Krétakör a twitteren

Ajánló




A szabadulóművész apológiája
Apology of the Escapologist
Made in China - Láng Annamária előadása a Krétakör produkciójában
Kurázsi papa (2008. augusztus, Szentendre) - Le Phun & Krétakör
hamlet.ws
Közhasznúsági jelentés 2008.
Krétakör filmek, DVD-k, CD-k

Kapcsolat

IX. ker. Gönczy Pál u. 2. II./5.
Telefon: (36-1) 334-9960
Fax: (36-1) 334-9959
E-mail: kretakor@kretakor.eu

Hányan olvassák most ezt?

Friss topikok

hamlet.ws felnőtteknek januárban

2008.12.16. 12:03 udvardy

Az immár két éve elsősorban iskolákban játszott hamlet.ws előadásunkat legközelebb január elején láthatják felnőtt nézőink a Kisképző (IX. ker. Török Pál u. 1.) autentikus környezetében. Január 5. és 8. között minden este 8-kor kezdünk, helyfoglalás a jegy@kretakor.hu címen.

128 komment

Címkék: eloadas hamlet ws

A bejegyzés trackback címe:

https://kretakor.blog.hu/api/trackback/id/tr43825951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kolmar 2009.01.05. 20:18:09

Most már kicsit izgatottabban várom a válaszotokat, hogy kaphatok-e 8-ára a hamlet.ws-re 2 jegyet. Köszönöm.

szederkata 2009.01.06. 11:36:11

@kolmar:
Kedves Kolmar,
felírtalak listámra, lefoglalva Kolmar névre két helyet.
Bármi kérdésed adódna, írj a jegy@kretakor.hu-ra.

kolmar 2009.01.07. 11:00:01

Kedves Szederkata,
kösz, ott leszek. További kérdésem: Milyen hosszú, és egyben megy-e? (Akivel megyek, meghatározott időpontban kell inzulinoznia magát.)

bejo 2009.01.07. 18:19:03

Na, jól lemaradtam, csak még pár szó a jólfejlett vitához. Túlérzékeny is vagyok, maximalista is, és ha az emberek kultúrális téren való tájékoztatásáról van szó, akkor mindez hatványozottan igaz.
Annamari: értelek, alapvetően pozitívan állt az előadáshoz a cikk, vagy inkább nem tudott sem pozitív, sem negatív érvet felsorakoztatni az előadás mellett, ellen. Koltai Kata és Bodrogi Éva és a zene meg mintha ott se lett volna. Én sem értek az egészhez, de nem is írok cikkeket. Végülis valaki legalább írt valamit. Csak amit csináltatok, ennél jóval többet ér.
Azokat is értem, akik arra hivatkoznak, hogy ez csak a zindex, de a jelenséget sajnos nem tudom elfogadni. Akkor tényleg jelenjen meg egy blogban és írkálhasson hozzá fűfavirág hasonló okosakat. Fél Mo. a zindexen él, kapjanak már valami valós, lényeges infót is.
Miért kell semmitmondó, részben félretájékoztató cikkeket írkálni? Valuska írjon arról, amihez ért. Pl. könyvek. Amúgy az előadott szövegről szóló részek tetszettek.
Na mindegy. Ezen már túlvagyunk.
Megyek és ellazulok :)

schillingarpad 2009.01.07. 19:10:34

Kedves Kolmar, az előadás két óra hosszú. Bejo, érdemes beleolvasnod Valuska blogjának kommentjeibe is. Döbbenetes. Engem mindig meglep ez a korlátlan durvaság. Boldogító, hogy ezen a blogon a kommentezők nem tűrik, ha egymást fikázzák a résztvevők. Írásban mindig messzebbre merészkedünk, mint élőben, ami gyakran szimpla arrogancia. Azért merem ezt állítani, mert magamon is ezt tapasztaltam/tapasztalom. Igyekszem olyan mértékben kritikus lenni mással, amennyire magam is el bírom viselni, ha engem kritizálnak. Sokat tanultam Gerőcs Péter és Orbán György véleményéből A Szabadulóművész feljegyzéseit illetően. Igyekszem, és ha nem sikerül, vannak, akik figyelmeztetnek. Ez jó, Bejo.

bejo 2009.01.07. 22:24:11

@schillingarpad: épp kicsit felül akartam írni az előző kommentemet. Elmentem egy sötét sarokba és gondolkodtam... Ha levetem az ultrafanatikus álarcom, akkor én is örülök, hogy Valuska László volt olyan merész és jófej, hogy írt egy frekventált helyen egy végülis offbeat előadásról (mondjuk nekem nem az). Reklám értéke mindenesetre van.
Durva komment kategóriában nekem az origo mindent visz. A legnehezebb az, hogy az ember a bántó feltételezéseit (aminek a valóságalapjáról fogalma sincs, hiszen nem ismeri a másikat) ne tegye kapásból közszemlére, és igyekezzen píszí maradni. Néha nem tudom hol a határ józan kritika és hirtelen felindulás között.
Megyek olvasgatok én is, hogy holnap ezt is másképp gondolhassam.

udvardy · http://blog.davidudvardyphoto.com 2009.01.08. 11:07:53

gerjesztem még az offtopicot: engem a cikkben az zavart csak, hogy kezdődik egy teljesen irreleváns sztereotípiagyűjteménnyel a kínaiakról, beszél egy kicsit a formáról (Annamari formájáról), majd zárja az egészet egy önigazolásnak szánt résszel, ami azt hivatott bizonyítani, hogy ő már csak tudja milyen a krétakör, mit várhat tőlük, azaz a szokásos bennfennteskedő játszma ami megy kis hazánkban.
több baj van ezzel: 1) láthatóan nem akart értelmezni, új távlatokat nyitni, mögé menni, felfedni, hogy ennek a darabnak vajmi kevés köze van a kínaiakhoz, hiányzott belőle az egészséges szakmai kíváncsiság, az oknyomozó hajlam. ez persze lehet azért is, mert érdektelen szarnak gondolta a darabot, de akkor legalább erről írt volna. de nem. evickél, lavírozik, megússza olcsón.
2) a bennfenntes lezárással visszavezeti Annamari (és alkotótársai) abszolút egyéni, a Krétakörtől független kezdeményezését a meleg alomba, ahelyett, hogy értékelné a vállalkozókedvet, és tágítaná a korlátokat. beskatulyáz, bízik a (lassan szétszéledő?) krétakör fanokban amikor cikket ír nekik, úgy mintha ő is közülük való lenne. ennek az egésznek szerintem nincs sok köze a műkritikához, politikához, helyezkedéshez annál inkább. de lehet, hogy most megyek messzire, és megvalósítom a fenti tényállást, miszerint írásban könnyebb csapkodni.

gviki 2009.01.08. 14:27:59

Kedves Mindenki, a Magyar Narancs XX. évf. 42. szám (2008.10.16) Kultúra - kritika rovatában Csáki Judit írt A közös nevező - Made in China, Zsákutca Láng Anamária két szerepben címmel a Made in China előadásról (is). Az írás rövid, de pozitív hangvételű, és szerintem színházi témában ő nyilván mérvadóbb, mint az Indexbeli cikket jegyző szerző. Talán írhatott volna hosszabbat és kifejtősebbet is, most ennyi tellett tőle. Lehet, a Magyar Narancsot nem olvassák annyian, mint az Indexet, de van egy réteg, akinek ez egy mérvadó orgánum.
Végül elnézést, hogy ide írtam ezt a hozzászólást, de úgy látszik, az élet átszerkesztette egy kicsit ezt a topicot, így igazodtam én is a fősodorhoz. Ha a vita itt bontakozott ki, akkor itt folytattam...
üdvözlettel:
Gubucz Viktória

keleszter 2009.01.08. 18:13:36

Na, szegény ws, meg hamlet, meg hamlet.ws! Remélem, azért közben pont annyira jó, működő, mint volt és mozgatja a fiatalság agyát!
De más!
Viki!
Engem személy szerint nem érdekel, hogy kinek a neve van a kritikák, vagy úgymond kritikák mellé-, alá-, fölébiggyesztve: Csáki Judit pont annyira nem mérvadó nekem, mint Valuska és a többi és a többi. Nálam az számít, hogy van-e valami értelme a kritikának. Kinyit-e egy ajtót, amit én nem találtam esetleg és benéz-e rajta úgy, hogy én is lássam és hogy érdekeljen, amit látok vele együtt. Tehát nem az izgat, hogy dícsér, vagy szid, hanem, hogy mi van mögötte. Nem a szándék, hanem a gondolat. Régebben pont a hamlet.ws kapcsán olvashattuk gimnazisták, középiskolások véleményeit (ja, biztos most is lehet), amik többet értek, mint összes ún. kritikusaink.
Így még mindig Annamari megértése mellett vagyok: ha valami érdemleges, arra majd felkapja a fejét és a helyén kezeli a dolgokat.
Schilling!
Orbán György megjegyzései, hozzáfűzései nagyon sok esetben helytállóak és okosak voltak. Érdekes volt olvasni. Olyan érzésem volt, mintha egy bölcs nagypapa a reményteli és tisztelt(!) unokáját a térdére ültetné és mesélne neki. Biztos nem mindig a tutit, de biztos, hogy szeretettel és ésszel. Az meg külön jó, hogy az unoka okosan fogadja!
Gurrá, gurrá - mondja az orosz.

gviki 2009.01.08. 19:17:01

Bocsáss meg Eszter, én nem vitatkozom Veled. Nem is igazán értem ezt a lekezelő hangvételt. Én pusztán megemlítettem, hogy van más írás is az indexesen kívül, ami derűsebb hangulatba hozhatja az embert, mert itt többen kissé rossznéven vették az indexes stílust. Azért írtam a narancsos recenzióról, hogy ne kizárólag olyan sajtóbeli visszhangról lehessen itt olvasni, mint az Indexbeli. Egy ilyen bulvárba hajló stílussal rendelkező újságtól pedig nem kell számonkérni sem a stílust, sem pedig a tartalmi mélységet. Ami azt illeti, a Te általad említett ajtónyitogató kritikát, illetve inkább recenziónak mondanám, nem ilyen lapban kell keresni; ez a magyar valóság. Talán valóban itt lenne az ideje egy kizárólag színházzal foglalkozó folyóirat gründolásának.
Sok ember él ebben az országban, akiknek ezek a felületes írások adnak egyáltalában információt arról, hogy milyen események vannak a városban, az országban, és ha már nem jutottak el rá, legalább tudjanak róla, hogy egyáltalán volt, van ilyen. Nem mindenki olvas ugyanis irodalmi és társadalmi folyóiratokat, ahol helye van az elmélyült írásoknak, vitáknak (illetve az aktuális körképet a kultúrakínálatról nem is lehet bennük megtalálni).
A Narancsbeli megjelenéshez pedig csak annyit, hogy én voltam a hibás, mert nem írtam meg, hogy Láng Annamáriával itt egy interjú is olvasható, és annak mintegy mellékleteként volt egy kis írás, hogy mai napság miben is lehet látni őt, miben dolgozik. Itt tehát nem egy nagy kritikát lehet olvasni, hanem az interjú mellé egy lábjegyzetet. Csáki Juditot pedig azért említettem, mert túl azon, hogy ilyenkor illik megemlíteni a cikket író nevét, én személy szerint kedvelem is az írásait, mondhatnám, sokszor egybevág az ízlésemmel, gondolataimmal az, amit ő gondol. És ha nem tudok megnézni valamit, akkor az is valami, hogy az ő tollából olvashatok róla. Úgymond megbízom az értékítéletében, akkor is, ha néha nem értek egyet vele. A középiskolások élményleírásait én is olvastam, de nem lehet az almát a körtével összehasonlítani. Szükség van érzékeny befogadókra, és fontos a véleményük, főleg ha ez szélesebb rétegekhez is eljut, de miért ne lehetne színházi szakemberek véleményében megbízni? Mindkettő megfér egymás mellett, legalábbis nálam.

keleszter 2009.01.08. 19:29:16

Viki kedves!

