm az intelligens hozzászólásával elhomályosította a kérdésemet. Tényleg kiváncsi vagyok, ki hogy élte meg az artproletarz akciókat.

A rés kurva jó volt. Barátokkal.
A laborhotel is kurva jó volt. Barátok nélkül.
A szülinap tök jó volt. Barátok nélkül.
A fürdőzés is tök jó volt. Barátok nélkül.
Az örökséta jó volt. Barátok nélkül.
A fináléra nem maradt erőm barátok nélkül.

Összegezve: roppant tanulságos volt az egész. Barátok nélkül.

A rés barátokkal majdnem lekésve.
Laborhotel elfelejtve.
Szülinap utolsó pillanatban kihagyhatatlan kocsmázás miatt lemondva.
Oxitocin, egyéb kifogást keresve, örökséta, fontosabb jött közbe, de...

Fáj. Finálé helyett gondolkodtam.

Üresség van.
Jobbklikk. Lomtár ürítése...

@plumm: miért? én amolyan elfogadó ember vagyok, szóval ne vedd zargatásnak, csak tényleg kíváncsi lennék a magyarázatra ami a rövid véleményed mögött van. szóval miért giccs? megköszönném ha kifejtenéd bővebben.
@arborb: szerintem a közösségépítésnek és a művészetnek nem kell feltétlenül kizárnia a másikat. lehet mindkettő. és jelen esetben megreszkíroznám hogy erről van szó. túinván.

...arra gondoltam, hogy talán a Temető lehetett annyira sűrű, akár vizuálisan is, hogy arról a giccs jut valakinek az eszébe. De a folyamat többi részéről valahogy egyáltalán nem jut ez az eszembe, de Én is nyitott lennék egy magyarázatra...
A közösségépítésről meg talán csak az tud hitelesen nyilatkozni, aki végig jött és megélhette, akár csak egy pillanatra- délutánra a közösséghez való kapcsolódás élményét, mondjuk a Hajlik a bojza fa c. pajzán :) népdal megtanulása és átadása közben...csak, hogy egyet említsek.

igennnn a bojzafaaa,no meg a a gulyás,az idilli parkoló, a gyeptégla, az örökséta; buszból gyanakodva kitekintés, hogy mindenki akit látunk vajh' nem e az "összeesküvés" része e, a távolból kokettálás kileskelődése, a remegő lábakkal való izgulás, hogy enyém lesz- e a babapiskóta,az oxitocinen; a melegvízből hidegvízbe való átcsábíttatás,és a kiszolgáltatott fürdőruhás totyorgás,a sertés,a gyengéd kapocsok,a pocakok,a 18pluszminusz; az anyapu,nádaházamteteje, nevetőgörcs, a ballag már a vén diák,kislányazongoránál,az ablakon való energikus kitörés, majd kikecmergés,a katarzis, a laborhotel úgy ámblock,a rés,a narancs, a fejhallgató passzolgatás, a pár másodperces sötétség, a felrobbant autók, az autók, a homok, az összetört falióra.ébresztőóra. idő? vége.
a szabaduló felszabadult. vagy ki. te?
köszönöm.

MI KÖSZÖNJÜK, hogy jöttetek, és most írtok!

@pnni: De jó :-) A bojzafa finálé? Gondolom.
Én is köszönöm.

@sophisticated: igen az:)) a parképítés után volt a szerenádos-bojzafás-éneklős-titoklehullajtós-lufifelengedős THE END.

@pnni: :-( Sajnálom, hogy kimaradtam belőle.

@sophisticated: én is sajnálom hogy kimaradtál belőle:( de azért ne nagyon törj le hiszen ezen kívül láttál MINDENT:) és ne legyen üresség finálé helyett, hanem beszélgessük meg az egészet, ha van igényed rá. nekem lenne.

SZGabriella:
Ami "vizuálisan sűrű" (sic!) arról miért egyből a giccs jutna az eszünkbe? :)

@MaD: nekem nem jutott eszembe, csak gondolkodtam, ha valakinek a giccs jut az eszébe erről a projektről, az hol és miért történhetett...
plumm megjegyzésére reagáltam és tényleg kíváncsi lettem volna, hogy minek a hatására érezte ezt.
De a válasz nem érkezik.

