Krétakör a twitteren

Ajánló




A szabadulóművész apológiája
Apology of the Escapologist
Made in China - Láng Annamária előadása a Krétakör produkciójában
Kurázsi papa (2008. augusztus, Szentendre) - Le Phun & Krétakör
hamlet.ws
Közhasznúsági jelentés 2008.
Krétakör filmek, DVD-k, CD-k

Kapcsolat

IX. ker. Gönczy Pál u. 2. II./5.
Telefon: (36-1) 334-9960
Fax: (36-1) 334-9959
E-mail: kretakor@kretakor.eu

Hányan olvassák most ezt?

Friss topikok

Anonim Innovátorok Klubja a Sirályban

2011.03.22. 11:25 Juhász Bálint

A Kreater Társadalmi Innovációs Labor különböző szociális és gazdasági szférához kapcsolható szervezeteket és irántuk érdeklődőket hív meg havonta a Sirály színháztermébe, hogy Anonim Innovátorok Klubja elnevezésű sorozatuk keretében újító javaslatokról és tervekről beszélgessenek.

A következő klubot március 23-án este 6-kor tartják, és a mozgalmakról illetve a mozgalmak elindítóiról lesz szó. 
A legutóbbi találkozón mi is részt vettünk, az alábbiakban a szervezőkkel készült interjúnk olvasható. 
 
A Kreater azt a szemléletmódot képviseli, hogy a társadalmi problémák megoldására való törekvés nem pusztán etikai kihívás, hanem hosszú távú gazdasági érdeke a társadalom minden tagjának.
Amennyiben a társadalom minden csoportjának szociális helyzete gazdasági tényezőként befolyással bír a többi csoport helyzetére, a szociális problémákról lehet gazdasági szempontok figyelembevételével gondolkodni, akár a megtérülés és profit felől közelítve is. 
 
A legutóbbi találkozóra olyan szervezeteket hívtak meg, akik romákat és mélyszegénységben élőket segítenek. L. Ritók Nóra, a hajdú-bihari székhelyű, roma és nem roma gyerekek nevelésével foglalkozó Igazgöngy Alapítvány vezetője,  Derdák Tibor, a sajókazai Dr. Ámbédkár iskola vezetője, a TASZ Romaprogramja, és további hét elsősorban romák helyezetével foglalkozó program között a tavalyi Új Néző projektünkről is hallhattak a résztvevők. Az este után kerestem meg Ágoston Lászlót és Venczel Sárát, a Kreater munkatársait, hogy a klub koncepciójáról kérdezzem őket. 
 
Meglepett, hogy egy gazdasági szervezetekkel kapcsolatot tartó cég a Sirályban szervez találkozót.
 
Ez  kifejezi az álláspontunkat, mely szerint egyre kevésbé van különbség a civil és az üzleti szféra között. A valódi értékek felől nézve világos, hogy az csak pózolás, hogy egy cégnek kizárólag elegáns éttermet vagy konferenciatermet kell választania helyszínül, hogy találkozót adjon a partnereinek.
Azért választottuk a Sirályt, mert nagyon kevés olyan hely van Budapesten, amivel értékek és hangulat szempontjából azonosulni tudunk, és szívesen vinnénk oda bármit. És olyan partnerekben gondolkodunk, akiknek a Sirály és a Sirály-típusú helyek (mondhatnék még nyolcat-tízet talán) nem zavaró körülményt jelentenek, hanem esetleg vonzóak is.
 
Az előző három Anonim Innovátorok Klubja hol zajlott?
 
A Sirályban. Az első után mondta István (Szalai-Szabó István, a Sirály vezetője), hogy szerinte ez a legjobb Sirály-program, és azóta  minden találkozó után megismétli ezt. Akkor is mondta, amikor nem voltak ennyien, mint a legutóbbin, amikor teljesen megtöltöttük a színháztermet.
 
A korábbi alkalmakon mi volt a program?
 
Az elsőre a Magnetbank kereskedelmi igazgatóját, Lang Andrást hívtuk meg. Csak hogy néhány korábbi vállalkozását is említsem: ő hozta létre másokkal együtt a PestiEstet, Waldorf Iskolát szervezett Pilisszentlászlón, de politikai mozgalom hátterében is dolgozott már, vagyis egy csomó társadalmi innováció kötődik a nevéhez, ezek révén pedig vannak olyan sikeres és kudarcos tapasztalatai, amikről azt gondoltuk, hogy érdemes megosztani másokkal.
Második alkalommal Mányai Csabát, a TEDx Danubia vezetőjét, hívtuk meg. Ő a magyarországi TEDx meghonosításával foglalkozik már két éve. 
Most lesz egyébként TEDx március végén, ha ez nem bizonyul  sikeresnek és fenntarthatónak, akkor abba is hagyja, és onnantól lehet, hogy nem lesz TEDx Magyarországon egy darabig. 
 
