„...a másik »kép« csak idővel áll össze. Lassan veszem ÉSZre, hogy tudniillik egyedi, megismételhetetlen filmünk leforgatására kaptunk felszólítást a filmkézikönyv mint »gyorstréner« és a méteresre vetített pupillák direkt képi megjelenítése által: a kép ugyanis a mi mozgásunktól lesz »mozgóvá«, ahogy szabadon járunk, ahogy szelektálunk, válogatunk az installáció számunkra érdekes részletei közt, s a tekintet irányításával, kvázi belső vágások sorával és ráfókuszálással alakítva észlelésünk dinamikáját. Utólag, végigpergetve a »felvett« filmet, elgondolkodtató önportréhoz jutunk.”

Szoboszlai Annamária írását a Szinhaz.net oldalon olvashatjátok el.