Te ne haragudj, nem akartalak lekezelni, az indulat - ha volt is - nem neked szólt! Elfogadom, amit mondasz! Majd bővebben is, most rohannom kell, csak benéztem, hogy volt-e reakció és döbbenten láttam, hogy megbántottalak. Nem akartam! Tényleg bocsánat!
Később visszatérek!
eszter

sokkk 2009.01.09. 14:05:10

sziasztok!

azügyben szeretném az alkotók segítségét kérni, hogy rendelkezésemre tudnátok-e bocsátani az előadás szövegkönyvét, mert a készülő szakdolgozatomnak egy jelentős részét képezi a hamlet.ws elemzése, amihez nagyon fontos lenne az előadás szövegének pontos ismerete. (azt már tudom, hogy videofelvétel sajnos nem készült).

az ímélcímem: akos.k.toth@gmail.com

segítségeteket előre is köszönöm, meg persze azt is, hogy többször részese lehettem ennek a nagyszerű, nemzetközi viszonylatban is jelentős előadásnak (és külön köszönet azért a kezdeményezésért, hogy elsősorban iskolásoknak játszátok - a legjobb beavató színházi előadásként, amit eddig láttam). :)

ákos

mvince 2009.01.10. 15:14:29

sziasztok
mindenekelőtt köszönet a hamlet.ws élményekért
jó volt újra látni, de nem tudom, hogy fogom írásban elemezni, bár ígéretet tettem rá, és el is kezdtem, de most úgy éreztem s érzem, képtelen vagyok erről lezártan fogalmazni
Muntag Vince

Rituálé 2009.01.10. 20:37:23

Csak röviden: örülök, hogy ott lehettem a csütörtöki hamlet.ws-en. Köszönöm az élményt! Jól esett.

fancsikai 2009.01.10. 21:04:06

Vince!
először is: nagyon kíváncsiak lennénk az írásodra. most így hirtelen ráfokuszáltam arra a megfogalmazásra, hogy képtelen vagy "lezártan fogalmazni." hát akkor ne is fogalmazz lezártan! erről pedig az jutott eszembe, hogy írhatnál (saját ritmusod és kedved szerint) akár ide, a blogra is, akár bejegyzések formájában, tehát nem befejezetten. lehetne ez Vince hamlet.ws blogja. nem egy lekerekített esszé, hanem az időről-időre felmerülő gondolatokkal folyamatosan jelentkező szövegfolyam. nem vagyok benne a hamlet.ws alkotógárdájában, de azt gondolom, nekik sem lenne ellenükre az ötlet.
na, bocs, nem akartalak ezzel lerohanni, de komolyan gondoltam, úgyhogy gondold meg. nehogy benned maradjon valami, csak azért mert nincs lekerekítve.

schillingarpad 2009.01.10. 22:19:12

Vince, mit szólsz? Szerintem is jó lenne.

fiokosszekreny 2009.01.11. 00:01:45

Sziasztok! Én most láttam először a hamlet.ws-t, és szerintem zseniális volt! Valóban igaz, hogy még jobb lett volna, ha utána beszélgetünk is, de azért így is felejthetetlen élmény volt! Köszönöm! Külön örültem, hogy ott voltál Süsü, mindig jó érzés, ha a rendező is ott van egy darabon! A BME-re nem tervezitek, hogy eljöttök?
Egyébként hogy az indexes cikkre is reagáljak: bár a Made in China darabot még nem láttam, de nekem Annamari leginkább a Sirályban tetszett. Meg a Feketeországban a választásnál meg amikor Lilut játszotta a dvd-n az extráknál. Meg még sorolhatnám. Mindenesetre nem CSAK a Leonce és Léna és a klarinétos szopós jelenet maradt meg bennem, bár tény, hogy ezek is emlékezetesek maradnak! De gondolom ki kellett emelnie kettőt, aztán ezek jutottak hirtelen eszébe.
Örülök, hogy azért beindult ez a blog is, remélem lesznek még hasonlóan sok kommentelőt vonzó bejegyzések, mert így mégiscsak érdekesebb a blog...

gviki 2009.01.11. 13:06:12

Sziasztok! szólnék pár szót a hamlet.ws kapcsán, próbálom rövidre fogni, elnézést ha nem sikerül, írásban valahogy hosszabbra sikerülnek a dolgok, mint szóban.
Tehát számomra az előadás - leszögezve, természetesen, hogy elementáris élményben volt részem - szövegkezelése volt érdekes többek között. Az megszokottabb, hogy egy drámából húznak, az azonban nem annyira, hogy úgymond hozzátesznek. Múltkor hallgattam a rádióban egy Lázár Ervinnel készült régi interjút, ahol elmondta, hogy amíg fiatal volt, addig ragaszkodott hozzá, hogy az ő szövegeihez - amikor fiatalok színre vitték - se ne tegyenek hozzá, se ne húzzanak belőle. Aztán, a húzásba belenyugodott, és ahogy öregedett, a hozzátoldást is elfogadta, sőt, annál is inkább, mert a fiatalok zseniális érzékkel nyúltak az ő szövegeihez. Innentől kezdtek saját életet élni a történetek. Ebben a Hamlet előadásban természetesen nem egészen ugyanez történt, érzékelhetően elvált az a szöveg, ami rárakódott a szövegtestre, a hozzányúlás számomra az érdeklődést fejezte ki, azt, hogy a mi nemzedékünk is látja és elfogadja Shakespeare zsenialitását, de olyannnyira, hogy inspirálja is, tehát a gondolat új gondolatot szül. A játszók által előadott kis történetek, szövegközlések olyanok voltak, mint a lábjegyzetek, eligazítást adtak, egyszersmind szabad asszociációknak nyújtottak teret, mintha a darab közben ott helybeni beszélgetésre invitáltak volna, amit a kötött, illetve eredeti szöveg - most nem esztétikai minősítésnek szánva - felmondása nem tett volna lehetővé. És ha már a beszélgetésnél tartunk, nekem nem szokott mindig világos lenni, hogy mik lennének a nézői interaktivitás határai. Mert például amikor Rába Roland elégedetten körbehordozva tekintetét arra utasított, hogy mondjuk a szemébe, hogy milyen egy ilyen-olyan ember (mi is volt a pontos jelző?), akkor majdnem kimondtam - ugyanis ekkor szemben ültem vele, és annyira önelégült, annyira tenyérbe mászó volt, hogy szívesen arcába vágtam volna. De, természetesen nem tettem, mert én néző vagyok, közönség, befogadó, mindenesetre nagy önuralom kellett hozzá, hogy csöndbe maradjak. Na, most össze is csúszott valami - igazi(?) érzelmek vs. színpadon látott (eljátszott) érzelmek. Időnként arra gondoltam, milyen jó is az, amikor az ember legálisan kijátszhatja az érzelmeit, zokoghat, nyakán kidagadó érrel erőlködhet, netán kiabálhat, kieresztheti a hangját - bár e téren legjobban az operaénekeseket irigyelem, a háromvonalas cé megváltozott tudatállapotba hozza az embert, de legalábbis lúdbőrzik tőle az ember - esetleg csak annyit mondhat, hogy "szeretlek", "nem szeretlek", és mindezt sokak - a nézők - legnagyobb megelégedésére teheti - bezzeg, ha munkahelyen, iskolában, családban jönnének ki ilyen, vagy hasonló indulatok, érzelmek, bizony furcsán néznének ránk.
A szöveggel kapcsolatban nem mehetek el amellett, hogy mi a helyzet az úgynevezett csúnya beszéddel, és ezen a ponton nem is értem azt az igazgatót, aki emiatt tiltotta le iskolájában a darabot. Hát nem olvas ez az ember kortárs irodalmat? (Vagy pl. egy Radnóti naplóját, vagy József Attilát stb.) Nem lapozott még bele egy Esterházy kötetbe, Cserna-Szabóba, de nem sorolnám fel a teljes arzenált. A stílusértékkel használt "csúnya" beszédnek helye van. Esterházy pedig azt mondta - ha jól emlékszem a Javított kiadásban - mikor gépírónője megrótta, hogy már megint csúnya szavakat használ, hogy ilyen a világ, és ő azzal dolgozik, ami van. Nem hiszem, hogy folyamatosan romlik - mármint a világ, mint ahogy a nyelv sem, ezen a ponton Nádasdynak adot igazat - egyszerűen változik, ((természetesen vannak ellenvélemények, ilyen vitáról nemrég lehetett olvasni a Magyar Narancsba, valamint az Élet és Irodalomban is, és nyilván, egyéb helyeken is fel-felmerül ez a probléma). Ma már csak nevetünk azokon a káromkodásokon, amiért párszáz éve kalodába csuktak embereket. És a "teringettét", vagy az "ördög vigyen el" sem váltja ki azt a hatást, amit kétszáz éve.
Magyartanítás kapcsán - itt Varga Kriszta tanárnőre is reagálva az alábbiak jutottak eszembe.
Sokat gondolkodom azon, lévén magam is szülő vagyok, hogyan kellene a gyerekekkel az iskolában foglalkozni, hogy azt a mindent elsöprő megismerési vágyat, a világra való rácsodálkozást, amivel bekerülnek az iskolába, megőrizzék. Én a magam részéről kikapcsoltatnám a szülőkkel a tévét - itt Hegedűs Gézával értenék egyet, miszerint, ha tíz éves koráig nem tévézik egy gyerek, még olvasóvá nevelhető. Vekerdy Tamás tanár úrnak ugyanez a véleménye, azzal, hogy az iskolákban a művészeti nevelés bizony siralmas, régen volt együtt zenélés, színjátszókör, stb. - most ez nincs, nálunk pl. drámaórán egyáltalán nem drámapedagógia folyik, és ének órán valami Nox nevű zenekart hallgatnak a gyerekek számítógépről - még szerencse, hogy a gyerekünk jár zeneiskolába, de bizony ez a szabadideje terhére. ( Most akkor lehet, hogy észre sem vettem, és magam is kőkonzervatív vagyok, mert lehet, hogy a Nox nevű zenekar valódi értékeket teremt, jelentsen ez bármit, és be kell engedni az iskolai énektanításba.) Tehát az én véleményem az, hogy még közepes, de élőben látott élmény is többet ér, mint a képernyős változat. Másrészt az irodalom, a zene; gyógyszer. Meg kell tanulni így - is - használni őket. Azért - is - olvasunk, mert az aktuális problémáinkra találhatunk bennük választ, segítenek a magunk életében feldolgozni a bajainkat. Erre pedig talán alkalmasabbak a mai, kortárs irodalmi szövegek, mert akik ezeket írják, azt látják-hallják, amit mi (legalábbis aktualitások terén, mert pl. hatalomvágy, szerelem, fösvénység ezer éve is volt), és olyan nyelvi fordulatokban gondolkodnak, ahogy mi. Rengeteg jó irodalom van mai napság, és rémes, hogy - nem lebecsülve értékeit - a gyerekek kötelező olvasmányai ugyanazok, mint ötven éve. Egy tizennégyévessel egy az egyben Kalevalát vagy Niebelung-éneket olvastatni - szerintem hamvában holt vállalkozás a legtöbb fiatal esetében, és nem azért, mert baj van a "mai fiatalokkal". Tehát én a kronológiát elhagynám, és másként tematizálnék. Mondok egy példát. Meg lehetne - lehetett volna - nézni a Krétakör Niebelung Lakóparkját, aztán elolvsni Térey drámáját, majd ha már Téreyt szeretjük, akkor elővenni Trencsényi-Waldapfel Germán - kelta regék és mondák c. könyvét. Nálunk már a négy éves gyerekünk is szenvedéllyel követeli, hogy olvassunk neki Thór istenes történeteket ebből a könyvből - miért is ne, olyanok ezek, mint a Grimm-mesék (ld. pl. Holle asszony). És ezután már kézbe lehetne venni a Niebelung-éneket, mert már nem függene csak úgy a levegőben. (És akkor még nem ejtettem szót a többi elágazásról, pl. Wágner, már az operához el kell érni egy bizonyos kort, szerintem, amikor ezt az összetett műfajt meg tudja emészteni egy gyerek).
És visszatérve a hamlet.ws-hez.
Ha magyartanár lennék, úgy nézetném meg ezt az előadást, hogy előtte a tanítványaimmal referenciaképpen megnéznénk egy másik Hamletet, pl. a Mel Gibson-félét - ehhez még színházlátogatást sem kell szervezni. Egyáltalán, ismerjék a szöveget. (Most ehelyt nem nyilvánítanék különösebb véleményt arról az alkotásról). Aztán nyilván beszélgetnék velük sokat - persze nem úgy, hogy én a tanári asztalon ülök, a gyerekek meg párosával a padokban, és mindenki mondja el, hogy mit gondol stb... Hanem azon kezdenék gondolkodni, hogy bizonyára az én osztályomban is sok olyan gyerek van, aki mozaikcsaládban él, vagy nevelőszülő, mostohaszülő él vele egy fedél alatt, hiszen tudjuk, mi a helyzet ma Magyarországon ezen a téren.Túl azon az itt nem tárgyalandó tényen, hogy szüleik válásakor a gyerekek magukat hibáztatják, igaz lehet az az állítás is, hogy betolakodóként, az eltávozott szülő helyét elfoglaló bitorlóként tekintenek a szülő új élettársára, házastársára. Természetesen nem úgy "tolakodnak be" ezek az új apák-anyák, ahogy Hamlet esetében - gyilkosság útján - de mégis, az új kapcsolatra lépő szülő a gyerek szemében bűnös. Volt ez "igazi" apja, sokkal jobb, sokkal szeretetreméltóbb, és helyette lett egy másik, aki soha nem érheti utol az igzit. A gyerek érezheti azt, hogy az új házaspár vele, a gyermekkel, az ő boldogságával, és az elköltözött szülővel nem törődik. A szülőjét csak az új szerelem érdekli, az új kapcsolat. A gyerek pedig gyászreakciót él meg akkor is, ha a szülő nem halt meg, "csak" elment, és tőle pedig azt várja el mindenki, hogy azonnal alkalmazkodjon az új helyzethez, gyászát, depresszióját rejtse el, mert ezzel "zavarja" az új házastársat. A gyásszal kapcsolatos érzések nem jöhetnek ki, el kell folytani őket.
És még persze lehetne sok minden másról beszélhetni felnőtté válásról, bűnről és bűnhődésről, lényeg, hogy legyen beszélgetés.
És végül, bár nem ide kellett volna írnom, de most jutott eszembe, nagyon tetszett, ahogy a rendezés a végén a véres tömegmészárlós jelenetet - ami számomra ebben a drámában inkább különös - megoldotta. Nekem személy szernt az Amleth történet - amiből Shakespeare megírta művét - vége - ami szintén tömeges halál - kevésbé nevetséges.
Elnézést, a hosszadalmas kifejtésért, és szeretném még egyszer leszögezni, hogy a fentebb elmondottakat én gondolom így, tehát ha valahova nem írtam azt, hogy "szerintem", attól nyugodtan oda lehet gondolni.
Köszönettel:
g.v.