És valószínűleg nem is fog.
Az ilyen emberek általában így csinálják, belerondítanak egy átgondolatlan hülyeséggel egy topikba, aztán lelépnek. Miért jó ez?
Mint amikor a gyerekek úgy telefonbetyárkodnak, hogy belemondják a telefonba amit betanultak, aztán meg lecsapják a kagylót, meg se várják hogy az illető a vonal túlsó végégn mit reagál...

@MaD: én bezzeg mindig megvártam a reagálást. az a legérdekesebb/izgalmasabb:)). és nem csak a telefonbetyárkodásnál:) hát igen szerintem se fog tőle válasz érkezni. gördüljünk tovább..

Szevasztok,

plumm tök jól látja a dolgot, valóban a giccs, mint esztétikai minőség, mindhárom artProletarz esemény során megjelent, hol jobban dominálva, hol kevésbé. Ezzel semmi baj nincs, ezért nem jár megkövezés, a giccs mint olyan teljesen legitim nívó, minden komolyabban vehető művészettörténeti kánon vizsgálja a szerepét, hatását.
Szerintem izgalmas kérdés, konkrétan a 18 plus-minus kapcsán, ahogy ennek a naiv-népi, szentimentális műdalkörnek a tagjai megjelennek a szemünk előtt, és szembesítenek minket 4 percbe sűrítve mindazzal a lehetetlenséggel melytől mindannyian fuldoklunk, és szép ahogyan ezt a személyiségük jelenlétével egyben fel is oldják. Kifejezetten érdekes volt, hogy Dömper az énekesek között egyáltalában nem valamiféle extremitásnak tűnt fel, hiszen nem volt mihez képest extrémnek lennie - az énekes hölgyek a színes kartonruháikba és flittereikbe csomagolva ugyanazt a minőséget jelentették, mint amit Dömper is képviselt. Minderre természetesen reflexszerűen érkezhet a válasz, hogy milyen elvtelen kihasználása ez a másik ember tapasztalatlanságának, és becstelenség erre építeni egy produkcióban - ezek a kérdések számomra sem egyértelműen megválaszolhatóak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ránézek egy helyzetre, és le tudom írni magamnak a jelentését - azt amit a helyzet magáról kommunikál - az egy dolog, és egy következő lépcsőfok, ha erről ítéletet is alkotok - és ebből a szempontból lényegtelen, hogy az adott helyzet védője vagy vádlója vagyok, hiszen ezek is már szerepkörök, melyek az ítélethozatal miatt alakulnak ki.

@Gulyás Marci: Szia
Giccsről, ugye több értelemben is beszélhetünk. Giccs lehet az, ami nagy érzelmek átélését kínálja, a könnyebbik végét megfogva a dolgoknak - tehát, mondjuk Neked, mint befogadónak nem kell különösebb erőfeszítést tenned, de az érzés a Tiéd (ebben a hamis illúzióba ringat a magát kellető giccs). De ekkor giccsről már nemcsak mint esztétikai kategóriáról beszélhetünk, hanem mint életérzésről is. "Nem kell sportolni, egészségesen élni, itt ez a pirula, vedd be és két hét alatt lefogysz", vagy "A mi módszerünkkel ön könnyen, erőfeszítés nélkül, három nap alatt megtanulhat angolul (németül, olaszul, szingalézül...), és még sorolhatnám, ez nyilván mindenkinek ismerős. Ezek a mi mindennapi giccseink. Aztán giccs lehet valami úgy is, hogy kiemelem az eredeti kontextusból, és mint egy jelet kezelem (a saját jelrendszere nélkül) átrakom máshová, ahol kiragadottan, gyökértelenül "van". Ilyen lehet, ha egy szép, mediterrán stílusú házat építesz magadnak mondjuk a Börzsönyben. Ez is ismerős, gondolom, mindenkinek.
Tehát legitimnek legitim lehet a giccs, mi magunk szentesítjük, csak kérdés, hogy jól van-e így. Az orvostudomány is vizsgálja a tumor hatását az emberi szervezetre, de azért nem üdvözli a jelenlétét.
És persze, ne feledkezzünk meg arról, hogy van még egy rétege a dolognak, ami az előzőekből is következik , hogy tudniillik. az eredeti Dávid szobrot is nézheti a múzeumlátogató, mint giccset. Nemcsak a kis gipszmásolatok, hanem maga a "mű" is válhat giccsé olyan értelemben, hogy meg van fosztva a beágyazottságtól, nincs kontextusban kezelve, részint, mert a befogadó esetleg nem rendelkezik egy szükséges háttértudással, voltaképp nem tudja mit néz (csak fotózza), részint pedig, mert fizikailag is ki van esetleg emelve valahonnan az adott tárgy, és nincs új, többlet jelentést hordozó közeg konstruálva köré. Tehát az alkotói szándék egy dolog, de a befogadói attitűd is lehet olyan, minél fogva valami ott és akkor giccsé válik.
Esetleg arra gondolsz, hogy itt a giccsnek egy tudatos használatáról, mint eszközről van szó? (Én sajnos nem láttam az előadásokat). De ha ez így van, akkor szerintem abban a pillanatban megszűnik giccsnek lenni ez a művészi eszköz - vagy nem?

