Decemberben a Krétakör csapatának vezetői (Schilling Árpád, Gáspár Máté) és a csapat néhány tagja (Szeder Kata, Terhes Sándor, Fancsikai Péter) néhány napos közös brainstormingoláson vett részt a Káva Kulturális Műhely vezetőivel (Takács Gábor, Cziboly Ádám) és néhány tagjával (Romankovics Edit, Kecskés Karina, Bori Viktor, Kardos János) hogy megtalálják egy lehetséges együttműködés kereteit.
A közös ügyhöz szükséges közös hangot elég hamar megtaláltuk. A résztvevők közül többen csak az indulás reggelén ismerkedtek meg; délutánra az egyéni motiváció és a közös érdeklődés kifejtése volt a több órás beszélgetés tárgya. Sokféle területről érkeztünk (a Krétakör stábjának összetétele már önmagában is vegyes, a Káva tagjai nagyrészt színész-drámatanárok más-más háttérrel) a beszélgetés során mégis kiderült, hogy a személyes érdeklődési körök mind összekapcsolhatók. Az együttműködés terve nem újdonság: Árpád és Gábor már jó ideje beszélgetnek ennek lehetőségeiről, a Krétakör életében azonban most látszik elérkezni az a pont, amikor a tervek realizálásához szükséges feltételek is adottak.
A Káva elsősorban TIE (Theatre In Education) és DIE (Drama In Education) foglalkozásokat épít fel, és vezet le különböző korcsoportok számára. A foglalkozások középpontjában az adott csoport számára releváns probléma(felvetés) áll, melynek körüljárása, feldolgozása a színész-drámatanárok és a résztvevők közös ügye. (Szerep)játékok, megírt – és improvizatív jelenetek, beszélgetések sora vezet a foglalkozás végéig, amikor a résztvevők nem egy kész választ, hanem rengeteg kérdést és a többiek véleményét „vihetik haza”, hogy később esetleg a foglalkozás keretein kívül is foglalkozzanak a felvetett problémával. Hogy a foglalkozás kellően inspiráló és hasznos legyen – az a résztvevők közös felelőssége.
A Káva – tevékenységéből adódóan – nem közönségnek játszik, hanem komoly, de egyben játékos munkát folytat azokkal, akikkel a foglalkozások során találkozik. Mindezt olyan szakmai háttérrel teszik a csapat színész-drámatanárai, melyben egyaránt fontos a színházi eszközökkel és formákkal kapcsolatos tudás, színészi, rendezői, dramaturgiai érzék, és a pedagógia komoly szakmai ismerete.
A második napon Takács Gábor vezetésével, és Terhes Sanyi „színész-drámatanári debütálásával” az egész csapat egy DIE foglalkozáson vett részt, ahol közösen kellett felépítenünk egy történetet, hogy aztán különféle szerepekbe helyezkedve döntéseket hozzunk a folyamat további alakulását illetően, számot adjunk cselekedeteink motivációjáról, majd analizáljuk a különféle helyzetekben tanúsított magatartásunkat, az erkölcsi- és más természetű dilemmákat, amikkel egy-egy döntés során meg kellett küzdeni. A játék során olyan lehetőségekre bukkantunk a személyesség és a szerepjáték kapcsolatának vizsgálatában (a valós én és egy kreált entitás, a szerep közötti határvonal szinte láthatatlanná vékonyodása) melyek színházi szempontból (is) relevánsak, színházról való gondolkodásunk mostani fázisának alapkérdéseit érintik.
Mindebből talán látható, hogy a Kávával való együttműködés a Krétakör számára kiemelten fontos pont lehet azon az úton, melyen kísérletet teszünk arra, hogy az eddigi néző-játszó viszony helyett a jövőben aktív partneri kapcsolatot alakíthassunk ki azokkal, akik figyelemmel kísérik tevékenységünket, és részt vennének az általunk szervezett eseményeken. Az ilyen típusú kapcsolat kiépítésében és fenntartásában a Káva alapvető tapasztalatai, és az általuk szakértelemmel használt formák, valamint a Krétakör saját tervei és eszközei egyesíthetők.
A közös munka folytatódik a továbbiakban, ennek alakulásáról idővel újra beszámolunk.
A munka első fázisának teret adó Magyar Fordítóház Alapítvány balatoni háza nyugodt, alkotói légkört biztosított számunkra, a négy nap eredményességéért ezért köszönet jár az alapítványnak, és Rácz Péternek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a házat.
