Ami számomra látható volt, az a végtelen idő (homokkocsi) és a szülés pillanata közötti dráma.
Ami a kettő között van: valóban csak felvillanások, képek, pillanatok. Végülis csak ennyit láthat az ember a halál pillanatában: borzalmas karambol, pár másodperc alatt felvillannak egy élet képei (ami megmaradt belőle), a temető csendje:: memento mori. Tetszett az installáció. Talán kicsit szigorúak a résztvétel feltételei. A szabadulóművész újabb és újabb fogalmakat és helyszíneket vezet be, melyeket csak az élelmesebb, gondolkodni sem rest látogatók tudnak megfejteni. Ha ez a cél, akkor jól csinálják. Gyengébb idegzetű, rosszabb elemző adottságokkal bíró látogatók részére vigaszágon nyújtanék valamit. (Én benne vagyok a 300-ban)
Egyszóval jó volt !

four

Kedves Four,

érdekes amit írsz a vigaszágas résztvevőkről, illetve erről a (mondjuk így) elemző kényszerről - erről ma sokat gondolkodtam. Arról a folyamatról, hogy hatások érnek, és azokat megpróbálom összekötni, értelmezni. Tegnap a kolléganőnknek megszületett a kislánya, ma pedig elhunyt a Bázisunk alatt lakó Kati néni. Millió értelmezés kínálja magát tálcán rögtön. A vigasz és az öröm egyik forrása az, hogy ilyenekkel tölthetjük az időnk. Van akinek ez nem szüksége. Ugyanerről szól az is, hogy ha valaki a 7 órás turnusra megy, akkor világosban lép be a szarkofágba, és az éjszakába megy ki. Ezt nem a kiállítás teszi, ez ugyanúgy megtörténik nélküle is. De ha már egymás mellé kerültek, és hatnak egymásra, akkor érdemes megvizsgálni mindennek a következményeit. Ez is egy lehetőség. Az, hogy valaki a befogadásban és nem az értelmezésben jeleskedik, nem kizáró ok. Hisz látod, én is itt dolgozhatom.

Az idő, a tér tengelye, lassan hord rétegre réteget, mélybe rejtve álmos anyagot, mely képtelen volt magát a felszínen megtartani. Egyik keresi, másik viseli magán a ki-, és bejáratot: a RéS-t, amelyen az éber anyag magát átpréseli. Ha ez számára érdekes. - ismeretlen asszír filozófus katfája az i.e. II. századból.