A szabadulóművész apológiája akciósorozatra való készülődés közben, február elején újabb lezáráshoz érkezett a Káva és a Krétakör együttműködése. A felkészülésről és az iskolai akciókról Szeder Kata beszámolójából olvashattok a kattintás után.
A Káva és a Krétakör együttműködése – A második szakasz
Az újév beköszöntével folytatódott a Káva Kulturális Műhellyel decemberben, a balatonfüredi Fordítóházban megkezdett közös munka. A Balatonon eltöltött négy nap során kiderült már, hogy egy hangot beszélünk, hasonló ambíciókkal nézünk a közös munka elébe: az eddigi gyakorlatunkhoz képest valami egészen újat szeretnénk kidolgozni - legyen szó akár formáról, témáról, együttműködésről, néző-alkotó viszonyról. Mottónk a következő lett: A dolgokra való rákérdezés egyértelműen alkotói tevékenység.
Innen indultunk januárban. Három hét állt rendelkezésünkre a tervezett kétórás színházi program kidolgozására. 14-15 éves diákokkal készültünk együttdolgozni, a Káva eddigi foglalkozásaitól eltérően, ezúttal a választott osztályok iskoláját használva a játék helyszínéül. Két próbajátékot terveztünk: január 30-án a Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium szeptemberben indult középiskolai osztályával, február 3-án pedig a Veres Pálné Gimnázium egyik tízedikes osztályával.
A tervezést a játék során feldolgozandó téma kiválasztásával kezdtük. Több napon át csak dobáltuk ötleteinket, kulcsszavainkat a táblára fel, és amelyik aztán a „legtöbb szavazatot kapta”, képezhette vita tárgyát a továbbiakban. E halmazt 4 nap elteltével sikerült leszűkítenünk négy kifejezésre: tabu, csapdahelyzet, szabadulás/szabadság és felelősség (illetve annak vállalása). Ahányan voltunk, annyiféle jelentéssel bírtak a fenti szavak, a konszenzusos definíciók meghatározása után kiindulópontunk a következő állítás lett: Az emberi csapdahelyzetek magukban hordozzák a szabadulás lehetőségét – és viszont. A problémát az jelenti, hogy ezt sokszor nem ismerjük fel (mert nem akarjuk, nem tudjuk, nem merjük). Tartalmilag pedig a következőt vizsgálná a program: Hogyan hatok önmagamra és környezetemre, amikor épp egy csapdahelyzetből való szabaduláson dolgozom?
Mire az első hét végére idáig eljutottunk, előzetes terepmunkára is adódott alkalom: találkoztunk, játszottunk, beszélgettünk a majdani játékban résztvevő diákokkal és tanáraikkal, és a szerzett tapasztalatokat, ismereteket (nehézségeikről, konfliktusaikról) be tudtuk építeni a foglalkozásba.
Az elkészült színházi programban olyan helyzetet vizsgáltunk, amelyben két nagyon eltérő generáció képviselői élnek, dolgoznak egymás mellett. A játék keretében a klasszikus tanár-diák konfliktus helyett különféle nehézségekkel küszködő embereket mutattunk be, akik létre hozni és működtetni akarnak egy középiskolát, ám ez a küzdelem sok csapdahelyzettel és emberi konfliktussal jár. A foglalkozás igazából egy „felduzzasztott” beszélgetés lett, amelyben színházi eszközöket használtunk. Fontos szempont volt a tervezés során az, hogy a játékban mi is önmagunk lehessünk, a problémát ne teljesen fiktív, eltávolított figurákon keresztül mutassuk be. Azzal is kísérleteztünk, hogy igazából egyetlen szerepet kínáljunk a résztvevőknek, a partneri szerepet, abban bízva, hogy az egyes helyzetekben maguk a gyerekek döntik el, kinek a nézőpontjából akarnak vizsgálódni (tanár, diák, szülő).
A program megvalósításában, kimenetelében jelentős szerepe volt annak, hogy az osztály korábban részt vett-e már korábban valamilyen színházi nevelési programon, volt-e drámás tapasztalata. Ebből kifolyólag a játék teljesen másként működött a két iskolában.
Másfél héttel a második foglalkozás után leültünk újra a Krétakör bázisán, megnézni a két „kísérletről” készített felvételeket, átbeszélni a mögöttünk álló három-négy hetet és levonni a tanulságokat. Mikor elkezdtük az együttműködést, egyik célunk volt az is, hogy olyan modellprogramot tervezzünk, amelyet kisebb-nagyobb változtatásokkal bármely iskola vagy osztály aktuális problémájára – csapdahelyzetére – alkalmazni lehet. És a két kísérleti játék után úgy tűnik, ez sikerült is. Mindenképpen szeretnénk folytatni az együttműködést, amely a beszélgetésektől a műhelymunkákon át konkrét akciók, foglalkozások, előadások létrehozását is jelenthetné.