Miben mérhető a rendezvény sikeressége?
 
Ők abban mérik, hogy saját lábra tud-e állni. Nekik ebből nincs pénzük. A kérdés, hogy van-e elegendő céges támogató és üzleti szereplő, aki azt gondolja, hogy megéri támogatni a TEDx Danubiát, páholyt vagy jegyeket venni, vagy csak akár csak szponzorálni ezt a rendezvényt, mert megéri számukra az ott lévő embereket összehozni. 
 
Ezek szerint az eddigiek ráfizetést jelentettek?
 
Amennyire tudom, a szervezők önkéntes alapon dolgoznak ezen. Egy időre megtehették, hogy félreteszik a saját üzletüket; de ha a rendezvény nem termeli ki a saját költségeit, akkor ez nem fenntartható a tavaszi alkalom után. 
 
Milyen szempont alapján hívtátok meg a TEDx vezetőjét? 
 
Az ő szemléletük sok ponton összefüggésbe hozható a Kreater gondolkodásmódjával. 
A rendezvényük elmossa a határokat az üzleti élet és a civil szféra között. Ez az elmosás a közös pont a szemléletmódunkban: valami olyasmit értek ez alatt, hogy egyik oldalról nincs profitteremtés társadalmi felelősségvállalás nélkül, nem lehet nem tekintetbe venni egy tevékenység során keletkező károkat és az erőforrások nem fenntartható kiaknázását, még akkor sem, ha csak a profit érdekel engem. Nem tehetem meg, hogy kihasználom az alkalmazottaimat, a partnereimet és a természetet. Ezek az alap CSR (Corporate Social Responsibility - azaz vállalati felelősségvállalás) gondolatok. És a másik oldalról pedig hogy nincsen civil tevékenység professzionalizmus nélkül. Sok olyan civil szervezet van, aki valamilyen ügyért dolgozik, de semmit nem vesz át a profitorientált üzleti vállalkozások munkaszervezéséből és hatékonyságából, és sokszor ezzel távol tartják maguktól a saját támogatóikat, és azokat, akik tudnának nekik segíteni abban, hogy több erőforrásuk legyen. 
Nagyon nagy felelősség elfogadni valakitől pénzt, ha utána nem a maximális hatékonysággal küzdök azért az ügyért. Nagyon kevés olyan civil van, aki ezt tudja, és ennek megfelelően dolgozik. 
Szerintünk mind a két szférának tanulnia kell egymástól professzionalizmust, hatékonyságot, célratörést és felelősséget; és olyan társadalmi-üzleti szférának kell létrejönnie, ahol valójában mindegy, hogy ki profitorientált és ki nem, de olyan szoros az együttműködés, és a szempontjaik annyira összemosódnak, hogy közösen stratégiákban tudnak gondolkodni. 
Ezeknek a céloknak eléréséért jött létre a Kreater is. Erőlködhet egy nagy cég, akár multi, akár nem-multi, hogy CSR-ban jó legyen, és hiheti azt, hogy ha ad 10-20-100 millió forintot egy alapítványnak, ami például fogyatékosokat támogat, akkor ezzel kimerítette a társadalmi felelősségvállalás fogalmát, és mindent jól csinált. Közben szerintem ez egyáltalán nem így van. Akkor csinálta jól, ha a saját alaptevékenységére jellemző professzionalizmusát és hatékonyságát adja oda, vagyis biztosítja a cégeket jellemező megvalósító erő egy részét társadalmi célok eléréséhez. 
A tízmillió forint odaadása, és aztán figyelmen kívül hagyása annak, hogy mi történik a pénzzel, az szerintem a letudása a feladatnak, puszta önámítás.
Míg ha a cég az adott területen paradigmát vált, vagyis az ő tevékenysége után azon a területen később már nem lehet az azt megelőző módon tevékenykedni, akkor létrehozott valamit. Mi ilyen ötleteket és projekteket próbálunk meg kidolgozni. Az egyik alappéldánk a metrókönyvtár és az adománygomb.
 
Olvastam ezekről a honlapotokon. Ezek működő projektek vagy koncepciók?
 
Koncepciók, és az adott cégek – a Coca-Cola és a BKV – asztalán vannak. A Coca-Colától várjuk a választ. Ez a projekt egy különleges lehetőség lenne számukra. De egy csomó értéktelenebb, felületesebb dolgot csinálnak, ami több pénzbe kerül, több hozzájárulás kell a részükről és sokkal kisebb akár a pr haszna is.
A BKV-t pedig az önkormányzati választások előtt kerestük meg ezzel az ötlettel. Akkoriban csupa rossz hírek jöttek a BKV-ról, és lehetett tudni, hogy hamarosan váltás következik. Pont ezért gondoltuk, hogy nyitottabbak lehetnek az ötletre, mint később vagy korábban, mert nagyon kellene valami, aminek kapcsán pozitív színben tűnne fel a vállalat. Tetszett nekik a tervünk, de valahogy elhalt az ügy; és nem tudjuk pontosan lekövetni, hogy miért. Pedig tőlük ehhez a zöld jelzésen kívül semmilyen inputra nem lett volna szükség.
 