gviki 2009.01.16. 08:59:14

Amennyiben nem kíván senki a témában megnyilatkozni, akkor a ajánlom szíves figyelmébe mindenkinek a Színház c. folyóirat januári számát, melyben interjú készült Jean-Louis Martinellivel a nanterre-i Théatre des Amandiers igazgatójával, aki pozitív felhanggal említette meg a hamlet.ws rendezőjének nevét.
g.v.

Forza_Lupi 2009.02.04. 15:40:12

Én pedig Kis János Hamlet elemzését ajánlom a Holmiból (ancienne edition).

Máté! Mit gondolsz a veszprémi színház szakról?

És erről mit gondoltok?

A jezsuita nevelést kapó Wolgang Amadeus Mozart Amadé-nak hívta magát/írt alá, halálos ágyánál szabadkőműves színház ment. Ama Dé - akit Isten szeret. Az ugyanaz, mint a Teofil?
Ki tudna mesélni a divertimento műfajáról? A zenészhölgyek a MadeinChinaból talán?
Salvete,
B > FL

Forza_Lupi 2009.02.04. 16:37:40

@gviki:

Viki, igazad van epure si muove, ez Élet, a Föld körbeforgása, minden változik. Egyet kivéve, az igazságot. Egy az igazság, ezer a ruhája.

GMáté 2009.02.04. 18:38:40

Szia B!
nem szeretnék épp itt véleményt mondani a veszprémi színháztudományi szakról, ha érdekel a tapasztalatom, szívesen megosztom veled, dumáljunk.

Forza_Lupi 2009.02.04. 19:14:41

Megtisztelnél, Máté, csak nem lelem a számodat.
Üdv,
B.

Forza_Lupi 2009.02.04. 20:15:18

Elnézést, itt érsz el, Máté: blacknorbert@gmail.com

Képzeljétek el, mi történik, ha Hamlet olvassa ezt a Petőfi-verset. Gondolatkísérlet.
Hét lélegzetvétel elég az elolvasásához.

"Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldusbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti."

Pest, 1847. január

schillingarpad 2009.02.05. 10:28:45

Kedves gviki, sajnálom, hogy én kell legyek az egyetlen, aki érdemben reagálok tetemes és tartalmas hozzászólásodra, mert amit írtál, többre érdemes, mintsem hogy a rendező hozzábiggyessze okoskodásait. Ugyanakkor be kell lássam, hogy szégyeben maradnék, ha semmit sem írnék egy olyan kommentezőnek, aki ennyire lelkesen és odaadóan tárta elém gondolatait.
Az eredeti darab szövegéhez igyekeztem hű maradni, vagyis semmi olyat nem akartam kihúzni belőle, ami a drámai folyamot sértené. Ennek ellenére, többnyire praktikus megfontolásból, olyan részleteket is ki kellett hagynom, amelyeket egyébiránt nagyon is értékesnek tartok, sőt kihagyhatatlannak, de egyszerűen nem állt módunkban megvalósítani, színpadra helyezni azokat. Ilyen pl. Laertes és Claudius csodálatos párjelenete, amelyben kitervelik Hamlet meggyilkolását. A színészek megtanulták ezt a részt is, és próbáltuk is 2007 januárjában, de később túl hosszúnak mutatta magát, amikor a végső verzió két órás időtartamát igyekeztünk kialakítani. Gondold el, mi lenne, ha két és fél órában, vagy még azon túl is próbálnánk székhez tapasztani a nézőket az iskolák tantermeiben. Miután így is nagy nyitottság az iskolák részéről, hogy beengedik a produkciónkat, nem gondoljuk, hogy még külön szünetekkel is nyújthatnánk az időt. Én egyébként is szeretem, ha valamit együltőben végig lehet nézni, miért ajánlottam volna mást a nézőnek. A fent említett részleten túl még számos egyéb különleges pontja is van a színdarabnak, amelyeket nem jelenítünk meg előadásunk során. Joggal kérdezhetné valaki, hogy miért töltjük fel vendégszövegekkel, ha egyszer az eredetit sem jut időnk rendesen végigmondani. Ennek oka abban az egyszerű tényben keresendő, hogy egy színházi előadás nem irodalomóra, hanem egy önálló művészeti alkotás, vagy ha úgy tetszik performatív közösségi aktus, amelyben a szöveg csak az egyik elem, a játszók testi jelenvalósága és annak nézőre gyakorolt direkt hatása mellett. Akát tetszik ez sokaknak, akár nem egy színházi előadás keretein belül a drámai szöveg csak eszköz az aktorok kezében. Hogy értelmesen használják-e ezt az eszközt az a saját belátásukon, végső soron (játék)intelligenciájukon múlik. És persze a nézőkén is, hiszen ennek a nyilvános önkifejezésnek ők éppúgy részesei, mint maguk az alkotók. Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk értelmetlen, csak azt állíthatjuk, hogy számunkra az. Ezért végül is megértem azt az igazgatót, aki az előadásban megjelenő trágárságra való hivatkozással felülírta egyik tanárja döntését. A probléma csak az, hogy ezzel száz diákot is elzárt annak a lehetőségétől, hogy szabadon alkothassanak véleményt. Ez az igazgató mint magánember azt tesz, amit akar, de mint egy iskola vezetője nem viselkedhet ilyen ostobán. Nagy baj, ha félreétjük a felelősség fogalmát, és a magánvéleményt a közösség ügye elé helyezzük. Persze, ezzel sem kell egyetérteni, én csak sajnálom azokat, akik nem dönthetnek saját ügyeikben. Alapvetően az olyan gyerekeket sajnálom, akiket sajnálnak.

Forza_Lupi 2009.02.07. 18:20:55

Jó estét, ex- és jelenlegi Krétakörösök, Bella Gente!

***

0. A confessiones után meg kell írni a retractationest is, úgy lesz kerek a kör, úgy ér össze, de az még -- nézői szerencsénkre -- arrébb van.

Reagálok, talán prolegomena-stílusban. Nem tudom, meddig jutok, annyit ígérek, megpróbálok koncentrált, rövid lenni -- amennyire a prolegomena-stílus engedi (szóval nem lesz rövid:).

Az alábbi sorok érvényessége az én hatáskörömön belül van, intra vires, nem ultra vires. Másra nem érvényes. Ezt itt tizentötször aláhúzom. Pillanatkép, nem egy egészestés film. Vásárlói tájékoztató vége.

I. Előjáték (mottók):

1. "Stories never tell the story."

2. Mindenki ugyanazt a hegyet mássza, csak más oldalról, vagyis

en.wikipedia.org/wiki/Lammer

www.youtube.com/watch?v=E33Nt8f6UwI&feature=related

[szerintem mindegy, hogy lamer vagy hacker az ember lánya és fia, csak lássa a rendszert (ésszel vagy szívvel, talán és leginkább mindkettővel)].