Szervusz Gviki,
a giccs számomra az az élmény, amikor valami leleplezi saját magát előttem. Ez lehet egy fröccs öntött feszület, egy habos babos ruhácskába csomagolt asszony, vagy éppenséggel én magam a különböző szimulációim-disszimulációim közepette. A lényeg - a szándékom és annak megjelenése közötti ellentmondás tetten érhetővé válása.
Konkrétan a 18 plus-minus kapcsán ezt próbáltuk felmutatni, megmutatni, hogy az az elhatározás, amely ezeket a csodálatos hölgyeket (Fekete-Tóth Marika, Bánfalvy Marika, Pataki Jutka, Lőrinczy Márta) belülről fűti, és amelynek a megjelenési formája első körben mindannyiunkból egy azonnali távolságkereső-tartó attitűdöt vált ki, az nem a hölgyeket minősíti, hanem engem, téged, minket. Vagyis a cél, hogy a giccs ne ítélet legyen a részemről, részünkről, hanem felismerés, és ezáltal lehetőség. Lehetőség arra, hogy esetlegességeink, gyengeségeink megvallásra kerülhessenek.Ha ezt valaki nyilvánosan gyakorolja, akkor az komoly belső erőt jelent. Elmesélek egy konkrét példát - erre Árpád hívta fel a figyelmemet. Jutka énekelt a könyvtárszobában, ami dramaturgiailag a legteteje volt az estének - ezt aki ott volt, tapasztalhatta. Az első estén a kínos, olykor-olykor felszakadó nevetést Jutka, úgy tűnt, nem érzékelte. Azonban már a második estén rögtön a dal végeztével az első kuncogóra rámutatott és azt mondta - leszel még te is öreg. Tényleg elképesztő hatása volt ennek a mondatnak, teljesen más összefüggések közé helyezte a korábbi műsorszámát. Ezt Jutka is pontosan érzékelte, és onnantól kezdve minden este használta - azt lehetett látni, hogy a korábban foggal-körömmel védett dalát sem érzi már fontosnak, mintha csak erre az egy kis mondatra készülne egész este. Ez persze a résztvevőkre is felszabadítólag hatott - lévén, hogy nyilvánvalóvá lehetett tenni a kínt, amit a dal meghallgatása jelentett.

Hű, azt hiszem, nagyon másként használjuk a giccs fogalmát, de nem baj, innentől lehet érdekes a diskurzus.
Számomra, amiről beszélsz - próbálom dekódolni, márcsak olyan értelemben is, hogy én, ugye nem láttam ezt a darabot - egyrészt a sznobizmussal, másrészt az intoleranciával van összefüggésben, semmint a giccsel. Intoleranciával akkor és úgy, amennyiben Jutka saját magát rakta oda, nem pedig egy szerepet, tehát amennyiben nevetgéltek rajta, akkor joggal gondolhatta, hogy konkrétan őt nevetik ki. A nem szokványos vagy idegen helyzetek az emberben egyébként is elindíthatnak inadekvát reakciókat - pl. ha az ember zavarban van, elképzelhető, hogy nevetgél.
Sznobizmus alatt itt azt értem,hogy bizonyos produkciókat elfogadunk mondjuk xy Kossuth-díjas színésznőtől, és akkor ő bármit csinál, az oké, ha valaki pedig a fürdőszobában vagy az aluljáróban énekli el az Éj Királynőjének áriáját, az nem oké, de legalábbis vicces a tömegfelfogás szerint (nyilván bolond a néni). És visszatérve az intoleranciához: ugyanígy "vicces", sőt felháborító, ha idős emberekről látunk erotikus képeket (Serrano), vagy a mai szépségfasiszta felfogás szerint nem tökéletes, illetve idős testű embereket látunk pl egy fürdőben (ezt a Ludwig videógyűjteményében láttam, de sajnos már nem emlékszem, ki volt az alkotó ). Ez utóbbit egyébként megmutattam 14 éves unokahugomnak, akit megrázott, nem önmagában az idős, meztelen emberek (nők, egyébként, ) látványa, hanem a felismerés, hogy lehet szépséget és művészetet látni (találni) ott is, ami az ő világában (fiatal gimnazisták) nem szokott felmerülni.

