A Vécsey Előtér III. fordulóra készített pályaműve az artproletarz.blog.hu oldalon tekinthető meg. Véleményeket szívesen veszünk itt az oldalon. Kérjük, "szólj hozzánk"! (A feladat leírását a www.artproletarz.hu oldalon találjátok.)

Hát ez is véget ért...
Nagyon jó volt (és remélem lesz) Veletek!

Remek nap volt, Dóri, Zsóka, Bence, Márk, Máté, Lilla és mindahányan , akik ott voltunk...
Olyan Romantikát teremtettünk meg a közös szerenáddal, hogy elérzékenyültem az érzékenységünkön, olyan szép volt.
Köszönöm ezt a hihetetlen, életre szóló élményt.

Ma véget ért a Szabadulóművész apológiája...gyönyörű májusi napsütés, ebben az időben sokan sietnek különböző pártpolitikai rendezvényekre, a vidéki telkekre, a balatoni nyaralókba már tegnap elindultak az emberek. Mi meg itt maradtunk és egy egyszerű csoda részesei lehettünk együtt. Köszönet mindazoknak, akik nyitottságukkal, őszinteségükkel hozzájárultak az Én felszabadulásomhoz is. Ma érett közösséggé a csoport :) és a lufik elengedésével vált fontossá számomra ennek a pillanatnyi közösségnek a megélése.

14 évvel fiatalabb "barátaimmal" élhettem át ezt a délutánt. Barátságunk tegnap találkozott és ma teljesedett ki. Fesztelen beszélgetés, közös hallgatás, erős figyelem, együtt éneklés a romantika határait próbálgatva, mosoly és mosoly és tánc és étvágy és kíváncsiság, sok kérdés... ilyenek történtek ma Velem.

Boldog délután volt.

Kifejezetten szerettem volna részt venni a finálén.
Végülis jópofa, hogy előző nap teszitek közre csak, hogy mi fog történni, és ha nem vagyok netközelben, buktam. Elindultam, persze, de vége lett, mire odaértem. Ha nem lett volna szó előre regisztrálásról, amiről csak a barátném értesített, utána pedig estébe hajló mulatságról, meg délután is bekapcsolódhatásról, akkor nem megyek hiába.
Ez a titokzatoskodás tud elcseszett is lenni.
Tulajdonképp a Labor és az Örökséta nagyon tetszett, ám szeretek végig menni egy úton, de biztos ez a karmám, így jártam.
Elsétálok messzire, mint az a bizonyos zen mester...

@rememberme: nem mertük nagyobb csinnadrattával meghirdetni, mert nem tudtunk volna mihez kezdeni, ha megjelenik több száz lelkes résztvevő. a Krétakör még mindig csak egy 10 fős stáb által terelgetett független színházból kinőtt csoport, nem vagyunk még készen százak "szórakoztatására". nem veled akartunk kiszúrni a titkolózással, de embereket hazaküldeni is tud elcseszett dolog lenni. lesz még ilyen, figyelj és szólunk, hívunk!

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki esetleg ugyanúgy járt, mint rememberme. El kell ismernem, hogy a kommunikációnk nem mindig volt egyértelmű, sőt időnként egészen zavaros volt. Ebben az esetben még egy váratlan fordulat is nehezítette a dolgunkat, ugyanis a ferencvárosi pályaudvar helyszínbiztosítása olyan magas összegbe került volna, hogy azt egyszerűen nem tudtuk, nem is akartuk kifizetni. Így viszont két-három nap alatt kellett egy új helyszínt találnunk, és ahhoz illő dramaturgiát, játékssorrendet, feladatokat stb. terveznünk. Miután az eredeti helyszín befogadóképessége végesnek tűnt, először csak azt a kb. 150 résztvevőt értesítettük, akik információink szerint minden eseményt láttak. Közülük kb. 30-an regisztráltak/jeleztek vissza. Miután azt gondoltuk, hogy mások esetleg regisztráció nélkül is eljönnek, nem akartunk tovább hirdetni. Aztán, mint említettem, hirtelen minden megváltozott, és akkor döntöttünk úgy, hogy utolsó nap kitesszük a blogra is, hátha más is el szeretne jönni, hiszen most már van is rá esély, hogy "beférjen". Nehéz volt előre kiszámítani, hogy hányan jönnétek, és ennek fényében mennyi munkát ajánljunk, hány kg marhahússal készüljünk, meg sörrel, és egyáltalán. Még nincs stabil közönségbázisunk. Ahogy Ágh Márton díszlettervező barátom mondta nekem, Ti most újra onnan kezditek felépíteni magatokat, ahonnan még 95-ben elindultatok. Szóval, nem tudtuk felmérni mekkora az igény. Féltünk értesíteni azt a kb. 1000 embert, akik legalább egy eseményt megtekintettek, mert nem tudtunk volna mit kezdeni azzal a helyzettel, ha mondjuk 500-an jönnek el. Persze ez a veszély irreálisnak tűnik, rendezvényszervezőként azonban mérlegelnünk kellett ezt az eshetőséget is. Az estébe hajló mulatság azért maradt el, mert nem maradt senki a parton, miután elbontottuk a kertet. A zenekar ott volt, csak a Krétakör vonult kicsit hátrébb. Lehetett volna kihozni nyugágyakat, elmenni még sörért és virsliért, lehetett volna hívni még zenészt és más kedves embereket. Mindezt lehetett volna, de nem volt hozzá senkinek sem kedve, bátorsága stb. Hogy a buli nem nyúlt az éjszakába, annak csak az volt az oka, hogy nem voltatok ott. A szabadulóművésznek talán az is az üzenete, hogy csináld magad, ne várd el, hogy mindig szórakoztassanak. Kedves Mindenki! Bocsánat még egyszer a félreérthető kommunikációért. Újak vagyunk ezen a területen (is), tanulnunk kell a hatékonyabb marketinget, szervezést, rendezvény bonyolítást. Azon leszek, hogy megbízhatóak legyünk. Igen, a bizalomért melózni kell.