Szerintetek általában mi okozza a cégek részéről az ellenállást? 
 
Valamiért nem éri meg nekik érdemben energiát fektetni abba, hogy tényleg változtassanak. Bőven kielégíti őket, hogy van CSR stratégiájuk, mondjuk nyolcvan oldal, „több mint tavaly”, a CSR tanácsadójuk 5-ből mondjuk 5-ösre minősítette, az anyacégük elfogadta, tehát rendben van. Így költenek el több száz millió forintot a magyar vezércégek társadalmi hozzájárulásra, aminek becslésünk szerint 5–10 %-a felel meg annak, amit mi értünk a társadalmi innováció fogalma alatt.
 
Tudsz mondani pozitív példát is?
 
Persze, rengeteg pozitív példa van. Például, amikor a Vodafone elterjesztette a köztéri újraélesztő készülékeket. Ott kiépült egy olyan rendszer, ami addig nem volt.  Ez jó irány szerintem. Vagy szintén a Vodafone hirdette meg a Főállású Angyalok Programot. Közzétették, hogy ha van egy jó programod, vagy van olyan civil szervezet, amit támogatásra méltónak tartasz, akkor jelezd feléjük. Végül a beérkezett javaslatok közül kiválasztottaknak egy éven keresztül jelentős, azt hiszem, havi 400 000 forintos ösztöndíjat fizettek. Nemcsak a Vodafone csinál ilyen programokat. A határ a két szemléletmód és stratégia között például jól érzékelhető abban az esetben, amikor valamelyik cég ingyen termékeket osztogat reklám céljából (ezt bármelyik cég megcsinálja, nap mint nap). Ha ezt csak úgy általában csinálják, az nekünk nem felel meg, mert az üres reklám; ha viszont ebbe valamilyen értéket is visznek, akkor azzal már kicsit nevelik, kicsit terelgetik is a társadalmat. Példa lehet erre, amikor a Ben & Jerry fagylaltgyártó cég a nemzetközi autómentes napon a buszmegállókban álló tömegeknek osztogatott ingyen fagylaltot, elsősorban azoknak, akikről sejthető volt, hogy egyébként autóval járnak, de ma csatlakoztak a tömegközlekedők táborához. De ugyanez a cég csinálta meg azt is, hogy önkéntes véradók számára egy az egyben váltotta a leadott mennyiséget fagylaltra – ezzel megköszönve, motiválva vagy csak értékként feltüntetve a véradást. Itt a cég egyfelől ugyanúgy a saját termékét promotálja, másfelől közben az akcióval mégis egy értékre is felhívja a figyelmet. Szerintem felelőssége a cégeknek, főleg ebben a régióban, hogy ne éljenek vissza azzal, hogy materiális társadalomban élünk, és nem nézünk az ár mögé.
Miközben a világban a csendes forradalom zajlott talán húsz évvel ezelőtt, és piaci szempontból is egyre fontosabbá váltak az értékek meg a sokszínűség, mi ebben a régióban nagyon beleragadtunk ebbe a monokróm látásmódba, hogy az anyagi szempont mindent überel. Egyébként a cégek ezt is kihasználják, míg máshol az egész vállalati felelősségvállalási modell  fogyasztói nyomásra jött létre, a termékek közül a vásárlók azt választották ugyanis, amelyik mögött kiterjedtebb és koherensebb felelősségű cég állt; és ennek köszönhetően a cégek a fogyasztók megnyeréséért kezdtek el versenyezni. Itt ez nem így ment, a cégek elkezdték az anyavállalattól elvárni, hogy legyen egy újabb stratégiájuk, és a fogyasztókra tukmálni, hogy ez egy felelősebb termék. Pedig ez nem valódi üzleti felelősségvállalás, hanem csak pr.
 
A cégek iszonyú sok energiát ölnek abba, hogy neked fontos legyen, az identitásodhoz tartozzon, hogy milyen terméket választasz, használsz. Hogy például ne csak egyszerűen ilyen vagy olyan telefont használj, hanem azt érezd, hogy az általad használt telefonmárka jellemez téged. Ha minden erre fordított energiát arra fordítanának, hogy versenyezzenek a társadalomért való tevékenykedésben, akkor sokkal hatékonyabbak lennének. 
 
És miről szólt a harmadik Anonim Innovátorok Klubja? 
 
