bastya.blog.hu/2011/05/05/nyilt_level_a_magyar_muveszekhez?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index

@MaD:
Szerintem nem gondolta ezeket komolyan. Ne már, hogy komoly felnőtt ember azon elmélkedjen nyilvánosan, hogy mi szükség a művészekre, mi szükség a kultúrára. Hallottunk itt már persze olyat is, hogy mi szükség a balneológusokra (az illető szerint ők a bálnatenyésztők, - bah! ekkora barmot, és különben is: a bálnákat amúgy sem tenyésztik, hanem vadásszák)
Szóval én utoljára iskolás koromban gondolkodtam azon matek lecke fölött, hogy ugyan, mi szükség a matematikusokra, én nagyon jól ellennék nélkülük is. Na de kérem, hova vezet ez?
Ilyen alapon még sok mindenre, sok mindenkire nincs szükség, elsősorban említhetjük ezt a kedves bástyablogolót, akit ide belinkeltél, Dehát, ez gyakorlatilag a fasizmus, mit szépítjük. Csak emlékeztetnék az "öntudatos, munkás-paraszt vs. kártékony értelmiség" mesterséges ellentét szítására a kommunizmus alatt. Nincs erre semmi szükség, most különösen nem, amikor a földdel készülnek egyenlővé tenni a magyar kultúrát vö. olyan nyilatkozatokkal, hogy eztán csak két-három propaganda .. jaj, mit beszélek: történelmi filmet fognak készíteni, ja, és az ezüstmedvének meg coki; vagy a Fesztiválzenekar körüli botránnyal - és a zenei oszkár is bekaphatja.
Egyébként az esztergályos-színész, amire a bástyás blogoló céloz realitás: én pl. ismerek gyakorló gyógyszerészt, aki zongorakoncerteket ad, vagy itt van pl. Mondok Yvett, aki a Zeneakadémia valami menedzsere civilben, de ugyanakkor magánénekesként is fellép - legutóbb itt nálunk az Angyalföldi Művelődési Központban láttam a Varázsfuvolában.
A zeneiskolánkban, ahová a gyerekeim hegedülni járnak - jaj, mi borzalom, kimondani is szörnyű, de ez van: zenét tanulnak - gyakran elolvasom Kodálytól azt a mondást, hogy az életen át lehet menetelni úgy is, mint egy sivatagon, de miért is kéne, ha virágos rét is lehet a sivár lét a zene által, és ők, a zenepedagógusok azon fáradnak, hogy minden gyermek ezen a virágos mezőn éldegéljen. (Nem pont így mondta, de ez a lényeg). A művészet nem csak pedagógiai eszköz - és milyen sikeres méghozzá - , hanem terápia is. Gyógyít.
A művészet: kulcs az örökkévalósághoz. Azért alakult ki sok-sok ezer évvel ezelőtt, mert az ember nem akarta elfogadni azt a könyörtelen tényt, hogy haladó. A művészet a halál legyőzésének eszköze.
De persze a halált úgy is le lehet győzni, ha valaki zombiként vegetál.

Szia Viki,
Köszönjük a hozzászólást!
Miért ide írsz?
Ugyanezt a posztot megtalálod itt is: kretakor.eu - lent a blog részben. Folytassuk ott ezt a beszélgetést!

Szia Bálint, asszem megszokásból írtam ide - meg hát MaD linkjére... megpróbálok átszokni a kretakor.eu-ra.

Javaslat a Krétakör művészeinek !
Nem kellene egy új pártot alapítani , annyira aktívak
mindenről van határozott véleményük, biztosan sokan lépnének be a pártba.