"a giccs számomra az az élmény, amikor valami leleplezi saját magát előttem".

?Hmmm?

Igen, ezt én sem értem. Megpróbáltam elkpézelni azt az élményt, amikor valami vagy valaki leleplezi magát előttem, és elakadtam. Ha egy ellenem összeesküvő leleplezi magát előttem, akkor az egy olyan élmény számomra, amit leginkább úgy tudok kifejezni, hogy giccs? A fogalmazás legproblematikusabb pontja ez a "leleplezi magát". Egy műalkotás hogyan leplezi le magát? Nem én leplezem le azt? A fröccsöntött kereszt nem tudja leleplezni magát. Ha erre képes volna, akkor nem giccsnek hívnánk, hanem pl. provokációnak. Azokat hozná zavarba leginkább, akik annyira szeretik a fröccsöntöttségét. A giccs lehet szándékolt, és lehet öntudatlan? A giccs valami olyasmi, ami ízléstelen, nem? Valami, ami túl sok abból, ami, ha kevesebb volna, többet jelentene, nagyobb élvezetet okozna annak, akinek az ízlésvilága visszafogottabb gesztusokból építkezik. A giccs annak, aki szereti, a szépet jelenti. A giccs mint pejoratív, leíró fogalom a giccset kedvelők számára nem is létezik. A giccs annak fáj, aki kitalálta. Tehát az én problémám, ha valamit ízléstelennek találok. Egy olyan korban, amikor szinte másról sem beszélünk, mint a közös nevezőről az egymástól messzire keveredett világok között, talán éppen ez az egyik olyan fogalom, amitől szabadulnunk kellene. A giccs: ítélet. Legalábbis plumm inkriminált beszólásában. Vajon létezik a giccsnek olyan megfogalmazása is, amellyel azok is egyetértenek, akik történetesen szeretik, sőt élik is ezt a "giccset"?