3. "A méret a lényeg. Mini-godzillák érkeztek." (körúti reklám).

II. Itt jön a mese érdeme (dereka), de nem az enyém:

Akkor általános iskolás stílben.
"Miért érdemes újra és újra elolvasni-megnézni a Hamletot?"

Nekem azért fontos emlékeztető injectio, nem manus injectio ez a történet, mert a jó és a rossz közötti választásról szól. Minden igazi történet erről szól. Hogy végül és folyamatosan választani kell jó és rossz között. Más nem is létezik igazán.

Emberként ezt a művészetet kell elsajáítítanom, ezt a bonyolult izomcsoportot kell kidolgoznom. Ahogy Montágh Imre mondaná, figyelem és fegyelem kell hozzá.

Ha van fülem a lelkiismeretem órahangjára (erős ébresztő-, nem csak jelzőóra funkcióval vagyunk berendezve mindahányan), akkor valószínűbb, hogy meghalljuk, mi a jó döntés.

Ezt Hamlet is tudja az elejétől fogva. Tisztában van a helyzetével, tudja mi VAN, és mit KELLene cselekednie. Sokszor ez is kérdés, mármint, mi a jó döntés az életünkben, de határszituációkban (ilyen a Hamlet is), not that is the real question.

To be or not to be, annyit tesz nekem, hogy merünk-e bátran létezni, vagy csak existence van.

A bátorság az a képességünk, ami transzformálja a jó megérzését, felfogását cselekedetté. Ezt vállalom, vagy meghalok (akár testileg, előbb lelkileg, lásd a Jég, furcsa körű kór, vagy mérgezett tőr által, magam keze által - mindegy, mindenik másért rossz). Hamlet nem volt elég bátor, hiányzott belőle a citoyen kurázsija.

A gyermek bátor. Olyan dolgokat mond és csinál, amelyet az "átlagos" felnőtt nem. Összetöri magát futball közben a flaszteron. Van benne kakaó. Őszinte. Igazán csak az a felnőtt, nőtt fel, aki bátor.
Ezért jó, hogy középiskolába vittétek az előadást, ott kezd általában elveszni ez a képesség.

Szóval, coraggio, az kell a boldog, nekem ez kell az élvezhető élethez.
www.youtube.com/watch?v=Qgy9gZ31iBM
Enjoy!

Ahhoz, hogy jól tudjak dönteni, tanácsadókra van szükségem. Emellett tapasztalatra van szükségem. Hiszem, ha látom, 2.0.

A tömjén- és a kénkő füstje közötti különbség messziről nem látszik. Kicsit közelebb kell mennem, tudnom kell, mi a bennem levő rossz, hogy tudjam mi a jó. Na nem annyira közel, mint Daidalosz. Annyira nem szabad kiváncsinak lenni. Per analogiam: meg kell ismernem a bennem levő nőt, ehhez más nők tükrét kell használnom. Ezért érdekelnek jobban a nők, mint a férfiak, ezért keresem a másik felemet, ami kevesebb, mint fél, nem tudom mennyi (a.k.a. feleség). Azt hiszem, ahhoz igazán férfi tudjak lenni, hiszen Édesanyám által van bennem nő, kevesebb, mint férfi. That is not a question.

Mi a rossz? Ez egy jó kérdés. Tanácsadók vannak. Családom, barátaim és barátnőim, szövetségeseim, bizalmasaim. Döntéshozó vagyok a saját életemben, szabad akaratom van: kovács leszek vagy hályogkovács. Van egy fura, a csapatból kihagyhatatlan tanácsadó. Ez a rossz.

A rosszal nem megyek őrjáratra, nem engedem a hátam mögé, oda, ahol nem látom. Ismerkedek vele, meghallgatom, belenézek a szemébe, de ügyelek arra, hogy a döntéshozói kerekasztal ellentétes oldalán üljön. Mindig lássam a szemeit és kezét. Olyan tanácsadó a rossz, aki nélkül nem tudok jól dönteni, de elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, és hátba szúr. Ez a szükséges rossz, ezért szükséges, különben honnan tudnám, mi a jó.

Ha lelkiismeretes vagyok, őszinte, akkor van esélyem, hogy a bátorság útján lépkedve a kanti imperatívusznak megfelelően cselekedjek. Detourok, kacskaringók szükségesek, csak időben találjak vissza, mielőtt lemegy a nap.


***

Peti mort (katarzis), elalvás előtt: A világ mégsem lehet olyan bonyolult, ha Istent egy szóval ki tudjuk fejezni. (Ha valaki megmindja ez a gondolat kitől származik, az nagy segítség lenne.)

Utóhang:

Akkor jó minden előadás, ha par pro toto. Ha totalitás tükörképe felsejlik benne. Akkor jó egy napom, ha abban egy élet tükörképe benne van, a reggeli csipás felkeléstől (csecsemőkor), a délelőtti frissességen át (fiatalkor), az esti elalvásig (halál). Akkor jó egy színész, ha olyan tükröt ad, ami pars pro toto tükör. Hiteles.
Nekem tetszett a januári hamlet ws.

Persze, ez pínyien leírták már előttem, de akkor is jó érzés volt képernyőre vetni.

Sziasztok,
B.

Forza_Lupi 2009.02.07. 18:23:38

Kimaradt a summa: What dreams may come? - elalvás után - THAT is the question.

schillingarpad 2009.02.08. 00:37:50

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értelek, B, de azért köszönöm, hogy ennyit fáradoztál.

Forza_Lupi 2009.02.08. 05:40:19

Nem biztos, hogy csak érteni kell (hacker and lammer.)

Jó reggelt,
B.

Rituálé 2009.02.08. 15:34:57

Forza_Lupi!
Tetszik amit írsz. Ájfíl. Egyébként nekem ma pont erre volt szükségem. Telitalálat.

Forza_Lupi 2009.02.08. 20:26:35

Akkor már megérte.
Jó, hogy találkoztunk megint.
carpe diem,
B.

Rituálé 2009.02.09. 08:40:07

Lementem az írásod, nekem ez kell!

Rituálé 2009.02.09. 08:46:28

Érdekes, sok előadást láttam a tőletek de ez volt az első ami ekkora hatással volt rám (amin a mai napig kattogok) a másik ilyen a sirály volt.

Forza_Lupi 2009.02.09. 10:42:39

@Rituálé:

Csak tessék, csak használjuk jól a mozaikakokat, ne kifárkodjunk velük, főleg ne legyünk lélekkufárok.

Rám a Jég nagyobb hatással volt, de valszeg azért, mert nem tudok hárfán játszani, csak labdával, de nekem a labda is jó. Gömb, a legtökéletesebb forma. Órákig el van vele az ember, csapatban, szólóban egyaránt.

Rituálé 2009.02.09. 10:52:42

Nem hinném, hogy lélekkufár lennék.

Forza_Lupi 2009.02.09. 12:09:00

@Rituálé: Még jó, hogy nem!

A youtube-os link nem elérhető.

Más formában itt megtalálható:

www.youtube.com/watch?v=4MR6D7tL38U

Ez nem a Lucia di Lammermoor Donizettitől?
Üdv,
B.

Rituálé 2009.02.09. 15:01:49

Ki vagy te Forza_Lupi? Amúgy hogy lehet priviben írni neked?

Forza_Lupi 2009.02.09. 15:23:42



De, Rituálé, azt már elhangzott (2009.02.04. 20:15:18), hol.

Hogy ki vagyok, az jó kérdés, csak mai napra érvényeset tudok mondani: egy a római olimpiai stadion nézői közül. Nem a déli kanyarból, a trasteverei lelátóról figyelem a pályát.
Üdv,
B.

Rituálé 2009.02.09. 15:36:28

Aha, akkor te egy kis kaméleon vagy tulajdonképpen. Próbálod érdekessé tenni magad azza amit írsz. Hidd el jóindulatból írom ezt. Nekem ez bejön vmennyire. Homeopátiájja:)) háháhá. Azonosság. Az dejó.

Rituálé 2009.02.09. 15:37:31

És mindig visszatérsz ide, mert kíváncsi vagy és éhes.

Forza_Lupi 2009.02.09. 15:53:18

Minden farkas megéhezik eccer, sőt többször. És nem csak a napsütés kell, néha jót tesz az árnyék is és a változatosság gyönyörködtet, igen.

Érdekessé? Valahogy be kell rendezni a rezervátomot, nem?:)

Megyek, várnak a melósok.

schillingarpad 2009.02.09. 17:18:48

Nekem ez a "privizés" nem jön be. Csak az érdekel, ami ránk is tartozik. A kettőtök ügyét bonyolítsátok távolabb. Tempus acti. A többit leszarom.

Forza_Lupi 2009.02.09. 17:48:21

@schillingarpad:

Akkor talán kérdezni kellene, Árpád, mert tempus fugit, én sem állhatok itt meg sokáig. El kell tölteni valahogy az időt, ha lennének kérdések, akkor nem gondolhatnánk arra, például, mi a köz- és a magán közötti határvonal, ami már csak két emberre tartozik, nem színházba való, hm?

Sietned, erőlködnöd nem a lengőkar alatt kell. Patientia vostra. Nostra?

Rituálé 2009.02.09. 18:25:52

Süsü!
Én kértem privit tőle de nem kaptam. Bocsánat a priviért!!
Amúgy meg nincs kettőnk ügye de szard le nyugodtan.

Forza_Lupi 2009.02.09. 18:35:09

@Rituálé:

De Rituálé, 2009.02.04. 20:15:18-kor már megírtam, hallo, is there anybody out there?

Én nem kérek bocsánatot, még elnézést sem - nem okoztam gondot, pl. a kérdésnélküliségnek nem hinném, hogy én lennék az oka.


.

schillingarpad 2009.02.10. 01:20:21

Hol az a pont, ahonnan a közérdek már magánvaló? És fordítva. Na, és honnantól színház az élet? a leszarós

Forza_Lupi 2009.02.10. 11:13:52

Éles bumerángot dobtál el, Árpád. Megpróbálom jól visszaküldeni, indián módra.

Csak magamra érvényeset tudok mondani megint.

A tudás (techné értelemben) csak akkor tudás, ha továbbadom. a magamba zárt tudás nem tudás, az önzés. Ezért tisztelem az iskolaalapítókat (a színház is iskola). Ezért ez közszféra.

Az érzelmekkel más a helyzet (nem mintha nem azt gondolnám, kettős negáció,ajjaj, hogy érzelmekkel nélküli tudás az hiteltelen, mert nincs benne hit (idem per idem gyanú, tudom). Abból falansztert lehet építeni, kertet nem.

Egy jó kapcsolathoz kellenek titkok. Ezek társasak - nő és férfi között ilyen a szex, ezt nem vinném a színpadra, a szeretkezést nem, a dugást lehet, mert a rossz példa jó példa lehet. A batáságban is vannak titkok, amelyek elárulása maga a szövetség felmondása. Ha ismerem a barátom, tudom, mi a gyengéje. Ezt nem tehetem a közbeszéd tárgyává, az a magánszféra.

Most ennyi jutott eszembe.

Üdv,
Balázs

u.i.: az ánuzsrózsán keresztül történő ürítés akkor jó, ha tisztít, talán ez volt Pasolininél a Sodoma funkciója? Hm.