Általában szempont szokott lenni, hogy ne úgy legyen, ahogy most volt, hogy előadás és hallgatás, hanem tényleg üljünk körben, járjon körbe két mikrofon, és beszélgessünk együtt. A harmadiknál próbáltuk ki, hogy nem egyetlen meghívott van, hanem meghívtuk a rajtunk kívül létező négy magyarországi innovációs labort, a FabLabot, a Kitchen Budapestet, a MOMELine-t meg a CoLaBs-t, így voltunk – a Kreaterrel együtt – öten. Mindenki bemutatkozott 10 percben, plusz 5-5 percben bemutatta egy-egy projektjét. Utána ötletfejlesztő kiscsoportokban beszélték meg a felmerült elgondolásokat a résztvevők. 
 
Elvileg ez a második rész arra való, hogy ha van egy ötleted, és azt elmondod akárkinek, tényleg akárkinek, akkor nagyjából mindenkitől jöhet olyan reflexió, ami előrevisz téged. Mindenkin érdemes egy-egy ötletet megtükröztetni. Minél több emberrel beszéled meg, annál több perspektívából kapsz reakciót, amit be tudsz építeni. Ennek szoktunk terepet adni a második részben.
 
A legutóbbi klubon például Derdák Tibor (Dr. Ámbédkar Iskola) beszéde után, mikor Daróczi Ágnes felszólalt, amire Juhász Pétertől (TASZ) érkezett reakció, kezdett valami beindulni, na, valami ilyesmit szerettünk volna. Az maga volt a társadalmi innováció. (Az említett résztvevő kezdeményezte, hogy a társaság – egy civil engedetlenségi akció keretében – együtt menjen el egy vidéki településre a településtáblát áthelyezni úgy, hogy a cigánysor is hivatalosan a falu részévé váljon. A résztvevők pozitívan fogadták a javaslatot.)
 
Lesz valami belőle?
 
Igen, most mi koordináljuk a résztvevőket. Nem mi szervezzük, de teszünk bele energiát, hogy ha valódi az igény, ne haljon el a rendezvényünkön indult kezdeményezés. Van egy időpont; úgy néz ki, hogy április 8-án, a nemzetközi roma napon, pénteken lesz az akció. De ha nem lesz rá igény a helyiekben, akkor semmit sem erőltetünk. 
 
Tényleg fontos, hogy mi ezt nem szervezzük, csak katalizáljuk a szervezőket. Minden területen ezt csináljuk. 
 
Hogy találtátok meg  a meghívott szervezeteket? 
 
Az alapkoncepció az volt, hogy olyan szervezeteket hívjunk meg, akik oktatással, foglalkoztatással, lakhatással, és vállalkozássegítő programokkal foglalkoznak. Általában ezek a dimenziói a mélyszegénységben élők integrációjának. 
A gyakorlati oldallal akartunk foglalkozni, tehát nem olyan szervezeteket hívni, akik mondjuk a szegregáció elleni programot dolgoznak ki, vagy olyan elméletekkel foglalkoznak, mint hogy hogyan lehet a toleranciát oktatni, hanem inkább olyanokat, akik kézzelfogható, mindennapos problémákra reagálnak. 
A meghívottak között volt olyan, akit már korábban is ismertünk, mint például Derdák Tibort, aki legendás szakember; vagy L. Ritók Nórát, akit egy dokumentumfilmben láttuk, és volt, akit ajánlottak, mint a TEK által szervezett Szociális építőtábort. Sok különböző helyről jött az információ, a végén még be is jelentkeztek hozzánk olyanok, akiket már nem is tudtunk fogadni. 
Az alkalom után mindenki az érezte, hogy nagyon szükség van erre, mert ilyen még nem volt; elszigetelten dolgoznak ezek a szakemberek, és szükség lenne egy hálózatra, ami összekapcsolja őket. 
 
Mondtad, hogy négy innovációs műhely van Magyarországon rajtatok kívül, vannak más külföldi mintáitok? 
 
Igazából csak külföldi mintáink vannak; a másik négy magyar szervezet nem társadalmi, hanem innovációs műhely; ők technológia és design fókusszal dolgoznak. A projektjeiknek sokszor természetesen így is van társadalmi hatása, de náluk ez nem elsődleges, nem feltétel. Külföldön nagyon sok társadalmi innovációs ügynökség és közvetítő szervezet van, ezeket a Social Innovation Exchange hálózat gyűjti. Európában legalább harminc ilyen szervezet van. 
 
És Kelet-Európában? 
 
Kettő. Az imént említett SIX Networkben az egyetlenek vagyunk a régióból. 

Szólj hozzá!

Címkék: ajanlo interju kitchen budapest kreater

A bejegyzés trackback címe:

http://kretakor.blog.hu/api/trackback/id/tr832761689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.