Szerintem a giccs nem lehet szándékolt, mert az már nem giccs. Ezt egyébként feljebb már én is megkérdeztem, hogy ha tudatosan használjuk a giccset, akkor is giccs marad-e, de szerintem nem. Mondjuk vegyünk egy giccses "naplementébe beleautózunk a nevadai sivatagban" témájú képet - és ezt a giccset használjuk fel alapanyagnak a műalkotásunkhoz - mondjuk csináljunk belőle egy pop art képet. Ez már nem lesz giccs. És nyilván a műanyag feszületet is be lehet építeni egy installációba úgy, hogy ott már egy többletmondanivalót hordoz az alkotó és persze a befogadó jóvoltából, tehát, hogy van mögötte valami. Még az is lehet, hogy ezt az erős hatást egy bizonyos térben-időben önmagában kirakva is el tudja érni - pl. gondolok itt Duchamp wc-csészéjére, szemléltetésképpen. Az én wc-csészém, ami lehet, ugyanolyan, nem műalkotás. Az övé pedig igen (hm, milyen igazságtlaan az élet) Tehát maga a fröccsöntött kereszt, maga a tárgy önmagában nem biztos, hogy megválaszolja a kérdést - giccs-e, vagy sem, amit látok. Keressük mögötte a szellemet, a szándékot.
Másrészt, én továbbra is hangsúlyozom, hogy a giccs nem egyszerűen azt jelenti, ha valami túlszép, túlcukros, negédes, hanem egy út kijelölése, méghozzá a rövidebbik, könnyebbik. Egy hamis ígéret, mi szerint neked, mint befogadónak nem kell megdolgoznod azért, hogy átéld, megértsd, stb., különösebb munka nélkül is tiéd lehet az a nagy érzelem, az a mély katarzis; tehát egy kényelmes befogadóvá nevel. (Pl. nem kell elolvasni Jane Austen regényeit, hanem elég néhány mai ponyvaszerző háromszáz évvel ezelőtti környezetbe helyezett szerelmi történetét átfutni, és kész: ugyanott vagyok - ugyanott vagyok?) És akkor itt már nem arról van szó, hogy ízlések és pofonok, hanem arról, hogy valaki belefekteti a munkát, végigjár egy nehéz utat a befogadás során, valaki pedig megelégszik a felszínnel, a "majdnemolyan mintha" (de mi azért tudjuk, hogy mégse) érzéssel, tehát az igazi helyett a talmival.
De egyébként nem tartom borzalmasnak, ha az ember időnként elhajlik a giccs felé - ki az, aki nem választja időnként a könnyebbik utat? Szerintem ez az, ami közös nevező lehet. Az ember, minden ember időnként megelégszik a giccsel - sőt néha még élvezi is, csak tudnia kell, hogy ez most micsoda, akár az alkotó ellenében is.
És, remélem mindannyian észrevettük, hogy milyen jó egy destruktív véleményből konstruktív beszélgetést alkotni, hála nemcsak plummnak, hanem Gulyás Marcinak is, akinek a véleményével nem mindenben értek (értünk)egyet: mégis ő volt, aki először felismerte az itt rejlő lehetőségeket.
üdv
Gubucz Viki

Sziasztok,
mad, ha végig olvasod a hozzászólásom, akkor láthatod, amint kifejtem, hogy a lelepleződés alatt jelen kontextusban azt értem, amikor a szándékom, és annak megvalósulása közötti ellentmondás válik tetten érhetővé. Azért írtam a fröccs öntött feszületet példaként, mert érzékletesen tehető vele nyilvánvaló a (1) szándék (vagyis egy szakrális élmény megképezése) és annak (2) megvalósulása (vagyis a tömegtermékké silányított forma) közötti ellentmondás. Ha egy összeesküvő leplezi le magát előttem, az nyilvánvalóan nem giccs, hiszen a szándék és megvalósulás ugyanaz - titokban tenni el láb alól engem. Én a giccs mellett se pro se kontra nem kardoskodtam - leíró jelleggel jegyeztem meg, hogy létezik, legitim, és használandó kategória. A giccs egyértelműen egy öntudatlan minőség, ebben egyetértünk Viki. Éppen azért mert nem jelenik meg benne a megértés, mint aspektus, mivel csak egy érzemény a befogadóban történő erőteljes megképezését tűzi ki magának célul. Azt is írtam, hogy a giccs mint létállapot mélyen a sajátom, ebből bontottam ki az előzőekben a 18 plus-minus-szal kapcsolatos mondanivalómat. Azért is szeretem a giccset szemlélni - azt ami autentikus, nem direktben giccsnek formázott - mert általa a saját magam giccs állapotát leszek képes meglátni. Hejhó.

Marci,

végigolvastam a hozzászólásodat, azt a Hmm-ös hozzászólást csak azért írtam mert ellentmondást éreztem a szándék és a szándék mondatokban való materializációja között-és ez most nem giccs...
Na ez rossz vicc volt:))
Tehát a lényeg: az a bizonyos általam kritizált mondat annyira központi szereppel bíró és exponált-ezzel kezdted a hozzászólást!-volt hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítattam neki abban a formájában.
De semmiképpen sem támadás volt-tehát tulajdonképpen giccsként fogható fel, mert nem egyezett az inputom az outputommal...:))

Kezdek egyre nagyobb hülyeségeket írni, inkább lépek.

Jó éjt Mindenkinek!

