Bár egyelőre még az Ároktőn eltöltött két hétről sem adtunk hírt, szerda óta már Szomolyán dolgozik tovább stábunk a Káva Kulturális Műhely drámapedagógusaival és az anBlokk társadalom- és kultúrakutatóival közösen. Addig is amíg utolérjük magunkat, és szokásunkhoz híven beszámolunk a tapasztalatainkról, olvassátok el a Népszabadság, illetve a színházajánló cikkeit. A projekt honlapján az elkészült fotókat, az ároktői lakosok véleményét, és minden egyéb információt elérhettek. Ígérjük még jelentkezünk a jövő hét folyamán!
UPDATE: Első kézből nyerhettek bepillantást az ároktői munkánkba Vas János blogján, aki kétrészes beszámolót írt ott tartózkodásunkról. Janával a program ifjúsági részében dolgoztunk együtt, de írása kitér a színházi előadások értékelésére is.
További sajtómegjelenések: Sosinet, Revizor, Kultura.hu, Színházajánló (ezúttal Szomolyáról), Magyar Hírlap
Jaroslav Jicinsky cseh-morva bányászdinasztia tagjaként látta meg a napvilágot 1870-ben. Német és francia nyelveken egyaránt olvasott, így kora ifjúságától kezdve tanulmányozta a legaktuálisabb nyugat-európai szaklapokat a kémia, a biológia, a mechanika és fizika tárgyköreiben. Olvasmányai során feljegyzéseket készített minden olyan felfedezésről, amelyek az élő szervezetek funkcióit próbálták mechanikusan lemásolni, reprodukálni. Kiterjedt levelezést folytatott Nadarral, és a párizsi székhelyű Levegőnél Nehezebb Repülő Szerkezetek Barátainak Társulatával; Ponton d'Amécourtral a gőzzel hajtható helikopterről értekezett, de figyelmét már egyre inkább az új idők új energiaforrása, az elektromosság, felé irányította – kapcsolatban állt az ekkor még ismeretlen Nikola Teslával is. Édesapját követve, bányamérnöknek tanult, és summa cum laude szerzett diplomát. Szakmáján belül hamar rendkívüli hírnévre tett szert, aminek következtében a Dunagőzhajózási Társaság vezetősége felfigyelt rá – 1912-ben felkérték egy, a pécsi szénkincs kitermelésének hatékonyságát növelő javaslat kidolgozására. Jicinsky korábbi tapasztalataira építve fogalmazta meg koncepcióját – a sok kicsi bányatelep helyett központosított termelésben gondolkodott. Tervei meggyőzték a Társaság vezetőit, így 1913-ban Pécsre hívták az elismert mérnököt, hogy terveit kivitelezze. Ennek keretében két új telepet hoztak létre – Szent István és Gróf Széchenyi István Aknákat. Míg István Akna hagyományos bányaaknának lett tervezve, addig Széchenyi Aknáról Jicinksy valami egészen rendkívüli vízióval bírt – erről azonban a külvilág mit sem sejtett.
