Kedves Éva És Kata,
(Annamari most sajnos kimarad)

kicsit off leszek,de lehet hogy ez talán mégis on?
Nagyon tetszett a pénteki ...about time előadásotok, mind a darab, mind a részetekről való megformálás nagyon nagy hatással volt rám.
Egyetlen dolog: lehet, hogy még nagyobb hatása lett volna, ha kevesebb benne a "színház" és erősebb a tisztán zenei jelenlét-úgy érzem, hogy a hangokban tulajdonképpen minden "benne volt"... bár biztos hogy a szerző "beleegyezésével" történtek az általam túlzottan teátrálisnak vélt mozzanatok, de akkor is...:)

Gratulálok!

Szia!
Köszönjük szépen! Örülünk, hogy hallottad! A "MaD" név kit takar? :-)
Nem teljesen értem, hogy mit értesz színházi jelenlét alatt, de talán a valóságban nem játszott, csak mutatott "pantomin" hangokra gondolsz.
Valóban ha azt vesszük,hogy egy mozdulatot látsz,ami nem megpengetett, vagy meghúzott hanghoz kötődik, akkor lehet vitatkozni, ez még zene e.
Számomra ezek a hangok azt jelentették, hogy belül kell hallani őket, és hallatni a közönség belső fülével.
Máshogy megfogalmazva, néma hangokkal is lehet zenei folyamatot létrehozni, ha látunk hozzá egy kifejező gesztust. De persze mindez igen vitatható és szemlélet kérdése.
Köszönjük szépen!

Szia Kata,

azok a "pantomim" hangok számomra teljesen zenei értékűék, azok zenei legitimitásához nem fér kétség, mondjuk felveti annak a problematikáját, hogy ez pld. felvételen hogy működik-ahol ugye csak a hallható "hallható"-de mivel ez a mű tkp. színház is-elbírja dolgot.

A probléma számomra inkább az, hogy egy gesztus, mozdulat, akció stb. mennyire szükséges egy zenei történéshez. Kibont egyes rejtett dimenziókat, egységet alkot a zenével (ez nagyon közhelyes megfogalmazás részemről), vagy csak illusztráció, a zenei történés túlexponálása, vagy esetleg analógiája-leképezése.
Az első dalban például akkor is működött volna az egész dramaturgia-ami fantasztikusan jól meg van benne írva-hogy ha az elején az énekes nem "fekszik" az asztalon hogy felkeltsék-"életrekeltsék" a hangok. A zenéből kiderül. A zenei belépés minden esetben nagyon konkrét és éles határt jelentő szituáció, az nem tudja "organikusabbá" tenni ha hozzárendelünk egy ilyen mozdulatsort, mert amint az énekes belép, onnan szükségszerűen "új időszámítás kezdődik", nem tudom folyamatként felfogni.
Kicsit hasonló az eset a 2. dalban, ha pld. az Éva csak mereven, előre nézve csapkodja a sakkórát és nem fordítja oda a fejét azzal a gesztussal hogy most Te jössz, tudsz-e követni stb. akkor sokkal inkább arra fogok koncentrálni, hogy Ő is tkp."csak" egy szólam, nem egy irányító, hanem egy aktív résztvevő, aki ugyanolyan "nehéz munkát" végez mint Ti:) Egyszerűbben: erősebb sztem az a szituáció, ha Ő nem fölétek kerekedik (az előadásban ez az attitűd érvényesült) és kvázi önkényesen-kedvtelésből nyomogatja az órát, hanem baromira koncentráltan figyel arra hogy JÓ IDŐBEN tegye azt, amihez azután láncreakcióként kapcsolódik a Ti szólamváltásotok.

Nagyon késő van, megyek aludni, de ha nem untattalak Benneteket, majd folytassuk holnap.

Üdv:

MaD, aki mAd

Szia

Ez igazán remek, hogy ennyire átjött Neked, mi történik a darabban.
Örülök neki.
Egyébként Éva tényleg önkényesen csapkodja az órát...-Time is what prevents everything from happening at once.
De jó, amiket írsz. Szerintem igazad van.
Ugyanakkor, csakhogy értsd- azt hiszem engem nem zavar, hogy nem voltunk ennyire szigorúak. Nyilván éppen azért, mert mi nem színházi világból jövünk, számunkra ennyi játékosság,h Éva rádőlt az asztalra, és hogy ez esetleg felesleges, nem zavar.
Azt hiszem engem nézőként se zavarna.
De attól még vszeg igazad van.
Mindenesetre továbbítom észrevételeidet a szerző felé.
Aztán majd ő megmondja a tutit...
Csavesz

Kedves Kata,

az előző hozzászólásomhoz azért annyit hozzáfűznék-és nem csak azért mert a Krétakör blogján volnánk-hogy az Árpádnak (Schilling) abban szerintem igaza van, amikor azt mondja, hogy nem szereti és eredendően nem is érti azokat a "kritikai" hozzászólásokat, melyek arra irányulnak hogy "Így lehetett volna" vagy "én így csináltam volna" stb., mert ezek teljesen elvisznek a dolog lényegétől és már nem a tárgyalt produktumra vonatkoznak, hanem az azt kritizáló egyén egójára:))
Summázva: ezek az én meglátásaim, amelyek egy bizonyos érvrendszeren belül érvényesek (lehetnek) más szempontból-például a Tiétekből nézve-pedig nem. Az sem elhanyagolható tény, hogy végül is Ti mint közvetítő közeg (jaj de csúnya szó) voltatok jelen és gyakorlatilag (és elméletileg is) a szerző művét interpretáltátok, ergo ezek a meglátások nem is Rátok vonatkoznak-akik tökéletesen egyesültetek a koncepcióval-hanem a DARAB egyes aspektusaira.

By the way: a szöveg minden egyes részletére sajna nem emlékszem, de az óracsapkodás-ebben az szövegkontextusban amit írtál-tényleg mást jelent, mint amit én tulajdonítottam neki.

A Tornyai a szövegemből valószínűleg rá fog jönni hogy ki vagyok, de ne ez legyen a cél (ld. az első bekezdésem végét) hanem inkább az, hogy a darabról meg a Ti interpretációtokról diskuráljunk:)

(Kárlosz) Csávesz:

MaD

Kedves M...... :-)
Tételek szövegei voltak:

I. Clocks slay time... time is dead as long as it is being clicked off by little wheels; only when the clock stops does time come to life.

II. Time is what prevents everything from happening at once.

III. Time wastes our bodies and our wits, but we waste time, so we are quits.

IV. As if you could kill time without injuring eternity.

Az "egóról..." -az bonyolult kérdés :-)
Szerintem nehéz eldönteni, hogy mit miért mondunk, írunk, cselekszünk...
Mindenesetre jó volt a hozzászólásod, szerintem még hasznát vehetjük.

Kata

Megtisztelő hogy így gondolod, én örülök hogy megírhattam.
Megyek legközelebb is koncertetekre/előadásotokra, rwmélwm lesz minél hamarabb!

Üdv:

DaM... :)

Vagyis: REMÉLEM lesz minél hamarabb. (már gépelni sem tudok)

Köszönjük. Egyébként a Made in China-t láttad?

Küldd el az email címed, és szólok ha játszunk valahol Évával, vagy mással.

katalinkoltai@gmail.com

Minden jót!

Kata

Szia Kata,
bocs hogy csak most írok, küldöm az emailt!

mAd