Forza_Lupi 2009.02.10. 11:15:52

u.i2..: Don't get me wrong: érzelem és értelem nem elválasztható, az hogy melyik színből mennyit teszek bele, na ettől képzőművész valaki, nem festő.

B.

Forza_Lupi 2009.02.10. 11:28:06

u.i.3. Az élet akkor színház (itt most rossz értelemben), ha ott játszom, ahol nem játszanom kellene, vagy nem azt a szerepet kellene játszabnom. Talán ilyen lehet, ha úgy nevelem a gyermekemet, hogy felnőttgyerek vagyok, nem pedig felnőtt-felnőtt.

myvipvideo.com/videoview.php?videoid=1442950

A türelemért (carrott at the end of the day):

myvipvideo.com:80/videoview.php?videoid=1697302

Rituálé 2009.02.10. 12:49:03

Forza_Lupi! Igazad van! Üdv. néked!

Én ide többet biztosan nem jövök. Nagyon elment a kedvem. Nincs is kedvem leírni a véleményemet mert tök felesleges.

Forza_Lupi 2009.02.10. 13:21:26

@Rituálé: Néha jó türelmesnek lenni. Hogy neked most kell-e, azt nem tudom.
Ha van kedved kedved, folytassuk innen: blacknorbert@gmail.com

B.

Forza_Lupi 2009.02.10. 14:41:55

@gviki: Most olvastam ,amit írtál, Viki.

Amleth - Hamlet, Ötödik elem-Donizetti, Attila-Nagy Theodorik, párhuzamos életrajzok, művészet-irodalom-zene-történelem történet-mesék. Minden mozaik ki van találva, csak az újrarendezés képessége a miénk, a saját színházunkban és azon kívül is. Társasjáték, puzzle ez, talány.
Hogy először Donizettit kell-e (horribile dictu sznobizmusból) hallgatni, vagy először az ötödik elem meséje tessen meg, aztán Lammermoori Lucia áriája, az egyénfüggő, korfüggő, ki, mikor mire fogékony.

Szeretnék annyire felkészült szülő lenni, mint te vagy ebben a pillanatban akkor, amikor eljön annak ideje.

Saját tapasztalataimat (még jobb, ha tudást formájában kristályosodik) úgy átadni, hogy figyelek a gyerekemre, aki más mint én (más, akár tetszik, akár nem). Rengeteg közös van bennünk, először genetikailag, aztán az idő előrehaladtával egyre több közös élmény, látás, fénykép lesz, ami egy idő után a közös filmünkké, egy jó filmmé, egy erős kapcsolattá nő, szép kertté válik. Il faut cultiver v/notre jardin.

Tuti, hogy szépen mesélsz. Mi a különbség a valóság és a mese, között, Viki?

Üdb,
Balázs

schillingarpad 2009.02.10. 17:30:40

Nem is olyan rég, még értetted, Rituálé, hogy mitől múködik ez a blog. Most szimplán megsértődsz, ami szíved joga, bár kicsit teátrális. Ha vannak jobb felületek, ahol kommunikálhatsz, azt írd meg, szerintem másokat is érdekelhet.
Forza Lupi, muszáj valamilyen szerepet játszani? És miért jobb dugást mutogatni, mint szeretkezést? Csak a megvetés motíválhat a tanulásban? Ha valami kedves nekem, azt takargatnom illik? A katarzis a rémületben van elrejtve? A felismerés csak akkor következhet be, ha a bukás lehetőségétől borzongok?
A barátommal egymás gyengéin röhögünk, de szívesen vonunk be mást is a jóba.
A születés fájdalmas, de nem drámai. Orvosok vezetik le, pedig nem betegség. Hol az élet? A halál mögött, előtt vagy után? Na, hirtelen ennyi.

wszj 2009.02.10. 19:46:50

@schillingarpad: azért, mert a barátod. Mögött-előtt-után.

gviki 2009.02.10. 19:54:12

Jó estét Mindenkinek,
kedves Schilling valóban részese lenne a közönség egy nyilvános önkifejezésnek, amikor megveszi a jegyet és beül egy színházba? Vagy csak, mint ahogy Te írtad, felöltözik, szünetben büfézik, a végén tapsol - ha motyogtak a színészek, kicsit tapsol, ha jól beszéltek, rendesen összeveri a tenyerét, aztán hazamegy, és holnapra elfelejti, kialussza (elnézést,ha nem tudtalak szó szerint idézni, egyébként Peter Brookot is idézhettem volna, igaz, szó szerint őt sem tudnám). Egyébként még a büfézéssel van a legkevesebb probléma, amennyiben ez mégiscsak összeköti a színházat a külvilággal (elnézét a szarkazmusért). Egy szekérszínháznál értem, mi lehet a performatív közösségi aktus - ahogy mondod - vagy egy barokk operánál a XVII. században, ahol például a színrelépő énekesekre egyáltalán nem voltak tekintettel a nézők (nézők? időnként odanéztek, mi folyik a színpadon), de miért is lettek volna? a páholyokban ugyanolyan cselekmények folytak, mint adott esetben a színpadon (pl. légyottok lebonyolítása), az énekes leintegetett a színpadról, ha ismerőst látott, és míg nem ő énekelt, jól elbeszélgetett a többiekkel. Persze a barokk operánál még színjátszásról nem beszélhetünk a mai értelemben, de színpadi jelenlét egy cifra épületben - ez bizony már megvolt. Lully (a francia opera megteremtője) "kitalálta" a nyitányt (ouverture) az operánál, hogy valahogy értésére adja a publikumnak, itt már valami készül a színpadon, tessék odafigyelni (a nyitány alatt vonulhatott be a királyi pár is) Mahler pedig már becsukta az operaház ajtaját a nyitány előtt - elkésni tilos, ez nagy tiszteletlenség a művészekkel, a művészettel szemben.

Kedves Forza Lupi, hogy mi a különbség mese és valóság között? Egy gyereknek semmi. És én azon vagyok, hogy a gyerekeimnél minél később váljon el e kettő, ha már szétválnia muszáj.

Forza_Lupi 2009.02.11. 13:52:59

A vihar után kisüt a nap.
Nemsokára jövök töltődni belőletek, előre is köszönöm, meg minden üzenetnél (implied warranty, ahogy a jogászok mondják), csak a töltőmet megkeresem.

Nemsokára. Rövid időn belül. Nem kerül sok pénzbe.

Mi a pénz? Forgalomirányító lámpa, ami néha bedöglik, mint napjainkban?
Ciao,
Balázs

Forza_Lupi 2009.02.11. 16:15:19

Igen, Viki, azt a hibát nem szabad elkövetni, hogy a magam erkölcsi mércéjét követelem meg mástól, és ha nem úgy viselkedik a színházba járó ember, ahogy a színészek vagy a rendező elvárja, akkor mérgesek lesznek (a düh az előszoba, abból még jó is lehet). A sértettség olyan fátyol, amiből csak rossz alkotás lesz, rossz értelemben vett meg nem értettség, önjelölt zsenikből van elég e világon.

Mese és valóság, álom- és éberlét, gyermek- és felnőttlét. Azt mondják erre a szupersztárban (létmeghatározótudat), hogy
We all dream a lot, some are lucky, some are not, but if you think it, want it, dream it, then it's real, you are what you feel.

Sera a tutti,
B.

Forza_Lupi 2009.02.11. 16:17:42

Ad vocem, Hamlet: szerintem most Shakespeare szórakozik a legjobban:))).

schillingarpad 2009.02.11. 20:06:07

Ez a link nagyon finom. Köszönjük.

schillingarpad 2009.02.12. 01:24:22

Kedves Viki, köszönöm, hogy írtál. Vagyis önkifejeztél.Téged figyeltünk, amikor olvastunk. Most engem figyeltek: hogy játszom a szerepem. Talán, bár semmiben sem vagyok biztos, a művészet szórakoztatás. Nem minősítem, de milyen, ha nem az? Schiff András vajon mit lépne, ha a koncertje alatt hangosan beszélgetnének? Ne felejtsük el, hogy az illetők fizettek a fellépőnek. Mit fizettek meg? A lehetőséget, hogy figyelemmel követhessék őt munkavégzés közben, vagy a szabadságot, hogy azt csináljanak, amit akarnak? Mit akarnak? Mit jelent a szórakozás egyáltalán? Mit a figyelem? És mit gondol minderről az előadó? Meddig tart az illem, és hol kezdődik a jelenlét? Meddig életképes egy hagyomány? Mit jelent a szabadság? És a közösség? Hú, de komoly lett a vége. Ez jutott eszembe arról, amit írtál. Egyetlen kérdésre sem tudom a választ. Ki a következő?

gviki 2009.02.12. 11:43:01

Most milyen szerepet játszol Árpád?
Szórakoztatás. Mondjuk a gésák művészete - szórakoztatás. Illetve szórakoztatásuk művészet. De például egy Tarr Bélán, noha biztos vagyok benne, hogy amit csinál művészet, nem szórakozom olyan jól. Sőt.
Sőt, most megnézem sorban a Katona József Színház előadásait, és pl. az Ivanovtól kimondottan depressziós lettem (olyan volt, mint az alkohol, nyilván, a meglévő depresszióra erősített rá). Dehát hol van az megírva, hogy az ember mindig szórakozzék.

Közösség. Közös rituálék, közös hagyományok, közös hiedelmek - Csányi Vilmos. Hogy mikor közösség egy közsség, és miért nem lehet soha az egy felülről szervezett pl. multinacionális vállalat kollektívája. Nem tudom, de attól tartok, amilyen a közösségünk - társadalmunk - olyan a színházunk.

Schiff András bizonyára hálátlannak tartaná az ő közönségét, ha végignevetgélné az előadást. Nem is tesz ilyet a közönség. A közönség tudja, hol van, pazar koncertteremben ül, udvariasan figyel, tapsol, diszkréten bravozik, esetleg nyugatabbra standing ovation. Más koncertjén is ült már Schiff Andrásnak, olvasott róla, beszélget róla, elismerő nyilatkozatokat hallott ról. Otthon felteszi lemezeit, egyszóval kontextusban kezeli. Nem - csak - azért szereti, mert szépen zongorázik. Ha például bort iszom, nem egyszerűen egy italt fogyasztok, hanem kultúrát. Mögé látok.

Mit érezhetett ehhez képest Joshua Bell, aki vállalta, hogy Washington egy forgalmas metróállomásán sildes sapkában, farmerban álljon ki hegedülni Stradiváriusán a reggel munkába menő tömegeknek (ráadásul kormánynegyed közelében nem is kétkezi munkások, hanem "finom" emberek közlekedtek arra, akik el-eljárogatnak koncertre, színházba), természetesen nem kiplakátolva, hogy ő egy világhírű hegedűművész, hanem csak, mint egy utcazenész. Elkeseredett, mert senki le se szarta. Alig néhány ember állt meg, mert esetleg felismerte - nyilván nem hitt a szemének - , vagy mert meghallotta, amit meg kellett hallani. Többségükben egyébként gyerekek.

Tudunk-e figyelni, szórakozni, értékelni egyszerűen csak az utcán, váratlanul, nem rákészülve. . Fenti példa azt mutatja, nem, nem tudunk. Kell hozzá egy piros bársonyfüggöny, egy páholy, a fények, a díszlet, az előre megváltott jegy, a rákészülés. A színház.