Én továbbra is vitáznék a giccs föntebb kibontott definíciójával. A szándék és annak megvalósulása közötti ellentmondás? Az összeesküvő szándéka az, hogy eltegyen engem láb alól. De ezt nem úgy éri el, hogy odajön, és eltesz láb alól. Mert akkor ő egy merénylő. Az összeesküvő először is leplezi szándékát, majd igyekszik keresni valakit maga helyett, aki jó pénzért elvégzi a piszkos munkát. Tehát szándéka és annak megvalósulása között igenis van némi feszültség. Tehát érvényesíthető rá a giccs, mint esztétikai (vagy morális?) kategória, amennyiben a definíció ebben a formában helyes. Ráadásul a "fröccs öntött" kereszt szándéka és megvalósulása között hol van ellentmondás? Miért gondoljuk azt, hogy a fröccs öntött kereszt esztétikájában nem nyilvánul meg a készítő szándéka? Ha egy illető ezt a keresztet megveszi, házában kiteszi, és áhitattal imádkozik előtte, akkor a giccs iménti meghatározása erre a konkrét esetre nem vonatkoztatható. A giccs egy szubjektív esztétikai kategória, vagy nem? Honnan tudnám én eldönteni (vagy akármelyik magasan kvalifikált műítész), hogy egy alkotás szándéka és megfogalmazása között ellentmondás mutatkozik? Honnan vehetem a bátorságot ekkora általánosításra? A giccs nekem giccs, pontosabban egy plumm nevű űrlénynek. A fröccs öntött feszület meg kinek gáz, kinek szépség. Épp az látszik leomlani korunkban, ami olyan stabilan tartotta magát évezredekig: a biztos erkölcsi és esztétikai kategória. Ez kinek gáz, kinek magától értetődő semmiség. Ha tényleg képesek vagyunk elfogyasztani az összes halat, vadat, madarakat, képesek vagyunk műanyaggal "megvédeni" mindent, ami természetes, akkor a mi művelt, épp eszű civilizációnk maga a giccs. Gulyási értelemben.

Bocsánat! Ép eszű az épp eszű, bár így is szép. Épp hogy eszű az ép eszű. Írja ezt egy éppeszű.

Ravasz, de nálam labda, figyelj nemzetem.
Vikivel egyetértésben megállapítottuk, hogy a giccs öntudatlan minőség. Az összeesküvő pedig fineszes ember kell legyen, aki nem csak önnön szándékával, de annak megjelenésével is tökéletesen tisztában kell hogy legyen. Tehát nem csak a szimulációit de a disszimulációit is kontroll alatt kell tartania - különben elbukik.
Ha valaki a fröccsöntött kereszt előtt imádkozik, és szándéka komolyan vett, akkor sem beszélhetünk giccsről, lévén nincs ellentmondás. A giccs szubjektív kategória, ez stimmt. Ha visszanézitek, épp ezzel indítottam még az eredeti mondanivalóm kapcsán, ami - hoppá! - a 18 plus-minus apropóján ötlött fel bennem. Ép eszem nem lévén épp hogy csak le bírom zárni soraim.

Épp azon gondolkodom, hogy a fröccsöntött feszület a maga fröccsöntöttségében - amennyiben valaki komolyan imádkozik előtte a legnagyobb áhítatban - pszeudógiccs! Na, miit szóltok? Első látásra giccs(nek tűnik) a kereszt(oid) alakú fröccsöntemény, aztán kiderül róla (legalább erről az egy inkriminált példányról), hogy legalább egy ember (az imádkozó) számára nem az - . Remek. (Én amúgy most itt magányomban, míg ezeket a sorokat írom, remekül szórakozom - időnként fel-felvihogok...).
Egyébként pedig egyetértek Árpáddal abban, hogy civilizációnk: giccscivilizáció, társadalmunk giccstársadalom. Olyan, mintha.

Miután ilyen remek levelezés alakult ki a giccsröl a 18 plus-minus kapcsán bedobom a következö témát, hátha ráharaptok. Színház és valóság. A színház a valóság letükrözése- A színházban nincs helye a valóságnak - A színház maga a valóság - A színház, ami a valóságból merít...
Az elöadás szereplöi valóságos hús vér emberek voltak, akik egy számukra megadott keretben és rendszerben, müvészeti figurákká alakultak át. Tették ezt mindenféle eröszakos beavatkozás nélkül. Talán nem is csináltak semmi olyat, amit eddig ne csináltak volna. Mégis egészen új jelentöséggel bírtak a keret a köréjük gondolt koncepció, nézök és terek hatására. Látható a számotokra is ez a merész elgondolás, hogy a valóság és a civil szereplök emancipált részesei lehetnek egy müvészeti alkotásnak?