Utoljára használjuk önmagunk propagandájára a fórumot, ígérem. :) Utolsó feladatként azt kaptuk, hogy fogalmazzunk meg egy üzenetet az eseménysorozattal kapcsolatban, és próbáljuk meg elküldeni a "piknik" résztvevőinek a Duna budai oldaláról. Némi késéssel ugyan, de sikerült láthatóvá tenni az üzenetünket, amit megnézhettek a www.youtube.com/watch?v=vqqghk3Schw oldalon . Természetesen most is szívesen vesszük a véleményeket, és köszönjük a figyelmet. (Gulyás Marcinak külön köszönet!)

Köszönöm május 1-et, a levest külön is, egyszerűen isteni volt. Meg alle zusammen.

elfelejtettem megkérdezni, hogy a zaciba adott dolgoknak mi lesz a sorsa, kíváncsi vagyok.

www.youtube.com/watch?v=zmvmWnHC0TY :)

ann

Ha már majd kihevertétek a Szabadulóművész apológiáját, nyomathatnátok egy afféle "legemlékezetesebb pillanatok", "hájlájtsz of..." összeállítást fotókkal, videókkal stb., hogy aki részt vett, újra átélhesse áttételesen-alliteráltan szólva ; akik meg nem tartottak Veletek-velünk, kedvet kapjanak az esetleges következő prodzsektre....

@MaD: úgy tudom, hogy lesz egy dokfilm belőle:)

:)
Hajlik a bojza fa, hm, bojza fa, hun hálunk ma éjszaka , ihaj lahaj hm
................................................................................
................................................................................
A hasamon nem lehet, hm, nem lehet, mert abból nagy baj lehet, ihaj lahaj hm

Doksifilm lesz. Dvd is. Még az idén!

Én a Finálét is színháznak fogtam fel, hisz az Apológia "kontextus"-ában beleágyazva úgy működött, ahogy a nagy mester mondja: "lévén a cél - régen is, most is -, hogy tükröt tartsunk a természetnek: megmutassuk a becsületnek is a maga képét, a gyalázatnak is a maga arcát, az egész kornak, amelyben élünk, mintegy a testalkatát és körvonalait".

Az Apológia az aszfalton álló autókkal kezdődött - mi szimbolizálná jobban a korunkat, mint autók: a fejlett civilizáció áldása s átka egyszerre -, a kocsikban láthattam a korunk testalkatát és körvonalait. A Temető-ben szinte belefulladtam a kipuffogógázba, ez is korunk jellege. A Laborhotel-ban is, az Artproletarz-ban is a korunk arcát - magamét is - láttam. Ennek a sorozatnak a fináléja volt a Finálé.

A központi zálogháznál gyülekeztünk, mely már nem működik. (Hogy is tudna működni a korunkban, amikor az áruk termelői és forgalmazói arra ösztönzik az embereket, hogy minél hamarabb dobják ki és vegyenek újat. Hol van maradandó értékű termék? Sehol, mert az nem fújja fel kellőképen a gazdaságot. Így nincs mit beadni zaciba. Ellenben adnak hitelt bankban negédes mosollyal, míg ki nem pukkad a lufi - ím ki is pukkadt, ihajlaha, hm.) A zaciból a nagyszerű rezes banda vezetésével - táncolva - átvonultunk az "aszfaltdarab"-hoz, a parkolóhoz. Az autókat nem engedtuk be a különben azokat illető helyre. (Nem harccal, hanem pénzzel kiváltott engedéllyel, nem a lázadók korát élünk.) Oázist varázsoltunk elő a betonsivatagban (fricska a gépkocsidiktatúra orrára), ott ettünk, ittunk, ámbár műanyagtányérból, -palackból a korunk módján (az egyik Temető-beli kocsi jelent meg szemem előtt). A fáknak és a világoknak is kellene vizet adni - ez a gondolat jutni jutott az eszembe, de megtenni csak a Miksó tette meg. (Ez a különbség a gyerek és a felnőtt között, a gyerek javára. Az arcom előtt a tükör.) A Finálé fináléján a Tavaszt ünnepeltük, be milyen boldogan. (De ezt a "műsor"-t is Süsütől és csapatától készen kaptuk, mint akár az elkényeztetett közönség a kőszínházakban, amikor azzal nagyképűsködöm, hogy a színház új formája mellett kiállok. Az arcom előtt a tükör. A legközelebb az ilyen alkalommal valaminő ötlettel kéne előrukkolnom - gondolni gondolom, de megtenni? Hé, Miksó, hun vagy?) Aztán jött az epilógus: Visszaadtuk a teret az autóknak. Lebontottuk, amit pár órával azelőtt építettünk fel. A világ szikrányit sem változott, mint előtte (nem ez volt a cél). Én viszont igen (ez volt a cél). Hát, így színház volt nekem a Finálé is.

hej dejó olvasni egy ilyen komoly beszámolót. kösz Kazumasa.