Oh, és én köszönöm a beszélgetést.
v.

Forza_Lupi 2009.02.12. 12:44:21

Egészségetekre, azzuri!

Most más dolgom van, majd visszajövök beszélgetni.

Ha valaki érez valamit az eltűnt valamit Ophélie-ről, írja meg. Hét lélegzetvétel után.

Alkohol, hm. Illuminativá tesz vagy elsőtétít? Mérték kérdése. Hamvas talán ezt írj: embert iszik bort, bor iszik embert, bor iszik embert.
Kört rajzolt, diabólikusat.

Advocatus Dei vagy Diaboli? Swastika vagy horogkereszt? Az energia mennyisége hasonló, csak más irányba hat.

Ciao,
B.

Forza_Lupi 2009.02.12. 12:45:15

hú, javítva, a közepe: bor iszik bort. szkúza mé.

gviki 2009.02.12. 13:42:17

Balázs, mondanál valamit az Ötödik Elemről és Lammermoori Luciáról? Ez nyilván az én műveletlenségem, de nem mindig tudlak követni, mert látod, nem vagyok mégsem olyan felkészült, sem mint ember, sem mint szülő..
köszönettel
v.

Forza_Lupi 2009.02.12. 15:21:23

Persze, elmesélem, mit érzek benne.

Il dolce suono, ez az ária címe. Az ötödik elemet a Bruce Willis védi, ő Lamer, most nem Lucia, érzi, hogy védenie kell, nem tudja, miért. Amikor behuppan hozzá a takkerba az ötödik elem, akkor nem érti, mit beszélsz, csak a tekintetét látja, és ez éppen elég.

Az ária emberi hangon elénekelhetetlen, ezért egy alien, egy idegen az üzenet átadója (számítógépen írták meg, nem Brightman énekli, csak mimikál).

Amikor Willis ezt megérzi, rájön lamerségére (a csodálatból felelősség lesz, akkor kezd el mocorogni, fészkelődni). Akkor fogja fel, hogy ő nem néző, hanem a postás jött csak nem zöld, hanem kék a ruhája. Az ária neki szól, a díva rá mutat.

****

Mi az újság? Quoi de neuf? What's new?
Kilenc hónap kell ahhoz, hogy az emberből új szülessen. Mizujs? Mi új született Benned?
Egy nyelvész ezt máshogy mondaná, persze, én most így meséltem el. Meg azt, hogy ennyi érdekesség körül nem lehet unatkozni.

Body movin', hú, de jó az a szám a Beastie Boystól!

Na, szevasztok, Rólandék várnak.
Balázs

Forza_Lupi 2009.02.12. 15:37:55

Lucia, fiat lux, mehr licht. Ez kimaradt, pedig az egyik kulcs.
B.

wszj 2009.02.12. 16:44:28

@gviki: szerintem nem kell bársonyszék és világítás. Emberek kellenek, akik figyelnek egymásra - és mondanivaló.

gviki 2009.02.12. 17:29:17

@wszj: Hát persze, hogy nem kell, nem kéne bársonyszék....nem is engem kell meggyőzni - mondám én vidáman.
Most mennem kell készülődni, este programom van a Trafóban.

wszj 2009.02.12. 19:49:46

@gviki: de ha Te is, mint sok más ember, mást hirdet, úgy elég nehéz haladni. Persze, Téged nem kell meggyőzni, hisz jól beszélsz, tudod, mit beszélsz. De ha ott van még nálad is az a "kéne", akkor megint visszafele megy minden.

Forza_Lupi 2009.02.12. 21:15:44

wszj (zen)buddhizmusa megint figyelemfelhívó és - tartó.
Swasztika vagy...nem, nem lehet más hipotézis csak ez, Barrabás sem hipotézis, jól kell szólni, igen, tudni kell, honnan hová szeretnék eljutni. Még egy kell van talán, más nem.
Ahol akarat van, ott mód is van, ahogy azt írják és hiszik Keleten.
Onnan jött a fény. Ezt láttam ma a visszapillantóban.
Sok ismeretlen ismerős, sziasztok.
Trafó? Vagy Torpedó?

wszj 2009.02.13. 09:47:59

ebben szerintem inkább benne kellene lennie annak, hogy az ember erősen képvisel valamit, mert meggyőződése van, vagy pedig csak szimpatizál -- ami persze nagyon szép dolog, de attól még nem megy előbbre semmilyen ügy. Nem azt gondolom, hogy mindenkinek kell, hogy legyen egy ügye - de ha valamivel foglalkozik, foglalkozzon vele rendesen, vagy ha úgy tetszik: köpje ki a tüdejét, ha csinálja.

schillingarpad 2009.02.13. 12:34:52

Ki még nem köptem, de ügy az van. Köz is, magán is. Bár ez nem egy magánblog (és ha az volna akkor is furcsán hangzana), miután évek óta alavetően én működtetem, nem bírom magamban tartani. Akik a Trafóból esetleg Lillát hiányoltátok volna, most megtudhatjátok, miért nem volt jelen. Mert kislánya született. Franci. Franciska, a keresztanyám után, akinek nem volt valami rózsás az élete, gyermektelen halt meg és egybek, gondoltam, most talán sikerülhet neki is, ha segítünk neki. A szülésznőt Arankának hívták, mint ahogy a keresztanyám anyját is, a nagyanyámat. És hát, Aranka napján született. Lilla jól van, lányunk nem sárgult be, zabál, puffad, hízik elfele. Néha annyira éhes, hogy még belőlem is szopna. Ha tehetném, adnék neki. A szabadulóművész megtalálta a menekülési útvonalat: alázatnak hívják. Kurva nehéz, még dolgozunk rajta. A szülésről meg csak annyit, hogy DRÁGA ASSZONYOK, EZ A VILÁG A TIÉTEK! Hogy én meg hova rejtem ezt a sok maszatolást, amit eddig összehordtam? Igyekszem közüggyé varázsolni a magánvalót, mert mindenki csak annyit tud adni, amit magában cipel, és némi figyelmet a másik iránt. Talán. A Schilling-klán.

Rituálé 2009.02.13. 13:06:59

Olvasó üzemmódban vagyok de erre reagálok mert én is átéltem, stbstb: Gratu nektek a gyermekhez!! Boldogság legyen veletek!

gviki 2009.02.13. 13:36:59

Balázs, értem az Ötödik elemet. Nekem az egész film dívástul, Luciástul kiesett a fejemből . A Wikipedia szerint Inva-Mula Tchako énekli (és egy francia színésznő alakítja) és állítják a filmesek, hogy nem manipulálták, de bizony ez nem igaz. És nemcsak a második részét, hanem az egészet, olyan, mintha keszonkamrában énekelne, már az elején a fuvola is gyanús...

wszj, kedves, az embernek lehet mély meggyőződése, de a bölcsek köve nincs senkinél. Ennél fogva, jobb, ha a mégoly erős meggyőződés mellett is hagy az ember kérdőjeleket, mert mi van, ha mégis... (olyan ez, mint a fogadás istenre). És meg kell ismerni azok érveit is, akik nem úgy gondolnak dolgokat, mint ezen a fórumon sokan, mert hidd el, sokan vannak.

Kedves Schilling, Lilla, Franci, sok-sok örömet kívánok.

Forza_Lupi 2009.02.13. 13:49:30

Franciska!
Welcome to the club! Jó kaland az emberlét, majd meglátod. Ennél érdekesebb nem is kell. Lilla, ez nagy utazás volt, gratulálok!


Sejtem, miért volt Árpi másállapotban, érzékenyebben, így már igen. Egy gyermeken keresztül meglátni, hogy rend van a világban, na, ehhez mit szóltok!? (fabula:Talán egyes székely falvakban mondják a férjet is feleségnek [fenséges eleségnek:?)))], a férfi a feleség nélküli hímnemű(?), az Ember az, akinek Felesége van szerintük.)

Igen, Árpi, oroszlánszeledítő minden jó nő, ezt egy oroszlánnak nehéz elfogadni, de ha egyszer megérzi, akkor sokkal többre képes, mint előtte. Mindegyik nő kezében ott az ennivaló és a korbács is. Ebből egyensúlyt létrehozni? Na, az már kötéltánc a levegőben, de két lábbal egy véköny földön (kötélen), fura cipőben, esernyővel, erős tartással, elegánsan.

Egyetértek, wszj. Egy dologgal foglalkozni, és akkor csak azzal, elfeledve, hogy NÉN (nem én) foglalkozom vele - ez talán nipponi. Nagyon kevesen tudják a sötétkamrában jól kezelni a fényt, nem a bezárás annak a természete. [Fényképészet vagy lélekkufárság? Az indiánok érezték, hogy vékony a határvonal ebben is, ezért tartottak (nem féltek) a fényképezőgéptől.]

Éhes vagyok, megyek enni, farkast szelidíteni nehezebb, de nem reménytelen. (Egyébként a legkeményebb kispesti szurkolói csoport neve volt egy időben a "Szelídek", az év ultracsoportelnevezésedíjat meg is kapták érte:))

*

Jó a cirkuszotok. Vannak benne bohócok, szabadulóművészek, artisták, oroszlánszelidítők, erőművészek és -bűvészek és még sokan mások.

Buon viaggio per tutti.

Balázs

Forza_Lupi 2009.02.13. 13:51:31

Alázat? Jó.

Azt mondta egy barátnőm erre: a feszület az erőseket alázatossá, az alázatosokat erőssé teszi.

Tetszik, élvezem ezt a mondatot, mert érdek nélküli.

Bzs

Forza_Lupi 2009.02.13. 16:57:03

@gviki: elbóbiskoltál egy pillanatra, talán a gyermekeidre figyeltél, jól tetted. A nagy Homérosszal is megtörtént, ne aggódj. Hoztam egy kávét. Latte macchi(n)at(i)o, ahogy egy barátom hívja ezeket a helyzeteket.

Az űrből jön a zene. A nagy kékség a mélyről. E kettő érdekli legjobban Bessont, azt hiszem. Hogy ott mi lehet. Hogy itt mi van, azt jól sejti szerintem (Léon, a profi).

Más oldalról: mit szólnál, ha a krétakörösök előadás előtt, amikor megnézik, kik jöttek aznap, azt mondanák, hogy nem színházba jöttél, nem játszunk, hanem élni fogunk vagy valóságozni, nem játszani. Nem tűz leszünk, hanem a szemed a hátadon, ami nincs.

Ezt mondja Besson is, aki nem gonosz varászló, hanem jószívvű bűvész, Rodolfo. Jó, mert őszinte, elmondja, hogy csalni fog, és akkor örül, ha észreveszed, az ördögöt a részletben.

Ez a játék része. Hogy Sarah Brightman vagy Inva-Mula Tchako énekli mindegy. A csillagok háborújából ismerős a név vagy eszkimóasszony, nem tudjátok, mit jelent ez a név?

[És az, hogy schlakker, tudja valaki, hogy mit jelent? Csak a rossmannt ismerem.]