"...sajnos már nincsen velünk,
levelet ír csak nekünk..."
(Cseh Tamás - Bereményi Géza: Valóság nagybátyám)

Hallgattam nemrég egy beszégetést a rádióban. A kérdező abból indult ki, hogy a művészet leképezi a valóságot (vagy nem-e), a válaszadó szerint pedig a művészetnek azt kell megmutatnia, hogy milyennek kéne lennie a valóságnak. Hát-hát.

És Kosztya Gavrilovics azt mondja: "Az életet nem olyannak kell ábrázolni, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy az álmainkban látjuk."

Ennek a mondatnak mélységét Süsü tárta fel számomra (ld. EGY SZABADULÓMÛVÉSZ FELJEGYZÉSEI 26. oldala).

"Nem lehet tudni, hogy hol kezdödik a színház és hol végzödik a valóság. Nem kell és nem is szabad ezt tudni. De ez nem trükközés, hanem annak a jele, hogy a valóság épp a rendezésen keresztül válik igazán láthatóvá. A színpad és a nézö nem szemben ül egymással, hanem e két szféra összefonódik egymással, újra és újra átrendezett kísérleti rendszerekben. A világ és ezen belül is föleg az emberek megismeréséröl és felismeréséröl van itt szó. Arról van itt szó, hogy a valóság komplexitását feltörjük, részleteiben megmutassuk és rákérdezzünk. Alapfeltételek a meglepö konstellációk és a vílágra való nagy nyitottság. Ez egy un. realitás-mozgalom."

@B.B.B.:
Csatlakozom a valòsàg és a pàtosz problémàjàhoz. Nekem a giccs nem beszédes megnevezés az ArtP. akciokban. A pàtosz annàl inkàbb. Egy konkrét példàn keresztül kérdezném a véleményeteket, Ti hogyan làttàtok ?
Érdekes dramaturgiai közös pont a 3 ArtP. elôadàsban az, hogy van egy adott töréspont, ami két tìpusù valòsàgot vilàgit meg, àtvezet valami
« patetikus » àllapot és egy üzenet között .
Az elsô egy szituàciò, amit a nézô érezhet és értelmezhet akàr csak elsô fokon is, azaz a pàtoszon keresztül, itt értem : milyen a néni köszöntô éneke a szülinapi bulin, vagy együtt àzni a többiekkel terhes mamàk kòrusàban, vagy szépkorùakkal tàncolni és meggyszörpöt inni. Kapcsolòdhat ez akàr Ggi « jetzt-zeit » élményéhez is. Majd jön a töréspont, azaz a fiatalok kiugratnak az ablakon ùj vilàgot épiteni, a gyerekek hidegvìzbe küldenek, hogy megszülessünk, a buszsofôrnô megszakìtja a tombolàt és ùtra küld, hogy örök bùcsùt vegyünk a szépkorùaktòl, aztàn ùj generàciòt teremtsünk. Adnak e ezek a referenciapontok Nektek az értelmezéshez, a valòs szituàciòk értékeléséhez kulcsokat ?
Kell e jòl érezned magad nézôként ? Kell e jòl érezned magad, pl ha az utasìtàs az, hogy érezd jòl magad !? Hogyan kezeled magadban a pàtosz élményét ?
Tudod e ezeket a jeleket pl. dràmaelemzéssel vizsgàlni, noha egyrészt reàlis szituàciòk sorozatàban vagy nézôként jelen, ahol az elv nem egy valòs elem torzulàsig csiholàsa a cél, hanem a kivàlasztott valòs elemek sorrendje és keretezése adja a torzulàst; màsrészt az élmény része vagy magad is ?

Tehàt kezelhetô e a forma szàmodra distanciàval, mûködik e a paradoxon ?
Mitôl màs ez,
mint mikor mész egy kört a vàrosban ?
Mitôl màs ez, mint egy szocio témàjù dokumentumfilmet megnézni ?

Azért más mert úgy érzem magam közben, mintha egy új szemmel látnám a valóságot. Igen ahogy írod olyannak, mint amilyennek lennie kéne, illetve olyannak, ahogy álmainkban látjuk.
Egyedül vagyok ezzel???