Egyedül nem megy, szerintem igazad van. Ha nálam lenne a bölcsek köve, nem lenne érdekem, semmi nem lenne érdekes, nem lenne interest-em, interest {rate}, ami a kettő között van (egy közgazdász azt mondta nekem tegnap, hogy az árfolyam a közgazdászok játékában a Jóisten, a kamat meg, na, azt találjátok ki, ha van kedvetek hozzá).
Inter esse. Ami kettő között van, kettő között lenni, tanítják a római jogászok. Azt kapcsolatnak hívjuk. Ha nálam lenne a bölcsek köve, akkor nem lenne szükségem kapcsolatra. Akkor lennék végtelen.

Ember vagyok, a jó kapcsolat az érdekem, that is why you INTEREST me, mon amis, kicsit kilépve, hozzátok átlépve, magamba visszatérve (akire azt mondják, hogy skizo talán nem tud visszalépni, egy lépést nem saját maga felé megtenni, elfogadva saját magát, elég erőt érezve, hogy változtathat a benne levő rosszon. Not perhaps, maybe? ehhez sem értek, de kérdéseim legalább vannak.).

Magamat csak nézni tudom a tükörben, veletek, a ti tükrötökön keresztül válhatok látóvá. Ne lopom el, vigyázok rá, igérem (ige-ígér?). Erre fogadhatunk. És Istenre is Pascallal. Ma úgy látszik nekem, tertium non datur.
másik Blaise

Forza_Lupi 2009.02.13. 17:00:22

u.i.
a tűz, az a barlang hasonlatra szeretne utalni.

p.s. van egy rossz hírem. ismétlem önmagam (még rosszabb hír: sokszor fogom még ismételni önmagam:)), de most ideje van a desztillációnak.

Meghallani a csend hangját, gondolni a semmire.

Hú, ez nem lesz eccerű.

Forza_Lupi 2009.02.13. 17:02:10

Azért szóljatok, ha lesz még hamlet ws. Meglátjuk-meglátjátok, van-e kedvetek hozzá.
Szevasztok, pajtások!
B.

wszj 2009.02.14. 00:29:13

én így gondolom, Te pedig másképp- ettől szép a világ. itt még se Schilling, se Te, se más nem ordította le a fejemet, ha véleményt írtam. azért van, hogy véleményt írjunk.

nem izgat a bölcsek köve, ha van.
ahoi.

gviki 2009.02.14. 10:30:01

Rugózok még egy kicsit Lucián, ha már idekerült szegény... Lucia és Ofélia két extra érzékeny nő, olyan mértékben, ami csakis a vesztét okozhatja egy embernek. A férfiak mindkettőjüket saját céljaikra használják, anélkül, hogy kicsit is tekintettel lennének rájuk. Amikor a bánat már olyan súlyos teher, hogy a normalitáson innen kezelhetetlen, akkor jön a megváltó téboly, akkor végre boldogok lehetnek, az őrületük kegyelmi állapot, ajándék a sorstól. S a végén persze meg kell halniuk, mert a világ nem a boldog őrülteknek van kitalálva, hanem a boldogtalan normálisoknak.

Most visszatérve Schiff Andráshoz, azon gondolkodom, hogy mi lenne, ha a hallgatóság például elkezdene dudorászni, és pont azért, mert nagyon tetszik neki amit hall, nagyon is figyel az előadóra. Miért énekelünk egy könnyűzenei koncerten, és miért nem az Operában? Mi lenne, ha a közönség lenne a kórus - kivetített szöveg, mint a templomban, aztán hadd szóljon. Vagy prózai darabnál a közönség lenne a kar. Ez a közönség azért járna színházba, hogy együtt alkosson valamit, ne csak nézze, csinálja is. A vallásgyakorlás is performatív közösségi aktus.
De mi a helyzet például édesapámmal, akivel nagyon sokat beszélgetek színházról, hogy ő mit vár el, és hogy én mit várok el egy színházi élménytől. Nos, az ő álláspontja abszolút ellentétes az enyémmel. Ő képes kijönni a színházból, ha III. Richárd ballonkabátban van. Stuart Máriának szép jelmeze volt - mondá ő - , de nehezen barátkozott meg azzal, hogy egy tárgy lehet guillotin és ágy is. Ő szereti, ha az ágyat egy ágy játsza, nekem jó egy asztal is erre a célra, vagy a puszta föld. Majd én elképzelem, ha tényleg olyan fontos az az ágy. Ő nem szeretné elképzelni, látni akarja a maga nagyszerűségében. Nem szeretne továbbgondolni, mert, mind mondja, ő egész nap gondolkodik, ha színházba megy, ki akar kapcsolódni, nem agytornát végezni. Ő szereti, ha sir Neville Merriner frakkban vezényel, én szeretem, ha Daniel Harding kigombolt nyakú ingben, zakó nélkül. Őt lenyűgözi, ha egy díszlet mindenben úgymond "igazi" - ezalatt azt érti, azt hiszem, hogy Shakespeare-t adják elő állógallérban - , ez hozza közel hozzá a drámát; engem ez távolít el.
Tehát ő másért néz meg egy előadást, mint én. Én szívesen vagyok akár kísérleti nyúl is egy "aberrált kísérletező színházban" (na, kit idéztem? megmondom: Eperjes Károlyt, mint színházigazgatót), ő nem. Neki sosem mernék jegyet venni egy TÁP-színházra.

Idemásolok egy-két instrukciót egy tanítónénitől, aki egy teljes A4-es lapot írt tele a viselkedési szabályokkal, hogy hogyan is kell színházban közönségként létezni: "...Ahová leülünk nem szabad felállni, kivéve a szünetet, arról később írok. Az előadás kezdetéig lehet csendesen beszélgetni, de mihelyst kezdődik, azonnal abba kell hagyni. Sötétítéskor néma csendben ülünk, visítani tilos!!! Az előadás alatt szintén csendben vagyunk. Szigorúan tilos: beszélgetni, felállni, zajt kelteni, enni, inni (még zajkeltés nélkül is tilos!) Ugyanis nagyfokú tiszteletlenség lenne a színészek és a színház iránt. Bekiabálni sem lehet, még a legizgalmasabb résznél sem! (Egyszer fordul a nézők felé egy színész, kéri, hogy mondjuk azt, hogy "Igen, hiszünk a tündérekben" Sokásig unszol bennünket, hogy mondjuk. Ez az egy kivétel, egyedül ekkor lehet megszólalni. Ám nagyon szépen!) .... A második felvonásban ugyanazok a szabályok, mint a 4. pontban. ...Jó sok szabály van - gondoljátok most, akkor mi az, amit lehet csinálni? Gyönyörködni a színház épületében. Örülni az előadásnak, nézni, figyelni a színészeket, díszleteket..."

Nos, eddig az idézet. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ahogy a kis vadembereinket megzabolázzuk, úgymond szocializáljuk, megtanítjuk nekik, hogy kell viselkedni egy színházban szerintünk - inkább mint egy múzeumban - , úgy neveljük le őket arról, hogy valóban ott helyben megnyiljanak, őszintén, gyermekien. Hogy igazából részesei legyenek valaminek, nem csak kivezényelt, engedelmes tapsgépek.
Ki hisz ezek után a tündérekben?

Forza_Lupi 2009.02.14. 12:34:10

@gviki: Hú, mennyi érdekes gondola(t)érzés!
Reactio később, most floating a hajó ritmusát felvéve (La mar vagy El mar, nem mindegy: Hemingway öreg halász).

Tegnap az isolabellaban születés- és névnap volt, zene-bona, spontán, éneklés, ritmus. Azért volt hangos, hogy az égig érjen a hang, figyelj már rám, ez a problémám (pl. kft elizabeth vagy gedeon bácsi).

A schlakkerra nem jut eszébe senkinek semmi? Nekem is csak Salgováczné, aki túrós buktát sütöget.

B.

Forza_Lupi 2009.02.16. 11:42:34

@gviki: Viki!

Ezt a tanítónénit nem Schultzenak hívják az Iskola a hatáonból (auf die Platze!)?? Az A4-es meg nem Audi, amit hallgatni kell, hanem a szolgálati szabályzat.

A tanítónéni teleír egy A4-es lapot félelemmel teli vélelmeiről. Ne viselkedj tőlem eltérően, ne legyél más, mert az veszélyes, amit nem szeretnék megismerni, főleg nem kezelni, pedig az lenne a dolgom, ezért vagyok én a tanítónéni. Töreldelmes beimsrő vallomás ez, abban pedig csak reménykedhetünk, hogy lesz retractationes a confessiones után.

Én valami olyat írnék, hogy arra kérlek Benneteket, gyerekek, figyeljétek, mi történik a színpadon, történik-e csoda.

Az lehet, hogy érdekesebb, mint enni vagy inni, egymással beszélgetni, majd utána megbeszélitek, megbeszéljük, arra van még elég időnk.

Szerintem édasapáddal semmi gond nincs, ő más oldalról mássza hegyet, és nem érdekli a balonkabátos hegymászás. Van, akit meg érdekel ez is, meg az is. Ami az interakciót illeti, szerintem koncerten vagy színházban visítani ér, még talán jobban, mint tapsolni. Ha a színész-zenész eléggé koncenrált nem fogja kizökkenteni a visítás, vagy azt arra alkalmazza, az arra serkenti, hogy még több szívvel játszon.

Persze, nem vagyok se színész, se zenész, és lehet, hogy a visítás olyan, mintha egy beszélgetés közben a másik a mondat közepén beleszólna a mondandómba - ha tudom, mit szeretnék mondani, akkor nem szakít félbe, akkor azzal, amit mondott, tehát többel tudom folytatni.

Más oldalról: koncerten visítani nem olyan mint szeretkezés közben visítani? Jelezni, hogy valami jó vagy rossz?

Üdv,
B.

gviki 2009.02.16. 19:43:18

@Forza_Lupi:

Hát, hogy Schiff Andrásnál maradjunk, ő speciel hagyott már abba koncertet azért, mert valakire rájött a köhögés.
De milyen rögös úton érkeztünk el eddig.
1830-as években, amikor a hatalmas sikerű premier után Milánóban is bemutatták Donizetti Szerelmi bájital c. operáját, Berlioz is elment meghallgatni. Mikor belépett a nézőtérre, azt látta, hogy teljesen teltház van, de az emberek háttal állnak-ülnek a színpadnak, csevegnek, a páholyukban kártyáznak, vacsoráznak. Az énekesek látható - legalábbis a tátogás alapján erre következtetett Berlioz - erőfeszítéseket tesznek, hogy az alapzajt túlénekeljék, de ez nem sikerült nekik. Az egész zene-bonából csak az üstdobot lehetett tisztán kivenni. Berlioz egész egyszerűen nem tudta meghallgatni ezt a számára új zenét, ezért elment.
Kevésbé volt a színházi élet érdekes akkor, mint most? Ugyan. Kisebb sztárokat lehetett látni a színpadon? Dehogy. (Sőt, bizonyos tekintetben nagyobbakat is). A színház közösségi tér - nem csak azért ment oda a néző, mert a konkrét darabra volt kíváncsi, pedig arra is nagyon. A taps pedig nem járt mindenkinek.

Azt hiszem, a mostani előadók igazán szerencsések ebből a szempontból - mert végighallgatják őket a színpadon, és a végén még tapsolnak is. Mindig.

Forza_Lupi 2009.02.16. 21:45:15

@gviki: Ez egy jó sztori! Csak annyit tennék hozzá, úgy emlékszem, a templomokból sem az egyik napról a másikra ment a dohányzás kitiltása. Az istentisztelet alatt egyik-másik hívő simán rágyújtott egy pipára vagy cigire. Rome wasn't built in a day, either.
Szegény Berlioz! Milyen jóról maradt le! És Bulgakov ismerte ezt a sztorit?

Forza_Lupi 2009.02.17. 11:55:13

A veszprémi és miskolci események miatt belenéztem a Portugálba. A Folkestra zenéje isteni, ahogy Nagy Viktor barátom alakítása is, (nem) beszélve a többi színészről, őket nem ismerem annyira.

Ha a Portugál 2.0. kijönne, biztos, lenne benne két gárdista. Egy magyar meg egy svájci. MEnnyit változott Mo. a Portugál forgatása óta.

Krétakörösök, tudnátok segíteni? Melyik Leonce monológ hangzik el a hamlet ws.-ben? Nem emlékszem.

Kösz!

fancsikai 2009.02.17. 13:33:30

amelyikben az van, hogy "a fejem üres bálterem" asszem. (l&l elején vhol)

Forza_Lupi 2009.02.17. 13:58:29

Kösz! Akkor ideje elkezdeni zenélni-táncolni, hátha benépesül az a bálterem.

Liliputi 2009.02.17. 16:44:31

Erről bíz lemaradtam. Utoljára a merlines maraton volt az élmény.
A múlt szombati cuvee azért kárpótolt mitagadás.
Ott tudtam meg,hogy világrajött Franci. Ezért jöttem. Gratulálni. A legjobbakat kívánom Nektek!


( bár nem ide illik..valaki itt kereste..schlakker igazából Schlecker (Anton Schlecker) numero uno a drogéria piacon.EU szintem a 25 legnagyobb kereskedőcég egyike )

Forza_Lupi 2009.02.17. 18:26:30

@Liliputi: Kösz, Lili!
A cuvée-ról sajnos lemaradtam, talán pénteken sikerül elmennem arra a kínaira, amit csak nyugatinál játszhatnak.
B.

p.s. Kösz az infót! Ha a rossmann és a schlecker fúzionálna, akkor az nem erőfölénnyel való visszaélés lenne a piacon?:)) Engedélyt kellene kérni, ráadául nem a nemzeti versenyfelügyelettől, hanem az Európai Bizottságtól, mert határ(r)okon átívelő együttműködés:)

Forza_Lupi 2009.02.18. 17:54:19

@Forza_Lupi:

Lányoksrácok, ha van kedvetek, üljetek be a carozzámba, Madeleine-nek hívják, grande punto, fiat, na ja, merhlicht. Avanti azzurri!: Napszemüveget fel, indul a co(s)mic girl Jamiruquaitól.

Question. Nőnemű.
Answer. Hímnemű.
Serwan(t). Szolga. Hímnenű.
La mar, csak Hemingway-nél nőnemű.
Dulcinea, !que bella e dolce! Cervantesnél nőnemű.
La ou le moulin, hm, hard question, a harsd woamn:). Annyi biztos: e pluribus unum,ezért kell szövetkezni, mert egyedül nem lehet megszelidíteni azt, ami körbe jár, a maloméletet.

Mit szóltok? Ha röhögtök, az jó!:)))))
Továbbpuzzle vagy húzzak el?
Salvete,
one of the servants

gviki 2009.02.19. 12:14:07

Ne hagyd abba, Balázs.

Jön valaki 21-én a Színházi Leckére?

Forza_Lupi 2009.02.19. 15:38:42

Viki!
Mennék, ha van időm. Arrivo subito. 21-e: autostrada adesso:)
Köszönöm a bíztatást.

Leonardo da Vinci, a győzelem oroszlánszíve.

Mona Lisa? Hm?

Tippek?

Forza_Lupi 2009.02.19. 22:51:21

@LátóVáciBotondok,
@Coraggio Cherubini e prostitute sacri,
@Viki,
@Makóiak,
@Győző,
@Oroszlánszív,
@MAnna,
@Kovácsészkétely,
@Hálószövőaranyaahősökterénoszlopondenemsimeon,
@ Dolcissima Famiglia Nyrt.,
et alia, és még sokan mások@:

Eleget beszéltem, B-nek nem hangzik jól, ha bereked és vereked. Elköszönök egyelőre, nem kettő hátra:).

Őszintén mondom, szerintem az a titok, hogy nincs titok, ami hackernyelven talán azt jelenti, a párhuzamosok a végtelenben találkoznak.

21-én, amire már nem szabad lapot húzni, még szerencsés Lukácsnak sem, ott leszek, ahol jót érzek-vélek.

Ha jó lesz, csak annyit mondok halkan a végén: memento mori, jó kapucinus módjára (rundmc ghostbusters?), és még a végén rendelek egy forró latte macchiatot.

Jó ott a büfé?

Btw: Állítólag az indiai Anand a magyar Lékó Zoltánnal játszik Miskolcon nemsokára. Vagy Péterrel, aki a Stirlitz-viccek mesélésének világbajnoka? André, majd meglátjuk.
Hiába: vak vezet világtalant.
Keep an eye on that city.
Rodolfovilágtalálkozó készül:)

Üdv,
@B

Lamereknek: @kinek neve a feledés jótékony homályába kerül, de nem merül. Fluctuat nec mergitur.

Hackereknek: E-egyenlő-mcnégyzet: nem vész el, csak átalakul@

Vizslát vagy Hókarú Rózát! Jó volt köztetek megint.

Forza_Lupi 2009.02.19. 22:59:43

Szkúzi, vétlenül, de nem véletlenül, elfeledtem a véget, a szükséges rossz nélkül nincs jó.

FIAIN. A pilóta beleszólt a mikrofonba. Time to go!

Zombor 2009.03.04. 18:05:45

Kedves mindenki!

Azt hiszem, elérkezett az a pillanat, hogy újradefiniáljuk a blog célját és értelmét. Ezt főleg neked mondom, Lupi, Forza, Porza, Flupi, Fliza és Flipa. Esetleg Lufi és Zapor (a többi neved most nem jut eszembe hirtelen).
Egy ideje gondolkozom, hogy outsiderként belocsoljak-e egy kis hidegzuhanyt a fórumra, de rájöttem, hogy az arcátlanság volna. Semmi jogom hozzá. Most viszont úgy döntöttem, írok néhány keresetlen sort. Kedves Porzsák Balázs! Egyáltalán nem személyeskedendő, de remélem észre vetted, hogy – csekélységed bocsássa meg nekem – megöltél egy működő blogot! Külön sértő lenne, ezért nem is írom le (!!!), hogy ennek a szellemi térnek a kiapadását a kiapadhatatlan… na, hogy is mondjam, általad prezentált hígvelej apasztotta ki. Félre ne érts, nem te vagy a hígvelejű, hiszen amit itt, ezen a felületen összehordtál, minden bizonnyal nem te írtad. Ilyen spirituális akcentussal azok a békák kuruttyolnak, amelyek a hátukon hordják a petéiket. Tehát mindezt nem is neked írom, hanem annak a fölöttes, vagy inkább alantas hatalomnak, aki kábítószertől megmámorosodott pillanataiban ezt a tolladba diktálja.
Üzenem neki – persze még egy rút barna békát sem szeretnék megsérteni -, hogy hagyja abba.
Minden egyes brekkenése, pukkanása, böffenése, filológiai pontatlanságoktól hemzseg, ha néha logikai medrében marad, egy hatalmas közhelyben durran ki, érdektelen, színtelen, egyáltalán nem humoros (!!!), és főképp: destruktív. Egomán-destruktív. Érdektelen egotrip. Egy fél tonnás úriember pöffeszkedő terebélyesedése egy 10 személyes medencében. Mindenki eltűnt.

Kedves Béka!
Megszólalásaid hamisak. Talán náladnál kevesebb káoszt magába gyömöszkölő szellem számára ámulatba ejtő az érthetetlenséged, de ez sem tart tovább 10 percnél.
Amit a művészetről állítasz, az legfeljebb egy fiatal dilettáns költőifjú hagymázos képzelgése lehet, akinek még soha senki nem mondta meg, hogy maradjon csöndbe, s főleg, hogy miért.

Pl.:

„Nekem azért fontos emlékeztető injectio, nem manus injectio ez a történet, mert a jó és a rossz közötti választásról szól. Minden igazi történet erről szól. Hogy végül és folyamatosan választani kell jó és rossz között. Más nem is létezik igazán.” – csak egyetlen kiragadott példa az égig érő ostobaságokból, amelyek olyannyira az egekig magasodnak, hogy maguk körül mindent beárnyékolnak.

Most tovább kerestem. (Nem is kellett keresni, épp itt nyílt ki)

„A tudás (techné értelemben) csak akkor tudás, ha továbbadom.”

Ez egy bon mot-nak közepes, heideggeri vagy nietzschei, de akár arisztotelészi igazságnak, vagy szimplán pedagógiai alapú világszemléletnek fals. Egyszerűen nem áll. Arról nem is beszélve, hogy a tudásnak igen kevés köze van a techné-hez; ez ugyanis a csinálás. No persze tudás nélkül nincs csinálás, de ezt most hagyjuk. Nagyon távoli.

Megpróbálom attól is elszigetelni magam, hogy tanácsokat adjak, kedves Béka, a gondolkodási módod felépítéséhez. Ezt majd tegye meg más, akit szeretsz. De ha ennyire zabolázatlan vagy, ilyennyire nem szociális egyetlen gondolat-megformálásod, nem empatikus, nem közérthető, direkt-zavaros, akkor egyszerűen csak ne brekkenj oda a tonnáiddal, ahol mások fürdenek.

Kollegina nagyon pontos megfigyelését citálom zárásképpen.
(és elnézést a kéretlen moderáló-szerepért, és a szigorúságért, de biztosíthatlak titeket, hogy nem csak az én jóérzésemet zavarta meg a Flipa daimónjának brekegése. Szokratész egy dionüszosz himnuszt furulyált el a halála előtt, daimónja tanácsára. Hát a megszállottaknak mind ezt javaslom)


Rituálé
„Aha, akkor te egy kis kaméleon vagy tulajdonképpen. Próbálod érdekessé tenni magad azza amit írsz.”

A békát (vagy kaméleont?) két tenyérrel (ahogyan tapsolni szoktunk) – pakk - szétdurrantjuk, és ebben a pillanatban már nem is béka, hanem béke. Innen folytatom.

Én többször is láttam a Hamleteteket.
Szerintem még kicsit darabos az előadás, kicsit direkt, de a tér fikcionalitása, az interaktív játék, a szerepek keveredése, egyáltalán – egy 400 éves darab ilyetén felfrissítése…. Bravo!

Egy irodalmár-esztéta, aki nincs rossz hangulatban

Forza_Lupi 2009.03.08. 08:04:18

Sombortól részegedő Zombor. Ez rosszabb, mrt a ez a józan paraszti sz. Ceerum censeo: így járt Ferdinand Lasalle is, meg Sancho Panza, a vazallis, és mindahányan akik céhen kívül laktak...lehet, hogy a a te forrásod ront savas vizet, Té, vasas-szurkoló? Well, dwell!!!!
5:1-re nyertünk a héten, nekem ez éppen elég.
Ciao, a dopo, in Roma,
B., a.k.a. cicinnatus